Zolnay Károly
Zolnay Károly | |
Zolnay Károly a szentesi gimnázium igazgató-tanára | |
Született |
1833. szeptember 29. Rittberg |
Elhunyt |
1925. február 12. (91 évesen) Szentes |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Kiss Róza |
Gyermekei | négy gyermek |
Foglalkozása | igazgató-tanár |
Iskolái | Debreceni Református Kollégium |
Kitüntetései | Ferenc József-rend (1899) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Zolnay Károly témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Zolnay Károly (Rittberg, 1833. szeptember 29. – Szentes, 1925. február 12.) középiskolai tanár, a szentesi gimnáziumnak 34 évig igazgatója. Fáradhatatlan és szívós munkával rakta le az intézmény alapjait, s ezzel megteremtette a szentesi középfokú oktatás feltételeit. Kimagasló pedagógiai munkásságáért az uralkodótól megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét.
Iskolái, pályakezdése[szerkesztés]
Apja Zolnay Dániel református lelkész volt.[1] Középiskolai tanulmányait Temesváron a kegyes tanító rend gimnáziumában kezdte, majd a nagyhírű Debreceni Református Kollégiumban folytatta. Ugyanitt szerzett felsőfokú diplomát teológia szakon. A korabeli szokásjog szerint a legkiválóbb tanulók a Kollégiumban maradhattak, hogy a kisebb diákokat tanítsák. Ez a megtiszteltetés jutott Zolnay Károlynak is, s ezt a munkát egészen 1859-ig folytatta, amikor a szentesi református egyház meghívta az alakulóban lévő helyi gimnázium első tanárának.[2] A humán tudományok terén kiválóan képzett, több nyelvet beszélő ifjú tanár elfogadta a meghívást, s ezzel életének egy teljesen új szakasza vette kezdetét, mely Szentes város oktatástörténetében[3] is új fejezetet nyitott.
Tanári pályafutása Szentesen[szerkesztés]
A gimnázium élén[szerkesztés]
Szentesen 1859. október 1-én kezdte meg tanári működését. Az első két tanévben minden tantárgyat ő tanított. 1861-től kezdve kapott tanártársakat maga mellé,[4] de a nagyobb teher még egy ideig őreá hárult. Kedveltebb és legtöbbet tanított tárgyai voltak a magyar nyelv és irodalom, a latin és a német, de tanított vallástant, történelmet, természetrajzot és földrajzot is. Mindezek miatt az első években heti óráinak száma messze meghaladta a korszak tanárainak átlagos óraszámát.[5] A folyamatos osztályfőnöki teendők mellett évekig az iskolai könyvtár vezetője is volt. 1869-ben az intézmény igazgatójává nevezték ki, s ezt a tevékenységét – két év szünet után – 1873-tól folyamatosan ellátta. Az új intézmény legnagyobb problémája a felszerelés hiánya volt, így elsőrendű feladatának tekintette, hogy az egyre gyarapodó tanulói létszámnak a megfelelő körülményeket biztosítsa. Ennek érdekében folyamatosan beadványokkal ostromolta az iskolaszéket. Súlyos problémát jelentett továbbá, hogy a korszakban nem volt egységes tanterv és követelményrendszer, így mindezt neki és tanártársainak kellett évről évre fáradságos munkával megalkotni.[6]
1883-ban váratlan helyzet állt elő: az 1869-től fennálló hatosztályú gimnáziumi tanfolyammal egybekötött polgári iskola nem működhetett tovább vegyes formában. A törvény alapján ugyanis a gimnáziumokat teljesen szét kellett választani a polgári iskolától.[7] Mivel a városnak nem volt anyagi fedezete egy polgári fiúiskola és egy gimnázium külön-külön való fenntartására, ezért az iskolaszék nehéz dilemma elé került: az alacsonyabb képesítést adó polgári iskolát vagy a gimnáziumi oktatást finanszírozzák-e tovább? Meglepő, de több tekintélyes gimnáziumi tanár ellenezte a gimnázium megtartását, és a város gazdatársadalmára hivatkozva elégnek ítélték a gyakorlatibb képzést adó polgári iskolát. Zolnay maga is szorgalmazta egy gazdászati iskola felállítását, ám jól látta azt is, hogy a tudományok fejlődése és a társadalmi haladás érdekében egy megyeszékhellyé váló városnak – mely az 1881-es népszámlálás adati szerint az ország 15. legnagyobb város volt[8] – elemi érdeke, hogy egy magasabb végzettséget biztosító gimnáziumot is működtessen. Zolnay véleményét osztotta négy tanártársa, a város országgyűlési képviselője, Törs Kálmán, valamint a Sima Ferenc által szerkesztett Szentesi Lap: "… semmi oly törekvést nem támogathatunk, mely közoktatásunk állapotot mai színvonalánál lejjebb szándékozik süllyeszteni.”[9] – írta határozottan az újság. Kulcsfontosságú döntés előtt állt az iskolaszék, hiszen ha a polgári iskola mellett döntenek, az évtizedekre visszavetette volna Szentes oktatásának fejlődését, s az értelmiségi szülők gyermekei mind elvándoroltak volna a városból. Az iskolaszék tagjai végül Zolnay érvelését fogadták el, így az addig vegyes típusú intézmény tisztán gimnáziumi képzést adó középiskolává alakulhatott.[10]
Egy évvel később ünnepelte az iskola fennállásának 25. évfordulóját. Az igazgató büszke volt munkájára, hiszen ideérkezésekor még nem létezett középiskolai oktatás Szentesen, csupán a hitfelekezetek által fenntartott elemi iskolák működtek. Ezek mellé nőtt fel az általa vezetett és naggyá tett középiskola, mely 25 év leforgása alatt jelentős mértékben járult hozzá a város szellemi elmaradottságának felszámolásához és az iskolázottság szintjének emelkedéséhez.[11][12] Fekete Márton megyei főjegyző jogosan jegyezte meg – visszatekintve a 25 évre –, hogy „értelmiségünk száma aránytalanul felszaporodott, városunkat, sőt némely részben megyénket is e városnak szülöttei kormányozzák, újabb tanerőkkel a város a saját erejéből látja el magát, sőt hála a Gondviselésnek! ma már azon helyzetben vagyunk, hogy az ország más vidékeinek is juttathatunk jeles ifjú erőket.”[13]
A város nem csupán az intézményre volt büszke, de igazgatóját is méltó elismerésben részesítette: a 25 éve pályán lévő tanár tiszteletére tanítványai, valamint a város testületei díszes ünnepséget rendeztek a ligeti iskola épületében (ma a Múzeum Csallány Gábor kiállítóhelye),[13] és létrehozták a „Zolnay alapítvány”-t, melynek éves kamatait azon gimnáziumi tanulók kapták, akik a magyar nyelv és irodalom terén a legjobb eredményeket érték el.[14] Zolnay ünnepléséről még a fővárosi sajtó is beszámolt.[15]
Az ünnepség után újra a munkás hétköznapok következtek. A gimnáziummá alakítás hosszadalmas adminisztrációja, majd a további fejlődést biztosító állami kezelésbe vétel, a gimnázium nyolc osztályossá fejlesztése, s ezzel a főgimnáziumi cím elnyerése, valamint az érettségiztetés jogának megszerzése jórészt Zolnay munkájának eredménye volt.[16] A fejlődés tagadhatatlan jeleként az addig túlzsúfolt ligeti épületben működő intézmény saját otthont kapott: 1888-ban felépült a díszes, klasszicizáló gimnáziumi épület.[17][18]
1899-ben a 65 évesen nyugdíjba vonuló igazgatónak a király a tanügy terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta.[19]
A Polgári leányiskola élén[szerkesztés]
Zolnay Károly nem csupán a gimnázium tanáraként és igazgatójaként lett ismert a városban. Szívén viselte a nőnevelés ügyét is, s mivel a gimnáziumba csak fiúk járhattak, buzgó szívvel képviselte a leányok taníttatásának fontosságát.
„ | "(a polgári leányiskola) … oly általános míveltséget kíván adni, mely a nőt társadalmi helyzeténél fogva megilleti; oly képeztetést, hogy ha a nő megfosztatik támaszától, ha elveszti a család fenntartóját, a férjet ... tudjon nyert ismereteinek alapján önmagának és hozzátartozóinak fenntartásáról gondoskodni.”[20] | ” |
Amikor 1871-ben megalakult Szentesen a Polgári Leányiskola,[21] igazgatójául Zolnay Károlyt bízták meg, s ezt a tisztséget 13 éven át viselte.[22] Az igazgatói teendők ellátása mellett heti hat órában magyart is tanított. Ám az iskola munkája nem volt zökkenőmentes. Legfőbb gondja az iparos társadalom részéről megnyilvánuló közöny volt.
„ | „Amilyen elismeréssel és benső örömmel hajlok meg a képviselőtestület ezen nemes ténye előtt – így szól 1874-iki évzáró beszédében, az intézet alapítására célozva, – éppoly fájdalom fogja el keblemet, midőn eltekintek ezen itt egybesereglett kis csoport felett, midőn látom, hogy a tudomány csarnoka csaknem üresen áll, midőn látom, hogy népünk saját érdekeit felfogni nem képes; itt volna a kínálkozó alkalom, hogy gyermekeit képeztesse és megfoghatatlan hanyagságból késik azt megragadni. Vajha a vihar szavával bírnék, hogy felrázhatnám tespedéséből, vajha az ékesszólásnak ellenállhatatlan erejével bírnék, hogy szavaim által meggyőzhetném arról, hogy midőn az alkalmat megragadni elmulasztja, akkor önmagának megrontására tör. Értsük meg a kor intő szavát, haladjunk a korral, mert hanyagságunk még keserűen megbosszulja magát!”[23] | ” |
Fáradozásának eredménye megtérült, mert 1883-ban már csaknem kétszer annyi leányt írattak be szüleik a polgáriba, mint 1871-ben.[24] 1883 júniusában már azt jelenthette a „záróvizsgálaton” jelen volt közönségnek, hogy az intézet iránt való érdeklődés mind jobban és jobban növekszik, s ez kellemessé teszi rá nézve azt a kötelességet, hogy a lefolyt évről beszámoljon.[25]
A pedagógus[szerkesztés]
Zolnay Károly szilárdan hitt a pedagógia nevelő erejében, mely szerinte nem csupán lehetőség a tanár kezében, de egyenesen kötelessége is élni vele. Alaptételként vette Kölcsey Ferenc egyik filozófiai felismerését. A költő a görög filozófiáról írt dolgozatában ír arról, hogy az emberben kétféle tehetség létezik: az egyik a gondolkodás tehetsége, ami ismerethez juttat, a másik az akarat tehetsége, ami cselekvésre ösztönöz.[26] Zolnay zseniális meglátással gondolta tovább ezt a tételt, és rámutatott arra, hogy a kettőből egy harmadik „tehetség” bontható ki: az „érzelmi tehetség”,[27] amit a mai pszichológia érzelmi intelligenciaként határoz meg. Ez a fajta tehetség a pozitív, nemes eszményképek megismerése által olyfajta érzelmeket kelt a tanulóban, ami észrevétlenül formálja annak személyiségét, akaratát, s teszi őt alkalmassá a „felebaráti szeretetre.” Zolnay szerint ezen eszményképekhez elsősorban az irodalmi művekből juthatnak hozzá a tanulók,[28] de a tanári példaadás is fontos. Pedagógiai hitvallását részletesen A szentesi középiskola múltja c. dolgozatában fejti ki:
„ | „… munkálkodjunk úgy, hogy a tudományoknak emez új csarnoka legyen temploma a hazaszeretetnek, melyben növendékeinknek hitelvévé váljék, szívébe kitörülhetetlen örök betűkkel legyen bevésve: a haza minden előtt; munkálkodjunk úgy, hogy ezen új csarnok legyen temploma a tiszta erkölcsnek, mely az erkölcsi szépnek, jónak és igaznak szeretetében és jellemszilárdságban nyilatkozik; … legyen temploma az igaz vallásosságnak, mely Istennek, e minden áldások kútfejének, az örök szeretet forrásának ismeretére elvezet, mely becsepegteti a zsenge szívekbe a hit erejét, mely fenntart a nehéz napokban, megment az elbukástól, reményt és vigaszt nyújt a csüggedésben … temploma legyen az igaz tudománynak, azon tudománynak, mely az igazságot keresve az elmét felvilágosítja …”[29] | ” |
A tanulókat túlterhelő, „magoltatós” oktatási módszer helyett a „kevesebb, néha több” elvre építette pedagógiai rendszerét. „Hogy a munkához való kedvet fokozza, mindig óvakodott a tanulók túlterhelésétől.”[30] – emlékszik vissza egykori tanítványa, Molecz Béla. Miután elsősorban magyar irodalmat és nyelvtant, valamint idegen nyelveket tanított, így a nyelv és a nyelvtan tanítása terén szerzett hatalmas tapasztalatot. A nyelvtan tanításának hatása lélektani szempontból c. értekezésében fejti ki részletesen azon meglátását, hogy ő nem a nyelvtani szabályoknak s egész szótáraknak értelem nélkül való betanítását érti nyelvtanításon, „mert az ily nyelvtan-tanítás által . . . nemhogy a gyermeki elmét élesztenők, az ismeretek befogadására alkalmasabbá tennők, sőt inkább azt idejekorán eltompítjuk, a vett benyomások elfogadására képtelenné tesszük, szóval: a gyermeket szellemileg meggyilkoljuk.”[31]
Pedagógusi nagyságát jól érzékelteti Tolcsvai Nagy Gézának, a Polgári Leányiskola korabeli igazgatójának jellemzése, mely Zolnay halálát követően jelent meg az iskola értesítőjében:
„ | „Ő valóban mestere volt a tanításnak, mestere a nevelésnek. Azoknak a nagy tanároknak, nevelőknek egyike volt, kik nemcsak száraz elméletet, ismeretet adtak elő, hanem az igazi, valláserkölcsi alapon nyugvó életre tanították növendékeiket. Feddhetetlen, gyémánttiszta jellemével ragyogó példája az igazi magyar tanárnak.”[32] | ” |
Iskolán kívüli élete[szerkesztés]
Az oktatás-nevelés mellett élénken részt vett Szentes társadalmi és kulturális életében, annak alakításában. Nyomban Szentesre érkezése után egyik alapító tagja volt az Úri Kaszinónak (1860),[33] majd pedig a Szentesi Dalárdának (1861).[34] Több cikluson át városi és megyei képviselő, a református presbitérium tagja, 1904-1912 között az egyház főgondnoka volt,[35] tagja volt továbbá – Csukás Benjamin és Kristó Nagy István[36] mellett – az első szentesi kisdedóvó[37] létrehozásán munkálkodó bizottságnak is.
Harmonikus családi életet élt. A néhai Kiss Bálint esperes unokáját, Kiss Rózát vette feleségül, akitől egy fia (négy hónaposan elhunyt) és három leánya született: Etelka, Vilma és Lenke. Vilma nevű leányát Derzsi Kovács Ferenc vette feleségül, mely házasságból megszületett Jenő, a későbbi jó nevű gimnáziumi tanár és népdalgyűjtő.[38]
Halála[szerkesztés]
Zolnay Károly igen hosszú életet élt. Életének 92. évében hunyt el Szentesen.[39] A kivételes tisztelet jeleként a református egyháztanács a Szeder temetőben díszsírhelyet biztosított számára.[40] Temetésén hatalmas tömeg búcsúztatta. A barátok, hozzátartozók és egykori tanítványok mellett a gimnázium akkori tanulói és tanári kara, a Polgári Leányiskola diákjai és tanárai, a református elemi iskolák nagyobb növendékei, tanárai, valamennyi egyház lelkészei, a református presbitérium és a város képviselői, tekintélyes tagjai teljes számban jelentek meg. Búcsúbeszédet Böszörményi Jenő mondott az elhunyt koporsója felett.[41]
Halálát követően kollégái és egykori tanítványai a gimnázium dísztermében állították ki festőművész unokaöccsének, Zolnay Gézának róla készített életnagyságú portréját.[42] A festmény közadakozásból készült el, s jellemző, hogy a város egész értelmiségi társadalma kivette részét a költségekből.[43] A festményt 1926. június 26-án ünnepélyes keretek közt leplezték le. Zolnay korabeli ismertségét és tekintélyét jelzi, hogy az ünnepélyről nem csupán a helybéli lapok,[44] de a még Budapesti Hírlap is beszámolt.[45]
Elismerései[szerkesztés]
- Ezüst babérkoszorú – a Szentesi Dalárda[34] tagjaként az aradi országos dalárversenyen nyert első helyezés díja[46] (1868)
- Ferenc József-rend lovagkeresztje (1899)
Emlékezete[szerkesztés]
- Díszsírhelye[40] a Szeder temetőben (1925)
- Életnagyságú egész alakos portréja a Horváth Mihály Gimnázium dísztermében (Zolnay Géza alkotása, 1926)
- A város 1932-ben utcát nevezett el róla.[47]
- A gimnázium főlépcsőházát díszíti a Szentes kultúrájáért c. hármas dombormű, amely Zolnay Károlyt, Derzsi Kovács Ferencet és Derzsi Kovács Jenőt ábrázolja (Vígh László alkotása, 1997).
Tanulmányai, értekezései, egyéb írásai[szerkesztés]
- A nyelvtan tanításának hatása lélektani szempontból. In: A szentesi reform. gymnasium értesitője, 1865/66. Szerk.: Csukás Benjamin. 3-6. o. (e-Könyvtár Szentes)
- Jelentés a Szentesváros közönsége által fentartott felső leány növeldéről. Szentesi Lap 1872. aug. 11. 2. o. (e-Könyvtár Szentes)
- Válasz, a ref. tanítótestületnek. (református elemi iskolás tanítókkal polemizál Zolnay, akik gúny tárgyává tették az általa vezetett intézményt) Szentesi Lap 1874. júl. 19. (e-Könyvtár Szentes)
- Emlékbeszéd Reinholz Károly felett. In: Tudósítás a Szentes városi hat osztályú gymnasiumi tanfolyammal egybekötött Polgári Fitanodáról és a két osztályú Polgári Leánytanodáról, megtoldva az ismétlő iskolákról szóló jelentéssel, 1874/75. Budapest, 1875. 2-4. o. (e-Könyvtár Szentes)
- Polgári iskolánk ügye. (3 részben) Szentesi Lap 1876. márc. 5., márc. 12. , márc. 19. (e-Könyvtár Szentes)
- A szentesi középtanoda múltjából. In: Értesítő a Szentes városi VI. osztályú gymnasiumi tanfolyammal egybekötött Polgári Fitanodáról és a két osztályú Polgári Leánytanodáról, megtoldva az ismétlő iskolákról szóló jelentéssel, 1876/77. Összeállította: Zolnay Károly. Szentes, 1877. 20-25. o. (e-Könyvtár Szentes)
- A vallástanítás a polgári iskolákban. In: Értesítő a Szentes városi VI. osztályú gymnasiumi tanfolyammal egybekötött Polgári Fiuiskoláról és a két osztályú Polgári Leányiskoláról, megtoldva az ismétlő iskolákról szóló jelentéssel, 1879/80. Összeállította: Zolnay Károly. Szentes, 1880. 3-13. o. (e-Könyvtár Szentes)
- Szentes műveltségi állapota. In: Értesítő a Szentes városi VI. osztályú gymn. tanfolyammal egybekapcsolt Polgári Fiúiskoláról és a két osztályú Polgári Leányiskoláról megtoldva az ismétlő oskolákról szóló jelentéssel. Összeállította: Zolnay Károly. Szentes, 1883. 3-24. o. ; Szentes műveltségi állapota. Szentes, 1882. 22 p. (különlenyomatként) (e-Könyvtár Szentes)
- Igazgatói jelentés s egyúttal rövid visszapillantás a szentesi középiskola 25 éves múltjára. In: Értesítő a Szentes városi VI. osztályú gymnasiumi tanfolyammal egybekötött Polgári Fiuiskoláról és a két osztályú Polgári Leányiskoláról, megtoldva az ismétlő iskolákról szóló jelentéssel, 1883/84. Összeállította: Zolnay Károly. Szentes, 1884. 3-20. o. (e-Könyvtár Szentes)
- A gymnasium új épületének ismertetése. In: A Szentes városi gymnasium Értesítője, 1887/88. Közzéteszi: Zolnay Károly. Szentes, 1888. 3-17. o. (e-Könyvtár Szentes)
- A szentesi középiskola múltja. In: A Szentes városi gymnasium értesítője, 1888/89. Közzéteszi: Zolnay Károly. Szentes, 1889. 3-26. o. (e-Könyvtár Szentes)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Zolnay Dániel rittbergi nyug. reform. lelkész gyászjelentése (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ Molecz Béla: Zolnay Károly. In: A szentesi M. Kir. Állami Főgymnasium értesítője 1899/1900. Közzéteszi: Balázsovits Norbert. Szentes, 1900. 5. o. (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ Barta Lajos: Szentes Város oktatásügye a kezdetektől az államosításig. Záródolgozat. Szentes, 1995
- ↑ Berecz Sándor: A Szentes városi községi főgimnázium története. Szentes, 1896. 78. o. (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ Molecz B., 5. o.
- ↑ Molecz B., 7-9. o.
- ↑ 1883. évi XXX. törvénycikk Archiválva 2017. december 14-i dátummal a Wayback Machine-ben a középiskolákról és azok tanárainak képesitéséről. 1-2. §
- ↑ Hány lakosa van Szentesnek? Szentesi Lap 1881. dec. 10. 3. o. (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ Helyi és vegyes hírek. A gymnásiumi tanfolyam. Szentesi Lap 1883. jún. 16. (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ A városi iskolaszék üléséből.;Törs Kálmán: Polgári iskola legyen-e vagy gymnásium? Szentesi Lap 1883. jún. 23. (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ Zolnay Károly: A gymnasiumi tanfolyammal egybekötött polgári fiúiskola. I. Igazgatói jelentés. In: 1883-84-ik tanévi értesitő a Szentes városi VI. osztályu gymnasiumi tanfolyammal egybekötött polgári fiúiskoláról és a két osztályú polgári leányiskoláról. Összeállította: Zolnay Károly. Szentes, 1884. 19. o. (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ Zolnay ünnepély. Szentesi Lap 1884. aug. 23. (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ a b Zolnay ünnepély.
- ↑ Zolnay Károly nevéről nevezett 230 frtos alapítvány alapító oklevelének szövege. In: Berecz Sándor: A Szentes városi községi főgimnázium története. Szentes, 1896. 106. o. (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ Jubileum Szentesen. Fővárosi Lapok 1884. aug. 24.
- ↑ Molecz B., 15. o.
- ↑ Labádi Lajos: A gimnáziumi palota átadása. In: Szentesi Élet 2008. szept. 5. (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ Zolnay Károly: A gymnasium uj épületének ismertetése In: A Szentes Városi Gymnasium értesitője, 1887/88. Közzéteszi: Zolnay Károly. Szentes, 1888. 3-17- o. (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ Hírek. Hivatalos Közlöny 1899. aug. 15.; Budapesti Közlöny 1899. aug. 10.; Budapesti Hírlap 1899. aug. 11.
- ↑ Molecz B., 18. o.
- ↑ A kezdetektől 1912-ig. In: Kis-Rácz Antalné: A Petőfi Sándor Általános Iskola képes története 1871-2002. Szentes, 2003.
- ↑ Értesitő Szentes város által fenntartott IV. osztályú polg. leányiskola, tanyai elemi iskolák és kisdedovodáról. Szerk.: Papp Lajosné Gonda Júlia. Szentes, 1896. 5-6. o. (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ Molecz B., 18-19. o.
- ↑ Leányiskolai értesítő, 1896. 92. o.
- ↑ Molecz B., 19. o.
- ↑ Kölcsey Ferenc: Görög Philosophia. In: Kölcsey Ferencz minden munkái. Szerk.: Eötvös József, Szalay László, Szemere Pál. 4. kötet. Pest, 1842. 2. o.
- ↑ Zolnay Károly: A nyelvtan tanításának hatása lélektani szempontból. In: A Szentesi Reform. Gymnasium értesítője, 1865/66. Szerk.: Csukás Benjamin. Kecskemét, 1866. 3. o. (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ Értesítő, 1865/66. 5. o.
- ↑ A Szentes Városi Gymnasium értesítője, 1888/89. Szerk.: Zolnay Károly. Szentes, 1889. 24-25. o. (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ Molecz B., 23. o.
- ↑ A Szentesi Reform. Gymnasium értesítője, 1865/66. Szerk.: Csukás Benjamin. Kecskemét, 1866. 4. o. (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ Tolcsvai Nagy Géza: Zolnay Károly 1833 – 1925. A Szentesi Magy. Kir. Állami Polgári Leányiskola Értesítője, 1924/25. Szerk.: Tolcsvai Nagy Géza. Szentes, 1925. (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ Doba Lajosné: A szentesi Úri Kaszinó. Szentes, 2004 (e-Könyvtár)
- ↑ a b A dalárdák kialakulása: Joó Károly, Németh Elek munkássága. In: Szentes helyismereti kézikönyve. (Szerk: Kis-Rácz Antalné, Labádi Lajos, Vörös Gabriella) Szentes, 2000.
- ↑ Labádi Lajos: Középiskolák alapítója. Nyolcvan éve hunyt el Zolnay Károly. Szentesi Élet 2005. febr. 25. (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ Labádi Lajos: Kristó Nagy István polgármester. In: Szentesi Élet 2000. febr. 25. (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ Feketéné Moldován Mária: A szentesi kisdedóvás története 1876–2001. Szentes, 2001. (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ Labádi L., 2005.
- ↑ Zolnay Károly nyug. állami főgimnáziumi igazgató gyászjelentése (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ a b Zolnay Károly (1833-1925) nyug. főgymn. igazgató síremléke (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ Zolnay Károly halála. Alföldi Ellenzék 1925. febr. 14.; Eltemették Zolnay Károlyt. Alföldi Ellenzék 1925. febr. 16.
- ↑ Zolnay Géza. In: Szentes helyismereti kézikönyve. (Szerk: Kis-Rácz Antalné, Labádi Lajos, Vörös Gabriella) Szentes, 2000.
- ↑ Az iskola lefolyt évi története. 9. Zolnay Károly arcképének leleplezése. In: A Szentesi M. Kir. Állami Horváth Mihály Reálgimnázium értesítője, 1925/26. Archiválva 2017. március 21-i dátummal a Wayback Machine-ben Közzéteszi: Jaeger Imre. Szentes, 1926. 6. o. (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ Szentes művelődéstörténetének egy szakát ábrázolja Zolnay Károly arcképe. Szentesi Hírlap 1926. jún. 8.
- ↑ Arcképleleplezés Szentesen. Budapesti Hírlap 1926. jún. 10.
- ↑ Labádi Lajos: Diadal az aradi dalversenyen. Száznegyvenöt éve alakult a Szentesi Dalárda. In: Szentesi Élet 2006. okt. .27. (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ Szentes, Zolnay Károly utca (Google Térkép)
Róla szóló irodalom[szerkesztés]
- Zolnay ünnepély. Szentesi Lap 1884. aug. 23. (e-Könyvtár Szentes)
- Molecz B. = Molecz Béla: Zolnay Károly. In: A szentesi m. kir. állami főgymnasium értesítője 1899/1900. Közzéteszi: Balázsovits Norbert. Szentes, 1900. 3-25. o. (e-Könyvtár Szentes)
- Tolcsvai Nagy Géza: Zolnay Károly 1833–1925. In: A szentesi magy. kir. állami Polgári Leányiskola értesítője, 1924/25. Szerk.: Tolcsvai Nagy Géza. Szentes, 1925. (e-Könyvtár Szentes)
- Szentes művelődéstörténetének egy szakát ábrázolja Zolnay Károly arcképe. Szentesi Hírlap 1926. jún. 8.
- Labádi Lajos: Középiskolák alapítója. Nyolcvan éve hunyt el Zolnay Károly. Szentesi Élet 2005. febr. 25. (e-Könyvtár Szentes)
- Labádi Lajos: Zolnay Károly arcképének leleplezése. Nyolcvan éves festmény a gimnáziumban. Szentesi Élet 2006. jún. 9. (e-Könyvtár Szentes)