BLS RABe 525

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
BLS RABe 525
BLS RABe 535 Loetschberger.jpg
BLS RABe 525 "NINA"
Pályaszám
BLS: RABe 525 001–036
RABe 525 101–113
TMR: RABe 527 511–513
TRN: RABe 527 321–322
Általános adatok
Gyártó Vevey Technologies (Bombardier Transportation), Villeneuve Svájc
Gyártásban 1998-
Darabszám 54
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés Bo’2’2’Bo’
(Bo’2’2’2’Bo’)
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 750 mm
Futókerék-átmérő630 mm
Indító vonóerő 105 kN
Gyorsítás 1,2 m/s² (indító)
Fékezés 1,3..1,9 m/s²
Engedélyezett legnagyobb sebesség 140 km/h
Kapcsolókészülékek közötti hossz 47 740 mm
(61 900 mm)
Magasság 4 315 mm
Szélesség 3 030 mm
Forgócsaptávolság 10 650 / 11 470 mm
Tengelytáv forgóvázon belül 2 500 / 2 700 mm
Teljes tengelytávolság 35 270 mm
Szolgálati tömeg 79,4 t
Hajtás a forgóvázban keresztirányban elhelyezett vontatómotorok, teljesen rugózott, üreges tengelyű
Vezérlés szinkronvezérlés max. 3 motorvonatig
Kapcsolókészülék típusa Scharfenberg
Fékek
Kiegészítőfék mágneses sínfék
Rögzítőfék rugóerőtárolós
Dinamikus fék visszatáplálásos, elektrodinamikus
Átmenő fék elektropneumatikus tárcsafék
Villamos vontatás
Áramnem 15 kV, 16,7 Hz AC
Áramellátás felsővezeték
Teljesítmény
Rövid idejű 1 024 kW
Vontatómotorok száma 4
Kocsi / Motorkocsi
Ülőhelyek száma 148 (191/193)
Állóhelyek száma 150 (192) (4 fő/m²)
Padlómagasság 995 / 545 / 570 / 800 mm
Alacsony padlós rész (%) >80
Osztályok 1. és 2.
Üzemmód villamos
A Wikimédia Commons tartalmaz BLS RABe 525 témájú médiaállományokat.

A BLS RABe 525 sorozat járművei elővárosi motorvonatok, melyet a svájci BLS Lötschbergbahn számára fejlesztettek ki. A típus a NINA nevet kapta, mely a Niederflur-Nahverkehrszug (alacsony padlós elővárosi motorvonat) rövidítéséből származik.

A típust az 1990-es évek közepén a Vevey Technologies fejlesztette ki a Bombardier-Talbot, Aachen céggel közösen. A villamos berendezést a Ridderkerk (Hollandia) székhelyű Holec Machines & Apparaten (később Alstom/Traxis) cég készítette, mely ekkor a Vevey Technologies-zel a holland Begemann-csoporthoz tartozott.

2001-től a Vevey Technologies Bombardier Transportation (Svájc) néven működött tovább; a járművek továbbra is a svájci Villeneuve-ben található üzemben készültek.

Annak ellenére, hogy a járművek felett különböző cégek bábáskodtak, csak a Bombardier cég gyári táblája található rajtuk.

A NINA vonatokat két..ötrészes kivitelben kínálják. A motorvonatok két szélső, a vezetőállások alatti forgóváza hajtott; az egyes tagok között pedig Jacobs-futóforgóvázak találhatók. A típus a Stadler GTW motorvonataival együtt a könnyűszerkezetű járművek közé tartoznak. A háromrészes változat üres tömege mindössze 78 tonna (összehasonlításképpen egy mai korszerű négytengelyes villamos mozdony tömege kb. 84 t).

Felépítése[szerkesztés]

Elrendezés[szerkesztés]

A NINA motorvonatok tervezésekor elsődleges szempont volt az alacsony padlós kivitel és a minél kisebb tömeg elérése. A gépi berendezések minél nagobb részét igyekeztek a jármű tetőterében elhelyezni és a kis tömeg alacsony teljesítmény beépítését tette szükségessé, mely megkönnyítette, hogy a fontosabb elemek felül kapjanak helyet. A motorvonat kocsiszekrényét a szerkesztési szelvény által lehetővé tett legnagyobb szélességgel készítették annak érdekében, hogy lehetővé váljon az ülések 3+2 elrendezése. A nagy szekrényszélesség miatt az egyes tagok kocsiszekrényének hossza viszonylag kicsi. A motorvonatok szélső forgóvázainak minden kerékpárja hajtott, míg a belső forgóvázak Jacobs-rendszerű futóforgóvázak. A NINA vonatokat 2–5 részes kivitelben kínálják. Ezidáig kizárólag háromrészes, 15 kV, 16,7 Hz kivitelben rendelték meg, melyek egy részét utóbb négyrészesre bővítették.

Járműszerkezet[szerkesztés]

A kocsiszekrényt az UIC 566 illetve EN 12663 szabvány szerint hosszában 1500 kN nyomószilárdságra tervezték. A kocsiszekrény acélprofilokból összeállított vázszerkezet, melyekre acéllemezeket hegesztettek. A padló és a tető rozsdamentes acélból készült. A vezetőállás szintén acélból készült. A keret nélküli oldalablakokat profilgumival közvetlenül az oldalfalhoz rögzítették. Az ablakok biztonsági, hőszigetelt üvegezésűek. Az egyes tagok közötti átjárást a Hübner cég harmonika-átjárói biztosítják. A forgóvázak a Bombardier Transportation FlexCompact családjának a tagja, acéllemezekből összehegesztett H-keretű kéttengelyes forgóvázak gumirugós primer és légrugós szekunder rugózásúak. A hajtott forgóvázakra a vonatbefolyásoló berendezések elhelyezésére homloktartót is hegesztettek. Forgócsap viszi át az erőt a hajtott forgóvázról a kocsiszekrényre. A vontatómotorok felfüggesztése a forgóvázban teljesen rugózott.

Villamos berendezés[szerkesztés]

A felsővezeték feszültségét az egyik szélső tag tetején elhelyezett, olajhűtésű transzformátor csökkenti az áramirányítók, valamint a segédüzemek által megkívánt szintre. Az alumíniumköpenyes transzformátornak, mely rendkívül lapos építésű és tárcsás tekercselésű, két 500 V feszültségű vontatási és egy 345 V feszültségű segédüzemi szekunder tekercse van. Ugyanezen tag tetején helyezték el az áramszedőt, a túlfeszültség-levezetőt, a primer feszültség- és áramváltót. Az 1–1 hajtott forgóváz mindkét aszinkron vontatómotorját 1-1 db, az adott hajtott forgóváz felett, a tetőn elhelyezett, IGBT-elemekből felépített áramirányító táplálja háromfázisú váltakozó árammal.

A négynegyedes hálózati oldali áramirányítók biztosítják közbenső kör 900 V-os egyenfeszültségét. A vontatómotorokat közvetlenül tápláló (ún. motorköri) áramirányítók a közbenső egyenáramú kör áramát háromfázisú váltakozóárammá alakítja át. A segédüzemi áramátalakító 2 segédüzemi és egy, az akkumulátorok töltését biztosító áramirányítót tartalmaz. Ezek hálózati elemei a transzformátor áramát szintén egyenirányítják, majd ezt az inverterek megfelelő feszültségű háromfázisú váltakozóárammá alakítják. A segédüzemi áramátalakító és az akkumulátorok a másik szélső tag tetején találhatók.

Vezérlés[szerkesztés]

A buszrendszerű vezérlés 50-eres kábelen keresztül maximum négy NINA szerelvény szinkronvezérlését teszi lehetővé.

Utastér[szerkesztés]

Az üléstávolság 1770–1800 mm. Az első osztályon 2+2 üléselrendezésű, katámokkal is ellátott bőrbevonatú, a másodosztályon 3+2 elrendezésű kartám nélküli textil- illetve a fejtámok esetében velúrbevonatú, a padlóhoz rögzített ülések találhatók. Az utastér klimatizálását – az uralkodó hőmérsékleti viszonyokra tekintettel, valamint a tömegcsökkentésre való törekvés miatt – mellőzték, egyedül a vezetőfülkék klimatizáltak. A szellőztetés, illetve hideg időben a meleg levegű bejuttatása az utastér tetején elhelyezett légcsatornából történik. Az ablakok alatti szellőzőcsatornákat a minél szélesebb utastér érdekében elhagyták. A vonat útiránya, célállomása kívülről a motorvonat homlok- és oldalfelületén elhelyezett optikai mátrix-kijelzőkről olvashatók le. Az utastérben két LCD panel tájékoztatja az utasokat a következő megállóról. A német Bode gyártotta kétszárnyas, villamos hajtású lengő-toló ajtók 1300 mm szélességre nyílnak ki. 550 mm peronmagasság esetén lépcső nélkül lehet beszállni, míg alacsonyabb peronok esetében egy-egy, kb. 300 mm magasságban kimozduló lépcső építhető be, ezt azonban jelenleg fix lépcső helyettesíti. A zárt rendszerű mosdó-WC fülke kerekesszékkel is igénybe vehető.

Üzeme[szerkesztés]

A BLS 1998-ban először 8 db háromrészes egységet rendelt. 2005-ig a beszerzett NINÁ-k mennyisége 36 db-ra nőtt.
2006 novemberében a BLS 13 db négyrészes NINÁ-t rendelt a Bombardiertől, 2008. novemberi szállítási határidővel. A szerződés további 20 db vonatra szóló opciót is tartalmaz.
Az ülőhelykapacitás növelése érdekében a RABe 525 015–027 pályaszámú járműveket 1-1 utólag gyártott középrész közbeiktatásával négyrészessé bővítették.

Ezen kívül RABe 527 sorozatjellel a Transports de Martigny et Régions (TMR) vasúttársaság (a RegionAlps megbízásából, 2001 óta) 3 db, míg a Transports Régionaux Neuchâtelois (TRN) 2 db ugyanilyen, háromrészes vonatot közlekedtet.

További információk[szerkesztés]