Büdös-szék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Büdös-szék
Ország(ok)  Magyarország
Hely Csongrád megye
Típus szikes tó
Elsődleges források Gyenes-széki csatorna
Felszíni terület60 ha = 0,6 km2
Legnagyobb mélység0,6 m
Tszf. magasság85 m
Települések Pusztaszer
Elhelyezkedése
Büdös-szék (Magyarország)
Büdös-szék
Büdös-szék
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 32′ 46″, k. h. 20° 02′ 03″Koordináták: é. sz. 46° 32′ 46″, k. h. 20° 02′ 03″
Büdös-szék (Csongrád megye)
Büdös-szék
Büdös-szék
Pozíció Csongrád megye térképén

A Büdös-szék egy időszakos szikes tó Pusztaszertől keletre, a Csaj-tótól 4 km-re délnyugatra, Csongrád megyében. A Baksi-pusztával együtt itt több ezer hektáros összefüggő gyepterületen keresztül halad két földrajzi nagytáj, a Kiskunság és az Alsó-Tisza-vidék határa. A fokozottan védett madárrezervátum a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet része.

Földtörténeti múlt[szerkesztés]

A puszta felszínét a szél illetve a Duna és a Tisza folyó áradásai alakították. A felszínen homokot, löszt és öntéstalajokat találunk.

Az uralkodó északnyugati széljárás helyenként elhordta a homokot és deflációs mélyedéseket formált ki, melyekben a esővíz és a rétegvíz gyűlt össze. Ezek a tavak rendszerint nyaranta kiszáradtak, majd fokozatosan elszikesedtek. Az így kialakult szikes tavakban speciális növény- és állatvilág jött létre

Domborzati viszonyok[szerkesztés]

A szikes tó és környezete 85 m körüli tengerszint feletti magasságon található. A sekély vizű, átlag 25-50 cm mély. A viszonylag sík vidékből csak a pusztaszeri kunhalmok magasodnak ki. A közeli Nagycsászárné halma talán a legmagasabb.

Talajviszonyok[szerkesztés]

A puszta nyugati részére a szoloncsák típusú szikes a jellemző, míg a keleti oldalon az oszlopos, szerkezetes szolonyec szik is, ami inkább a Tiszántúl szikeseire jellemző. A teljes pusztán foltokban löszhátak és szikpadkák emelkednek a nedves szikes rétek fölé. Az északnyugati oldalon a Kiskunságra jellemző futóhomok félszigetszerűen fedi a szikes talajt.

Vízrajzi sajátosságok[szerkesztés]

Az időszakos szikes tó (maximális mélysége 0,6 m) alig 60 ha területű. Valószínűleg az egykori Dong-ér meder kiöblösödött, része. Régi hivatalos neve épp ezért Dongér-tó, viszont a helyi lakosság Büdös-szék néven ismeri. Az északról a pusztára érkező Gyenes-széki csatorna a Gömöri-szék, a Szabó-tó és a Fülöp-tó szikes vizét hozza. A pusztán lévő időszakos vizek még a Vesszős-szék, a Rontó, illetve egy névtelen szikes mocsár.

Tájtörténeti elemzés[szerkesztés]

200 évvel ezelőtt katonai célból készült térképek szerint a puszta még egybe függő legelőnek látszik, a kis méretű mocsarak árvíztől nem függenek, hálózat nélküliek de már a jelenkorihoz hasonlóak. Csak homokhátak tagolják a puszta nyugati szélét. A Büdös-széket, és a Vesszős-széket szikes tónak jelölik. A Büdös-széket eléri a Dong-ér egyik ága.

Az 1800-as évek első felében sok szántó jelenik látható a puszta peremén és belsejében is, a mocsarak nem kisebbek, a vizenyős területek kiterjedése nagyobb. A táj erdőtlen. Az 1800-as évek második felében megjelennek a pusztaszéli tanyák, tanyasorok. Egyre több erdőt a telepítenek, kevés a mocsár. A puszta belső tömbje továbbra is egységes.

A 20. század közepére készül el a Dong-éri főcsatorna. Ez időben található a legtöbb szántó és tanya. A Büdös-szék továbbra is szikes tó, de a Vesszős-széket már lecsapolták. Több apró löszhátat pusztai szántóvá, illetve erdővé alakítottak.

Az állattartás jelentős szerepet játszik a szikes puszta növényzetének kialakításában. A mára időskorú pusztai tölgyerdő-foltok szép látványt nyújtanak, és az állatvilág fennmaradása szempontjából szintén jelentősek. Mára a tanyák nagy része a szövetkezei korszaknak köszönhetően eltűnt.

A tanyavilágból csak egyetlen épületcsoport maradt fenn, a nemzeti park kutatóházai és az azokkal szomszédos házak.

Növénytani értékek[szerkesztés]

A mivel a terület két flóra járás, a Pannóniai flóratartomány Alföld flóravidékének Tiszántúli és Duna-Tisza közi flórajárásának határán található. A változatos talajokon sajátos módon keveredik a Kiskunság homokpusztai növényei az ürmös-csenkeszes szikes puszta fajaival. A két táj határa jól felismerhető.

A puszta védett növényei közül megemlítendő a törpe nőszirom, mely több szín árnyalatban virágzik, leggyakoribb a citromsárga és az ibolyakék színárnyalat. Szeptemberben rendszeresen virágzik a vetővirág, mely levelét és termését tavasszal hozza.

Az orchideák közül leggyakoribb az agárkosbor. Az érintetlen löszös partokon áprilisban virágzik. Közel ugyanebben az időszakban nyílik a pókbangó néhány százas állománya. A szikes pusztán élő endemikus növény az erdélyi útifű májusban, hozza fehér füzér-virágzatát. A löszre jellemző macskahere a puszta baksi részén öt foltban júniusban virágzik.

Állattani értékek[szerkesztés]

A Büdös-szék igazi értékét a madárvilága adja. A rezervátum mind a fészkelő, a vonuló, az átnyaraló és az áttelelő madarak számára fontos élőhely. A rendszeres megfigyelések során napjainkig 232 madárfaj előfordulását sikerült bizonyítani, melyek közül közel 80 a fészkelők száma.

A fészkelő fajok közül a legjelentősebbek a sziki madarak. A gólyatöcs a Büdös-szék mellett a Vesszős-széken is rendszeresen költ. A gulipán egyes években a tó zátonyain telepesen fészkel. Sziksós kopárokon költ a széki lile. Büdös-széken a 2000-es években rendszeresen észlelik jelenlétét. Az apró füvű legelőn az ugartyúk fészke is rendszeresen előkerült. Fészkel még itt a nagy goda, a piroslábú cankó és a bíbic is. A területet szegélyező erdőkben néhány párból álló kék vércse telep alakult ki.

Nyáron kiszáradó tómeder több tízezer madárnak biztosít éjszakázó helyet. Bíbicek, pólingok, gólyák, danka- és sárgalábú sirályok ezrei érkeznek ide. Az őszi csapadék hatására a tóban ismét víz jelenik meg. Ekkor a darvak és a vadludak száma közelíti meg a húszezret. Télen csak magevő madárfajok csapataival találkozhatunk

A Büdös-szék védett természeti terület fokozottan védett része. Kezdetben Pusztaszer község tanácsa nyilvánította helyileg védetté 1960-ban, majd 1965-ben 443 ha kiterjedésben országos jelentőségű védett természeti területet jelöltek ki. A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet részévé 1976-ban vált a puszta teljes területével.

Ma Ramsari és Natura 2000 terület.

Természetvédelmi kezelő szerv: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság. A tó mellett kutatóház található.

Lásd még[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  1. Bakacsi Gábor (2005): A magyarországi szerecsensirály (Larus melanocephalus) állomány területhűsége és állományváltozása, DATE, Debrecen, szakdolgozat
  2. Futó Rita (1989): A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet természetvédelmi fenntartási és fejlesztési terve I-III. Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest.
  3. Hahn István (2008): A Baksi-puszta Natura 2000 terület élőhely-térképezése, ELTE, Budapest.
  4. Juhász Gőz Szilvia (2000): A Pusztaszeri Büdös-szék vegetáció térképe, Szegedi Tudományegyetem, diplomamunka
  5. Kordás Katalin (2009): Különböző módon kezelt gyepek és ürgepopulációik vizsgálata a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben, SZIE, Gödöllő, szakdolgozat
  6. Marián Miklós és Varga Béláné (1969): A Pusztaszeri Rezervátum és madárvilága, Móra Ferenc Múzeum Évkönyve Szeged, 1, p.229-256.
  7. Marián Miklós (szerk.) (1980): A Dél-Alföld madárvilága. Somogyi Könyvtár, Szeged, 83-88.
  8. Molnár Béla (2009): A Kiskunsági Nemzeti Park földtana és vízföldtana, kézirat,
  9. Molnár Zsolt és Vajda Zoltán (2000): A Duna-Tisza Köze élőhely-térképezése (D-TMAP 1996-2000), MTA ÖBKI kutatási jelentés, Vácrátót
  10. Rakonczay Zoltán (1991): A magyar természetvédelem 50 éve számokban, 1939-1990. OTvH, Budapest.
  11. Tajti László (1992): A széki lile (Charadrius alexandrinus) helyzete és természetvédelmi problémái a Dél-alföldön. Szakdolgozat. Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szeged.
  12. Tajti László (1996): Természetvédelem Pusztaszeren. In: Nagy J.-né, Pintér E. 1996: Pusztaszer története. p. 212-217
  13. Tajti László (2007): Pusztaszeri Büdös-szék, Baksi-Puszta. In: Tardy János: Magyarországi vadvizek világa, p. 194-199
  14. Varga Béláné (1974): A Dongértó és környéke madárvilágáról. Áll. Közlemények, 61, 151-156.