SBB RBDe 560

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SBB RBDe 560
NPZ
RBDe 4/4 sorozat
RBDe 560 sorozat
Pályaszám
(2100–2185)
RBDe 560 000
– RBDe 560 083
RBDe 560 100 – RBDe 560 141
Chemin de fer Pont-Brassus
PBr RBDe 568 384
– RBDe 568 385
Általános adatok
Gyártóprototípusok: FFA Altenrhein, BBC Baden
sorozat: Schindler Waggon Altenrhein
BBC Baden / ABB Zürich
SIG Neuhausen
utángyártás: Schindler Waggon Pratteln
ABB Zürich / Adtranz Zürich
SIG Neuhausen
Gyártásban1984, 19871990, 19941996
Darabszám126 + 2 db
Műszaki adatok
TengelyelrendezésBo’Bo’
Nyomtávolság1 435 mm
Hajtókerék-átmérő950 mm
Indító vonóerő182 kN
Engedélyezett legnagyobb sebesség140 km/h
Ütközők közötti hossz25 000 mm
Forgócsaptávolság17 600 mm
Tengelytáv forgóvázon belül2 700 mm
Teljes tengelytávolság20 300 mm
Szolgálati tömegRBDe 560/561: 70 t
RBDe 562: 72 t
Legnagyobb tengelyterhelésRBDe 560/561: 17,8 t
RBDe 562: 18 t
Hajtása forgóvázban keresztirányban elhelyezett vontatómotorok, teljesen rugózott, üreges tengelyű
SebességmérőTELOC-2000
VezérlésSBB IIId típusú
Kapcsolókészülék típusacsavarkapocs
Fékek
Rögzítőfékrugóerőtárolós
Dinamikus fékvisszatáplálásos, elektrodinamikus
Átmenő fékpneumatkus tárcsafék + kiegészítő tuskósfék
Vonatfűtésvillamos, RBDe 560/561: 1000 V 16,7 Hz
RBDe 562: 1000 V 16,7 / 50 Hz
Vonatbefolyásoló rendszerRBDe 560: Integra-Signum, ZUB
RBDe 561: Integra-Signum, ZUB, Indusi
RBDe 562: Integra-Signum, ZUB, KVB, BRS (Crocodile), VACMA
MBS: Indusi
Villamos vontatás
ÁramnemRBDe 560/561:
15 kV, 16,7 Hz AC
RBDe 562:
15 kV, 16,7 Hz AC + 25 kV 50 Hz AC
Áramellátásfelsővezeték
Teljesítmény
Rövid idejű1 760 kW (76 km/h-nál)
Állandó1 680 kW (78 km/h-nál)
Vontatómotorok száma4
Kocsi / Motorkocsi
Ülőhelyek száma56 db
Padlómagasság1 200 mm
Alacsony padlós rész0 %
Osztályok2.
Üzemmódvillamos
A Wikimédia Commons tartalmaz SBB RBDe 560 témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az RBDe 560 sorozat és alváltozatai az RBDe 561 és az RBDe 562 Svájci Szövetségi Vasutak (SBB) előváros motorkocsijai. Az RBDe 566-osok a Thurbo járművei. Ezek a sorozatok az NPZ (Neue Pendelzug – új ingavonat)-vonatok motorkocsijai.

Közös jellemzők[szerkesztés]

REV S1-ként közlekedő NPZ Yverdonnál

A motorkocsik négy prototípusát rendelték meg 1981-ben a hozzájuk tartozó vezérlőkocsikkal (Bt), melyek 1984-ben készült el és az akkor érvényes számozási rendszer szerint az RBDe 4/4 sorozatjelet és a 2100–2103 pályaszámokat kapták. Mind a négy szerelvény eltérő színezéssel készült, egyik közülük a sorozatjárművekre is átvett változat (fehér-kék kocsiszekrény, sárga ajtók és vörös figyelmeztető homlokfelületek. Ezek a járművek az eddig használt zöld színezéshez képesti jelentős tarkaságuk miatt a "Kolibri" becenevet kapták. A prototípusokat 80 sorozatjármű követte (80 db motorkocsi és 80 db vezérlőkocsi), néhány évvel később pedig további 42 utánrendelt jármű követte őket. Ehhez jön még 6 db, az SBB-n keresztül a PBr és az MThB részére megrendelt jármű, valamint további 6 db csatlakozó megrendelésként a SOB és az osztrák Montafonerbahn(MBS) részére. Így 1996-ig összesen 134 sorozatjármű (illetve szerelvény) szállítására került sor.

A szerelvényeket az RBDe 560 sorozatú motorkocsikkal és a hozzá tartozó vezérlőkocsikkal NPZ (Neue Pendelzug – új ingavonat) projektnévvel szerezték be, s az NPZ rövidítés végül gyűjtőnévként rajtuk ragadt. Költségtakarékossági okokból új mellékkocsik (közbenső kocsik) beszerzésétől eltekintettek, ehelyett átépített EW I és EW II (Einheitswagen-egységkocsi) személykocsikat soroztak a vonatokba.

Szinte mindegyik RBDe 560-as saját nevet is kapott: leginkább az NPZ-k által bejárt vonalakon található kisebb települések nevét és címerét elhelyezték rajtuk.

Különleges színtervek[szerkesztés]

NPZ a Glarner Sprinterként Zürichben

Alapvetően a fent említett színterv van még ma is használatban. Az utolsó utángyártási szériában (RBDe 560 100–) az eddig röviddel a vezetőfülke előtt végződő kék ablaksávot egészen vezetőfülkéig meghosszabbították. Ezen kívül számos járművet láttak el a különböző S-Bahn-ok matricáival S-Bahn Bázel, S-Bahn Bern, Ostwind, Réseau express vaudois stb.). A matricákat minden esetben a vezetőfülkénél lévő oldalfelületen helyezték el.

A Tessinben TILO-ként ("Ferrovia Ticino–Lombardia") közlekedő motorkocsikról a szokásos SBB-jelvényeket eltávolították és "TILO" feliratot helyeztek el az ablak fölött. Az SBB és a Trenitalia jelvényeit csak kis méretben tüntették fel.

A Glarner Sprinter részére két motorkocsinál (560 120 és 560 123) az SBB-logó mellé megfelelő feliratokat és a vezetőfülkénél különleges színezést alkalmaztak.

13 db NPZ szerelvényt időközben a RegionAlps-hoz osztottak be.

Train des Vignes Vevey-ben, 2005. május 6.

Az RBDe 560 131 és a hozzá tartozó Bt 29-35 931 egy egyedi "Train des Vignes"-színezést és leszállási széndékot jelző nyomógombokat kapott. Ez a vonat leszállítása óta Vevey és Puidoux-Chexbres között közlekedik. Javítások idején a RBDe 560 132 és Bt 29-35 932 pótolja őket, melyeket ugyancsak felszereltek leszállásjelzővel, de fényezésük a normál "Kolibri"-sémát követi.

Korszerűsítése[szerkesztés]

20 évnyi forgalom után az első motor- és mellékkocsik átfogó főjavításhoz közelednek. Az EW I és EW II kocsik pedig elérik a 40. évüket, ezért sem a mai komfortkövetelményeknek nem felelnek meg, sem gazdaságosan nem üzemeltethetők tovább, így ezek selejtezésre kerülnek. A korszerűsítés középpontjában új építésű, alacsony padlós, légkondicionált mellékkocsik beszerzése áll, melyekre közbeszerzési eljárást folytattak le.

A 130 db SBB-szerelvény (eredetileg 126 db + 4 db a Thurbótól átvett) öt alsorozatba tartozik. A négy NPZ-prototípus (560 000-003), 110 db NPZ-sorozatjármű (560 004-083, 100..132), 6 db Wiesental-NPZ (561 000–005), 6 Mulhouse-NPZ (562 000–005) és 4 db Thurbo-NPZ (561 171–174). A korszerűsítésből két alsorozatot, összesen 10 járművet zárnak ki, egyrészt a kétfrekvenciás NPZ-ket, melyeknél minden átalakítás körülmény franciaországi engedélyeztetéssel járna, másrészt a négy prototípust, mivel azok a sorozatjárművektől számos ponton eltérnek.

Az SBB korszerűsített NPZ-flottája 120 db egymáshoz egységesített szerelvényből áll majd, melyekből várhatóan továbbra is kettőt a "Glarner Sprinter" és 13-t az SBB-leány RegionAlps részére tartanak fenn. Utasoldalról említésre méltó a klímaberendezés beépítése, az utastájékoztató rendszer és a video-figyelőrendszer alkalmazása, az ülések és a padlóburkolat cseréje, a vakok és gyengénlátók részére feliratok elhelyezése az ajtónyitó gombokon, valamint minden NPZ-be beszerelik a leszállásjelzőket.

Üzemeltetési szempontból újdonság a motor- és vezérlőkocsikból és a közéjük kapcsolt új mellékkocsikból képzett félállandó törzsingavonat. Műszakilag három..hatrészes törzsingavonatok képzésére van lehetőség a közlekedés helyétől, alapkihasználtáságtól, pályaviszonyaitól és a megrendelő igényeitől függően. Egy háromrészes törzsingavonat 75 m hosszú és megfelel egy FLIRT-motorvonatnak. A regionális forgalomban elterjedt 150 m-es peronhossz mellett így szükség esetén két összekapcsolt háromrészes törzsszerelvény alkalmazható, míg csúcsidőn kívül egy szerelvény is elégséges.

Korszerűsítésre kerül még a járművezérlés is.

A korszerűsítés az Industriewerk Yverdon végzi és 2013-ig fejeződik majd be.

A korszerűsített járművek az SBB-nél a "Domino" típusnevet kapják.

A négy prototípusra az SBB részben már vevőt talált részben előrehaladott tárgyalásokat folytat. Már a 2007. évi menetrendváltástól az egyik prototípus a Oensingen-Balsthal-Bahn-hoz (OeBB) egy másik a Montafonerbahnhoz (MBS) kerül. Várhatóan 2008 közepén egy további példány kerül az MBS-hez, a negyedik példányra pedig Chemins de fer du Jura (CJ) tart igényt.

Alacsony padlós mellékkocsik[szerkesztés]

Az SBB 180 db alacsony padlós mellékkocsira (+100 db-ra opcióként) írt ki tendert. Két, műszakilag egyenértékű ajánlat érkezett, egyik a Bombardier Transportation (Schweiz) und Stadler Rail részéről és a választás a kismértékben kedvezőbb ajánlati ár miatt a Bombardier ajánlatára esett. Egyelőre 140 kocsit rendeltek meg, az első opció 48, a második további 100 db-ra szól.

A kocsik három változatban készülnek AB-kocsi (WC-vel), B-kocsi (WC-vel), B-kocsi (WC nélkül). Mivel a motor- és vezérlőkocsik csak másodosztályúak, így minden vonatba soroznak majd AB kocsit. A csak másodosztállyal közlekedő regionális vonatba WC-vel rendelkező B-kocsit soroznak majd. WC-nélkül B-kocsit főleg olyan négyrészes vonatokba sorolnak majd, ahol a WC-nélkül vonat nem szokatlan.

A kocsik a forgóvázak felett 3-3 magas padlós ülésszakasszal rendelkeznek, közöttük oldalanként két ajtó és négy ablakmező van az alacsony padlós részen. Ez utóbbiban másodosztályú ülőhelyek, többcélú terek és kiviteltől függően WC-k lesznek. A magas padlós részen 1 vagy 2 db 24 ülőhelyes 2. osztályú rész és 0 vagy 1 db 18 ülőhelyes 1. osztályú szakaszt alakítanak ki.

(Al-)változatok[szerkesztés]

RBDe 561[szerkesztés]

6 db RBDe 560-ast (105, 127–128, 133–135) építettek át gyors ütemben 2003-ban, németországi üzemre alkalmassá téve, RBDe 561 (000–005) sorozatjellel, a Wiesentalbahn forgalmának ellátására. Miután a németországi forgalomra alkalmas RABe 521 (Stadler FLIRT) sorozatból 10 db-ot a Wiesentalbahnra osztottak be, a hat RBDe 561-est 2006 májusától a Regio-S-Bahn Bázel svájci vonalaira vonták vissza, így újra RBDe 560-asként közlekednek. Ennek ellenére a vonatokon meghagyták a német ZF 90-es rádiót és a felszállóajtók alsó része az RBDe 562-essel azonos módon be van húzva.

RBDe 562[szerkesztés]

6 db RBDe 560-ast (136–141) alig egy évvel kiszállításuk után, 1997 elején a Bázel és Mulhouse közötti nemzetközi forgalom ellátására kétfrekvenciás járművekké építették át. Ezek a franciaországi forgalomra alkalmas járművek az RBDe 562 (000–005) sorozatjelet kapták és a 15 kV 16.7 Hz-es (SBB) hálózaton kívül, a 25 kV 50 Hz-en (SNCF) is üzemelhetnek. A járművek ajtajait az eltérő szerkesztési szelvény miatt a francia peronmagassághoz kellett igazítani.

MThB RBDe 566[szerkesztés]

A Seehas-vonal kiszolgálására a Mittelthurgaubahn (MThB) 1993-ban 4 db, gyártásban lévő NPZ-szerelvény (motorkocsi és vezérlőkocsi) átvételéről állapodott meg az SBB-vel. Az utángyártott szériából (19941996) kapta az MThB 1994-ben az RBDe 566 631–634 pályaszámú járműveket, melyek az SBB 9.-12. motorkocsija lett volna. Ezzel egyidejűleg az SBB 4 db-bal növelte a megrendelsét.

Az MThB-NPZ-ket az MThB csődje után az átvette az utód Thurbo és az eredeti felhasználási helyén üzemeltette tovább őket. 2006 elejétől 9 új Stadler FLIRT (RABe 526 651–659) vonatot szereztek be a Seehas-vonalra, így az NPZ-k feleslegessé váltak így a négy motorkocsi a négy vezérlőkocsival 2006 júliusában az SBB-hez került. Az SBB-dizájn szerinti homlokúra átfestett és SBB-logós vonatok RBDe 561 171–174/AB 30-35 671–674/Bt 29-35 971–976 számon a luzerni S-Bahnon közlekednek. Ezeket a járműveket is bevonják az SBB NPZ-korszerűsítési programjába.

SOB RBDe 566[szerkesztés]

A SOB RBDe 566-osa Arth Goldauban

A Schweizerische Südostbahn (SOB) ugyancsak beszerzett 4 db kétrészes NPZ-szerelvényt, mely az SBB utángyártott szériájának felel meg és 1995-ben kerültek kiszállításra. A SOB egyáltalán nem használ mellékkocsit, így a vezérlőkocsikat ABt-kivitelben, azaz 1. osztályú szakasszal rendelte meg. Az RBDe 566 400–403, illetve jelenleg 566 077–080 pályaszámú motorkocsik az SBB-kivitellel teljesen azonosak.

A régi SOB-nak a Bodensee-Toggenburg-Bahn-nal (BT) az új Südostbahn AG-vá (SOB) történő egyesülése után az NPZ-k új színterv szerinti festést kaptak 2003-ig bezárólag. Azóta ezek az új SOB teljes hálózatán közlekednek.

PBr RBDe 568[szerkesztés]

A Chemin de fer Pont-Brassus (PBr) nem rendelkezik saját vontatójárművekkel, hanem az SBB-t bízta meg az üzem vezetésével, mely átmenő forgalomban történik az SBB Vallorbe–Le Pont vonala és a Le Pont–Le Brassus PBr-vonala között.

Az első szérigyártás (RBDe 4/4 2100–2183 (19871990)) keretében rendelt az SBB két további kétrészes NPZ-szerelvényt, mely 1989-ben készült el és a PBr-hez került. A motorkocsik az SBB 2149 és 2150 pályaszámú járművei között készültek és az SBB-széria után szorosan következő RBDe 4/4 2184–2185 pályaszámokat kapták. A tulajdonos PBr nevét csak kisméretű feliratokkal tüntették fel. A járművek karbantartását a mai napig is az SBB végzi.

Az 1994-1996-os utángyártásból származó járműveket már az új svájci jelölési rendszer szerint RBDe 560 100-tól számozták és 1996-ban minden RBDe 4/4-et átszámoztak az új szisztéma szerint (RBDe 560 000–). Ekkor a két PBr-tulajdonú NPZ a RBDe 568 384–385 pályaszámokat kapta. A PBr-nek a Chemin de fer Yverdon–Ste-Croix-val (YSteC) 2001 januárjában TRAVYS néven történt egyesülése után mindkét NPZ-szerelvény új színterv szerinti fényezést kapott.

Mindkét TRAVYS-NPZ-t az SBB-vonatokkal azonos módon korszerűsítenek és egy alacsony padlós mellékkocsival egészítik ki.

Montafonerbahn[szerkesztés]

Montafonerbahn NPZ-je Schrunsban (Ausztria)

Az osztrák Montafonerbahn 2 db kétrészes NPZ-szerelvénnyel rendelkezik, az egyik 1990-ben, az SBB 2100–2183 pályaszámcsoportú szériájához csatlakozóan, míg a második 1993-ban az SBB-utángyártás (19941996) előtt készült. A motorkocsik pályaszámai: ET 10.107–108, a vezérlőkocsiké ES 10.207–208.

Rokon sorozatok[szerkesztés]

Nem azonos, de sok tekintetben rokon az NPZ-kkel a "Privatbahn-NPZ" (magánvasúti NPZ) típus, mely az NPZ elődtípusának tekinthető és különböző svájci magánvasutak birtokolnak belőlük sorozatokat: BLS RBDe 565 és BLS RBDe 566 II, TPF-TRN RBDe 567 és SOB RBDe 566.

Források[szerkesztés]

  • Stefan Binder, Hans Käser: Modernisierung der Nahverkehrspendelzüge der SBB. Schweizer Eisenbahn-Revue. Nr. 2/2007, Minirex AG, Luzern 2007, ISSN 1022-7113, 65–69. p.

További információk[szerkesztés]