Ciánsav

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ciánsav
Cyansäure.svg
IUPAC-név Ciánsav
Kémiai azonosítók
CAS-szám 420-05-3
SMILES
N#CO
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet HNCO
Moláris tömeg 43,02 g/mol
Megjelenés Színtelen folyadék vagy gáz (forráspontja közel a szobahőmérséklethez)
Olvadáspont -81 °C
Forráspont 23,5 °C
Oldhatóság (vízben) Oldható
Veszélyek
Főbb veszélyek Mérgező
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A ciánsav, egy kémiai vegyület. Képlete HOCN. A szénsav nitriljének tekinthető. Színtelen, szúrós szagú, mérgező folyadék. Viszonylag erős sav, a sóit cianátoknak nevezik. Oldódik vízben, éterben és benzolban. Két tautomer alakja létezik, egyik a ciánsav, másik az izociánsav.

Tautoméria[szerkesztés]

A ciánsavnak két tautomer alakja létezik, az egyik forma neve ciánsav, a másik neve izociánsav. A szabad ciánsav ennek a két tautomernek az egyensúlyi keveréke. Spektroszkópiai vizsgálatok szerint a ciánsav egyensúlyi elegyében az izociánsav-forma nagyobb mennyiségben található, mint a ciánsav-forma.

A ciánsav tautomériája

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés]

A ciánsav egy viszonylag erős, egybázisú sav (pKs-ének értéke 3,73). A sói a cianátok. Csak 0 °C körüli hőmérsékleten stabil, efölött könnyen gyűrűs trimerré, cianursavvá polimerizálódik. Magasabb hőmérsékleten a cianursav visszaalakul ciánsavvá. Vizes oldatban hidrolizál, a hidrolízis termékei az ammónia és a szénsav. Ezek egymással reakcióba lépnek, így ammónium-hidrogén-karbonát képződik.

Előállítása[szerkesztés]

A ciánsav a trimerjéből, a cianursavból állítható elő szén-dioxid-áramban való hevítéssel. A cianursav a karbamid hirtelen hevítésével nyerhető.

A sói, a cianátok a cianidokból állíthatók elő oxidációval. Az oxidálószer ólom-dioxid (PbO2) vagy kálium-dikromát (K2Cr2O7) lehet. A cianátok laboratóriumban előállíthatók alkálifém-karbonátok karbamid jelenlétében végzett hevítésével.

Források[szerkesztés]

  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
  • Bruckner Győző: Szerves kémia, I-1-es kötet