Ciánsav

Ciánsav
IUPAC-név	ciánsav
Kémiai azonosítók
CAS-szám	420-05-3
PubChem	540
ChemSpider	525
EINECS-szám	609-981-5
KEGG	C01417
ChEBI	28024
SMILES	N#CO
InChIKey	XLJMAIOERFSOGZ-UHFFFAOYSA-N
Beilstein	1732479
Gmelin	839
UNII	460E3FHT8O
ChEMBL	CHEMBL1161700
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	HNCO
Moláris tömeg	43,02 g/mol
Megjelenés	színtelen folyadék vagy gáz (forráspontja közel a szobahőmérséklethez)
Olvadáspont	-81 °C
Forráspont	23,5 °C
Oldhatóság (vízben)	oldható
Veszélyek
Főbb veszélyek	mérgező
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A ciánsav, egy kémiai vegyület. Képlete HOCN. Színtelen, szúrós szagú, mérgező folyadék. Viszonylag erős sav, a sóit cianátoknak nevezik. Oldódik vízben, éterben és benzolban. Két tautomer alakja létezik, egyik a ciánsav, másik az izociánsav.

Tautoméria

A ciánsavnak két tautomer alakja létezik, az egyik forma neve ciánsav, a másik neve izociánsav. A szabad ciánsav ennek a két tautomernek az egyensúlyi keveréke. Spektroszkópiai vizsgálatok szerint a ciánsav egyensúlyi elegyében az izociánsav-forma nagyobb mennyiségben található, mint a ciánsav-forma.

A ciánsav tautomériája

Kémiai tulajdonságai

A ciánsav egy viszonylag erős, egybázisú sav (pK_s-ének értéke 3,73). A sói a cianátok. Csak 0 °C körüli hőmérsékleten stabil, efölött könnyen gyűrűs trimerré, cianursavvá polimerizálódik. Magasabb hőmérsékleten a cianursav visszaalakul ciánsavvá. Vizes oldatban hidrolizál, a hidrolízis termékei az ammónia és a szénsav. Ezek egymással reakcióba lépnek, így ammónium-hidrogén-karbonát képződik.

$\mathrm {HOCN+2\ H_{2}O\rightarrow NH_{3}+H_{2}CO_{3}}$

Előállítása

A ciánsav a trimerjéből, a cianursavból állítható elő szén-dioxid-áramban való hevítéssel. A cianursav a karbamid hirtelen hevítésével nyerhető.

A sói, a cianátok a cianidokból állíthatók elő oxidációval. Az oxidálószer ólom-dioxid (PbO₂) vagy kálium-dikromát (K₂Cr₂O₇) lehet. A cianátok laboratóriumban előállíthatók alkálifém-karbonátok karbamid jelenlétében végzett hevítésével.

Források

• Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
• Bruckner Győző: Szerves kémia, I-1-es kötet