Böszörményi Jenő (lelkész)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a református lelkészről szól. Hasonló címmel lásd még: Böszörményi Jenő (egyértelműsítő lap).
Böszörményi Jenő
Született1882. május 6.
Szentes
Elhunyt1955. február 4. (72 évesen)
Szentes
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásareformátus lelkipásztor, egyházi író, novellista
Böszörményi Jenő aláírása
Böszörményi Jenő aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Böszörményi Jenő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Böszörményi Jenő (Szentes, 1882. május 6. – Szentes, 1955. február 4.) református lelkipásztor, egyházi író, novellista. Irodalmi munkássága és kiváló előadói készsége révén országos ismertségnek örvendett, jó barátságban állt Móricz Zsigmonddal, aki több novellájának anyagát Böszörményitől kapta..

Élete[szerkesztés]

Böszörményi Jenő és családja 1930 körül

Édesapja Böszörményi Károly ügyvéd, édesanyja Szathmáry Erzsébet. Elemi és középiskolai tanulmányait[1] szülővárosában végezte, majd a gimnázium után 1899-től a Budapesti Református Theológiai Akadémia hallgatója, 1903-tól Lipcsében ösztöndíjas. Hazatérését követően előbb a Budapest-Kálvin téri Egyházközség segédlelkésze, majd a Budapest-Kőbányai gyülekezet hitoktató lelkésze, egyben a Lórántffy Zsuzsanna Egyesület lelkésze. 1909-1913 között ő szerkesztette az egyesület Olajág című folyóiratát. 1909-ben Budapesten feleségül vette Stőri Paula missziós tanítónőt, akitől három gyermeke született: Imre (1910, jogász), Ede (1911, hitoktató-lelkész, demográfus),[2][3] Márta (1918, orvos).[4] 1913 elején hívták haza Szentesre és – négy jelölt közül – hatalmas többséggel őt választották meg az újonnan szerveződő felsőpárti lelkészi állásra.[5][6]

Az első világháború kitörésekor bevonult és a 40. honvéd gyalogsági hadosztály tábori lelkészeként két éven át szolgált a délvidéki és galíciai frontokon. Századosi rendfokozattal szerelt le, mint a vöröskeresztes díszjelvény tulajdonosa.

1922-ben Futó Zoltán esperes halálát követően őt választották meg a szentesi nagytemplomi gyülekezet lelkészévé, s 1952-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig itt szolgált. Az egyházi és városi, valamint a megyei szervezetekben fontos pozíciókat töltött be. Jelentősebb tisztségei voltak: egyházmegyei tanácsbíró, a Tiszántúli Egyházkerület közgyűlési tagja, zsinati tag, emellett megyei és városi képviselő.[5] Tevékenységét a humanitás jellemezte. Városi képviselőként számos alkalommal szólalt fel a szegények, elesettek érdekében, cikkei is jelentek meg a témában: „Ha a nyomor annyi változata nem vonult volna fel előttem, nem írnék róla.”[7] 1953-tól utódja Munkácsy György lett.[8]

Irodalmi munkássága[szerkesztés]

Számos folyóiratban jelentek meg egyházi és szépirodalmi jellegű írásai, de néhány néprajzi vonatkozású tanulmánya is napvilágot látott. Publikációinak száma 100 fölött van. Első novelláskötetét Verőfényes úton címmel adta ki 1928-ban. Előszavát a jeles egyházfő, Ravasz László püspök írta.[9] Ezt követte három másik kötet és egy színdarab. Könyvei egyházi és világi oldalról is pozitív fogadtatásban részesültek.[10] Novellái nem fikciókon, megtörtént eseteken alapszanak. A szentesi emberről, az alsóbb néprétegek életéről ír példabeszédszerű, erkölcsi tanulságokat is hordozó történeteket, amiket maga is átélt vagy hőseit ismerte. Novellái olvasmányos, irodalmi értékkel bíró írások, melyeket sajátos humorával fűszerez.[11]

A Bibó István által szerkesztett Népünk és Nyelvünk c. folyóirat a következő szavakkal jellemzi:

„ Böszörményi Jenő alapjában véve, eredetileg néplélektani gyűjtő. … Elbeszélései többnyire biztos és hozzáértő szemmel felvett rajzok az alföldi magyar, a szentesi parasztember lelkivilágáról. Előttünk gondolkoznak, tesznek, beszélnek, élik életüket ezek az emberek nyersen kitépve az életből, teljes objektivitással elénk állítva. … Nagy szerencsének mondhatjuk azt a ritka írói tulajdonságot, mely Böszörményiben megvan azt, hogy objektív: nem akar alakjaival semmit önmagából kifejezni, csak őket magukat megmutatni. Ezért különösen becsesek számunkra ezek a novellák. Többnyire humor lengi át őket, de e fátyol alatt nagyon komoly megfigyelések húzódnak meg.[12] ”

Böszörményit nem csupán novelláiról, de rendkívül színes, élvezetes, sokszor mulattató előadásairól is ismerték. Barátja, Móricz Zsigmond mondta róla, hogy Böszörményi az ország egyik legjobb anekdotázó előadója.[13] Az író saját bevallása szerint öt novelláját is Böszörményi szentesi anekdotái ihlették.[14]

72 évesen halt meg Szentesen. A családi sírbolt a református középtemetőben található, ahol Böszörményi Jenő együtt nyugszik felmenőivel, feleségével és gyermekeivel.

Emlékezete[szerkesztés]

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem hozta létre a Böszörményi Jenő és Neje Emlékalapítványt, mely az egyetemen folyó tudományos kutatói munkát és eredményeinek megismertetését kívánja támogatni.[15][16]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Ünnepnap Kapernaumban. Budapest, 1912., (Lórántffy Zsuzsanna Egyesület Kiadványai 1.), 1912.
  • „Szivem és testem ujjonganak az élő Isten felé”. Budapest, 1912. (Lórántffy Zsuzsanna Egyesület Kiadványai 2-3.)
  • Aki győz. Budapest, 1913. (Lórántffy Zsuzsanna Egyesület Kiadványai 4.)
  • Krisztus és a bélpoklos. Budapest, 1913. (Lórántffy Zsuzsanna Egyesület Kiadványai 5.)
  • Verőfényes úton. Elbeszélések. Budapest, 1928.
  • Magyar ég alatt. Elbeszélések. Szentes 1929.
  • A magyar ember és a halál. Budapest, 1929[17]
  • A magyar nép lelkivilága. Budapest, 1929.[18]
  • Egy szatócsbolt története. Mezőtúr, 1930. (Csendes esték 2.)
  • Napsütötte mezőkön. Elbeszélések. Szentes, 1931. (e-Könyvtár Szentes)
  • Kiderül az ég. Falusi történet egy felvonásban. Szentes, 1933. (e-Könyvtár Szentes)
  • A falu tanítót választ. Budapest, 1934. (Missziós füzetek 38.)
  • Virradni kezd. Elbeszélések. Budapest, 1937. (e-Könyvtár Szentes)
  • Böszörményi Jenő válogatott írásai és elbeszélései. Debrecen, 1999.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Zolnay Károly: A Szentesi Magyar Királyi Állami Főgimnázium Ertesítője az 1898-99. iskolai évről. Szentes, 1899. (e-Könyvtár Szentes)
  2. ↑ Rózsa Gábor: Történetek, anekdoták - Dr. Böszörményi Ede elmúlt 90 éves. In: Szentesi Élet 2001.11.16. (e-Könyvtár Szentes)
  3. ↑ Böszörményi Ede Archiválva 2017. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben. In: Hódmezővásárhelyi Digitális Enciklopédia.
  4. ↑ Labádi Lajos: "Valódi mestere a szónak" - 125 éve született Böszörményi Jenő lelkész. In: Szentesi Élet 2007.05.04. (e-Könyvtár Szentes)
  5. ↑ a b Református papválasztás. In: Szentesi Lap 1913.01.23. (e-Könyvtár)
  6. ↑ Labádi Lajos: Avatás a háború előestéjén - Kilencvenéves templom (II.). In: Szentesi Élet 2004.05.28. (e-Könyvtár Szentes)
  7. ↑ Idézi fia, Böszörményi Ede: Böszörményi Jenő. 1882-1955. 7. o. (kézirat, Szentesi Levéltár)
  8. ↑ Kovách Péter, Mód László: Együtt a város megújulásáért. Szentes városközpontjának rehabilitációja. 59. o. 
  9. ↑ Verőfényes úton. Budapest, 1928. 5-6. o.; Ravasz László püspök előszava Böszörményi Jenő könyvéhez. Szentesi Hírlap 1928. ápr. 22. 3. o.
  10. ↑ Levelek és kritikák Böszörményi Jenő könyvéről. Szentesi Hírlap 1928. máj. 26. 3. o.
  11. ↑ Szentes irodalmi emlékei. Szerk.: Vágvölgyi Zoltán. Szentes, 2016. (e-Könyvtár)
  12. ↑ Joó Tibor: Böszörményi Jenő: Magyar ég alatt. Elbeszélések. In: Népünk és Nyelvünk. Szerk.: Bibó István. 1929. 10-12. füzet 313-314. o.
  13. ↑ Böszörményi Ede: Történetek, anekdoták. Debrecen, 2000. (Magyar református egyháztörténeti dolgozatok 6.) 6. o.
  14. ↑ Böszörményi Jenő: Kajántól Londonig… Tiszamenti kalendárium a magyar szabadságharc százéves évfordulójára 1948. évre. Szerk.: Seres József. Szeged, 1948. 105. o.
  15. ↑ BÖSZÖRMÉNYI JENŐ LELKÉSZ ÉS NEJE EMLÉKALAPITVÁNY Céginformáció
  16. ↑ Böszörményi Jenő Lelkész és Neje Emlékalapítvány
  17. ↑ Népünk és Nyelvünk 1929. 10-12- füzet. 160-165. o.
  18. ↑ Népünk és Nyelvünk 1929. 10-12- füzet. 269-274. o.

Róla szóló irodalom[szerkesztés]

  • Böszörményi Jenő. Csongrádmegyei Hírlap 1938. máj. 4.
  • Böszörményi Jenő ünneplése. Alföldi Újság 1938. máj. 5.
  • Böszörményi Ede: Református lelkészek Móricz Zsigmond védelmében. Református Egyház. 1975. ápr. 1. 94-95. o.
  • Emlékek, anekdoták Böszörményi Jenőről. In: Böszörményi Ede: Történetek, anekdoták. Debrecen, 2000.
  • Böszörményi Jenő. In: Szentes helyismereti kézikönyve. (Szerk: Kis-Rácz Antalné, Labádi Lajos, Vörös Gabriella) Szentes, 2000.
  • Labádi Lajos: „Valódi mestere a szónak” -125 éve született Böszörményi Jenő lelkész. Szentesi Élet 2007. máj. 4. (e-Könyvtár Szentes)
  • Szentes irodalmi emlékei. Szerk. Vágvölgyi Zoltán. Szentes, 2016. (e-Könyvtár Szentes)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Böszörményi_Jenő_(lelkész)&oldid=26517675”