Baranyó Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baranyó Sándor
Született1920. december 3.[1]
Szolnok
Elhunyt2001. április 25. (80 évesen)
Szolnok
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafestőművész
IskoláiMagyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1939–1944)
SablonWikidataSegítség

Baranyó Sándor (Szolnok, 1920. december 3.Szolnok, 2001. április 25.) magyar festőművész.

Élete[szerkesztés]

Tanulmányait 19391944 közt, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte. Szőnyi István növendéke, mesterének 1943/44-ben tanársegédje volt. Elnyeri a Balatoni-ösztöndíjat, 1944/45-re a szolnoki Művészeti Egyesület Igazgatósága a kolónia vendégtagjául választja. 1945-től 1951-ig a Szolnokon élt és alkotott, majd 1951-től 1957-ig Budapesten élt. 1953-tól 1956-ig az oktatási minisztérium rajzoktatási szakreferense, három rajztanítás pedagógiai módszereit összegző szakkönyv fűződik nevéhez. 1957-től a Szolnoki Művésztelep tagja, meghatározó egyénisége lett. Az 1960-as években művészettörténetet tanított, és irodalmi kört vezetett a Varga Katalin Gimnáziumban. 19701982 között a Magyar képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Közép-magyarországi Területi Szervezet főtitkára volt. Számos európai országban járt tanulmányúton. Élete utolsó éveit Szolnokon és Nagykörűben töltötte, ott élt és alkotott. Műteremháza ma is őrzi, hatalmas méretű falfestményét. Halála után, Szolnokon (Szandaszőlős) utcát neveztek el róla.

Stílusa[szerkesztés]

„Főként tájképeket fest, motívumai a tanyák, szántóföldek és a tájban felbukkanó ember. Művei nem méretük, de a belülről jövő feszítőerejük révén monumentálisak. Gyorsan rögzíti benyomásait, de a hangulatteremtés mögött a kifejezés eruptív ereje munkál. Alkotásai szuggesztivitását intenzív színeivel, sokszor relief hatással kezelt festékfelhordásával éri el.”[2]

Kiállítások[szerkesztés]

Egyéni kiállítások[szerkesztés]

Válogatott csoportos kiállítások[szerkesztés]

Murális művei[szerkesztés]

  • Falikép, mozaik, 3,7 x 11,4 méter Kőolajtermelő Vállalat Központ, Szeged, Algyő (1973) 
  • Algyői gázkútkitörés emlékműve sqraffito, 600 x 200 x 30 cm, 47. számú főút, OKGT Ipartelep bejárata mellett, Algyő (1979)
  • Napraforgók, tűzzománc, 320x200 cm Jászapáti Tsz. székház (1979)
  • Illés próféta, tűzzománc falikép, 100x60 cm Illés kő, Nagykörű község (1990)
  • Sétálók, üvegmozaik, 300x240 cm Damjanich János Múzeum gyűjteménye, Szolnok (1996)
  • Allegorikus kép, freskó, 20 négyzetméter Nagykörű Illés u. magántulajdon (1997)   

Művek közgyűjteményekben[szerkesztés]

Díjak[szerkesztés]

    • Debreceni Országos Nyári Tárlat, Debrecen város nagydíja, 1967
    • Debrecen Város Művészeti díj, 1968
    • Szolnok megyei Tanács Művészeti díja, 1975
    • Szakszervezetek Szolnok megyei Tanács Művészeti díja, 1978
    • II. Szolnoki Festészeti Triennálé, I. díj, 1978
    • IV. Szolnoki Festészeti Triennálé, Megyei Tanács különdíja, 1984
    • VI. Szolnoki Festészeti Treinnálé, Szolnok Városi Tanács díja, 1990
    • Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért díj, 1992
    • Téli Tárlat, Jász-Nagykun-Szolnok megyei Önkormányzat díja, 1994
    • Téli Tárlat, Művésztelepért Alapítvány díja, 1996
    • Szolnok megyei Jogú Város Közgyűlés Ezüst Pelikán-díj, 1997

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  1. Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  2. Egri Mária: A Szolnoki Művésztelep