Balkáni babérmeggy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Balkáni babérmeggy
Karayemiş-8.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Szilvafélék (Prunoideae)
Nemzetség: Prunus
Alnemzetség: Cseresznye (P. subg. Cerasus)
Fajcsoport: Babérmeggy (Prunus sect. Laurocerasus)
Faj: P. laurocerasus
Tudományos név
Prunus laurocerasus
L.
Szinonimák
  • Cerasus laurocerasus (L.) Dum.Cours.
  • Cerasus laurocerasus (L.) Loisel.
  • Laurocerasus officinalis M.Roem.
  • Laurocerasus otinii vagy ottinii CarriŠre
  • Laurocerasus vulgaris CarriŠre
  • Padus laurocerasus (L.) Mill.
  • Prunus grandifolia Salisb.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Balkáni babérmeggy témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Balkáni babérmeggy témájú médiaállományokat és Balkáni babérmeggy témájú kategóriát.

A balkáni babérmeggy, örökzöld babérmeggy vagy közönséges babérmeggy (Prunus laurocerasus) a Prunus nemzetség cseresznye (P. subg. Cerasus) alnemzetségébe és ezen belül is a babérmeggy (P. sect. Laurocerasus) fajcsoportba tartozó növényfaj. A kisebb levelű, alacsonyabb termetű változatok hazája a Balkán-félsziget, a magasabb és nagyobb levelű változatoké pedig Kis-Ázsia és a Kaukázus. Déli típusai nagy termetűek és nagy levelűek, míg északi áreahatár felé (a Balkánon) termete és levele egyre kisebb lesz, és a növény az erdők árnyékába húzódik.[1]

Tulajdonságai[szerkesztés]

Örökzöld cserje vagy kisebb fa. Nevének „babér-” előtagját azért kapta, mert fényes felületű, bőrszerű levelei a babéréhoz (Lauris nobilis) hasonlítanak. Kicsi fehér virágai tavasszal felálló fürtökben nyílnak. Termése fényes feketésbordó húsos csontár 1 maggal.

A növény minden része ciánsavat tartalmaz, erősen mérgező.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés]

A sok szerves anyagot tartalmazó talajt kedveli, félárnyékos, széltől védett fekvést igényel. A tűző nap árt neki, és csak mérsékelten fagytűrő; általánosságban elmondható, hogy a nagyobb termetű fajták érzékenyebbek, a kisebbek szívósabbak.

Felhasználása[szerkesztés]

Díszfának vagy (a kisebb, gazdagon bokrosodó változatokat) sövénynek ültetik, főleg szubtrópusi éghajlaton és a mérsékelt égövben — a fagyot jobban tűrő változatokat annak hideg részén is. A fajok alapformáit többnyire magvetéssel szaporítják, a kertészeti változatokat pedig hajtásdugványról.

Több magyar, pl. Józsa Miklós által szelektált fajtája télálló. Néhány ezek közül:

  • 'Ani' — alacsonyabb sövényként alkalmazható
  • 'Gabi' — szoliternek, edényes növénynek alkalmas, fagytűrő
  • 'Hagar' — sövénynek, fal és kerítés takarására használható.

Régebbi ismertebb fajták:

  • 'Otto Luyken' — 1-1,5 m magas, széles, lassú növekedésű, sokat virágzó, Németországból való kiválóan télálló cserje. Szoliternek, nyírott sövénynek ajánlható.
  • 'Zabeliana' (syn. P. l. f. zabeliana) — 1-1,5 m magas szétterülő cserje. Talajtakarónak telepíthető, kiválóan télálló fajta.
  • 'Mount Vernon' — 30-40 cm magas, elterülő habitusú, lassú növekedésű fajta. Sziklakertbe, temetőbe talajtakarónak alkalmas.
  • 'Magnoliifolia' — Angliából való fajta. Magyarországon edényes növénynek való, fagymentes helyen kell teleltetni. A legnagyobb levelű, a leggyorsabb növekedésű és legnagyobbra növő (3-5 méter) fajta, de egyben a legigényesebb és legfagyérzékenyebb.
  • 'Zabeliana' — 1-1,5 méter magas, szétterülő növésű. Jó fagytűrő. Levelei hosszúak, keskenyek. Csaknem vízszintes ágú cserje.
  • 'Baumgartner' — 2,5 méter magas, széles bokor, levelei szélesek, viszonylag nagyok, és jó télállóak, porcelánszerűen fénylők és merevek.[1]

Szaporítása[szerkesztés]

A Laurocerasus alnemzettség szaporítása nyár végén vagy ősszel félfás dugványozással, vagy ha magot hoz, magvetéssel történhet.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]