Ugrás a tartalomhoz

Æthelstan wessexi király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Athelstan angol király szócikkből átirányítva)
Æthelstan
Æthelstan és Szent Cuthbert (934)
Æthelstan és Szent Cuthbert (934)
Wessex királya
Uralkodási ideje
924 – 939
KoronázásaKingston-upon-Thames[2]
925. szeptember 4.[1]
ElődjeÆlfweard
UtódjaI. Eadmund
Essex, Kent, Sussex, Mercia és Kelet-Anglia királya
Uralkodási ideje
924 – 939
ElődjeI. Eduárd
UtódjaI. Eadmund
Northumbria királya
Uralkodási ideje
927 – 939
ElődjeSihtric
UtódjaII. Olaf
Életrajzi adatok
UralkodóházCerdic-ház
Született893/894
Wessex[3]
Elhunyt939. október 27. (46 évesen)
Gloucester
NyughelyeMalmesbury apátság
ÉdesapjaI. Eduárd
ÉdesanyjaEcgwynn
Testvére(i)
GyermekeiI. Haakon norvég király
A Wikimédia Commons tartalmaz Æthelstan témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Æthelstan,[4] más írásmóddal Adelstan,[5] Athelstan,[4] Ethelstan,[4] angolszász formájában Æthelstan (897 k.[4] – 939. október 27.[1][4][6][7]) wessex és több más angolszász királyság királya.[a 1] 927-ben Northumbria és York elfoglalásával befejezte az angolszász állam megteremtését,[7] így lényegében ő volt Anglia első tényleges ura.[7] Folyamatosan harcolt a brit őslakók és a dánok ellen,[5][7][7] és a brunnaburgi győzelemmel[5] (937[5][8]) egész Anglia urává lett. Ő volt az első olyan angol király, akinek a walesi és a skót uralkodó is hűbéresküt tett.[2]

Ünnepelt király, az Isten kegyelméből uralta egész Angliát, amelyen előtte sok király osztozott
– Az Athelstan által az exeteri Szent Péter templomnak ajándékozott ereklyék felsorolásából[9]

Élete

[szerkesztés]

I. Eduárd wessexi király fiaként és Nagy Alfréd unokájaként született. Nagynénje, Æthelflæd nevelte fel Mercia királyságában.[1] Édesapját 925-ben követte az uralkodásban.[5][10] Egész élete csupa küzdelem volt; vitézül harcolt a brit őslakók és a dánok ellen.[10]926-ba szövetséget kötött Sigtrygg northumbriai királlyal Yorkban.[6] 927-ben elfoglalta a korábban viking kézben levő Yorkot, Devont.[4] Cornwall és Skócia irányába vezetett hadjáratokat,[4] s felvette a "Rex totius Britanniæ" ('egész Britannia királya') címet.[4] Megerősítette a határokat[11] és kemény kézzel kormányozta országát.[11] 933-ban lázadás tört ki ellene, és öccsét, Edwint akarták megtenni királynak, de ez utóbbi a tengeren viharba keveredett és ott veszett.[6] Uralmát 937-ben nagy veszély fenyegette, mivel Skóciai Konstantin, Strathclyde-i Owain és Olaf Guthfrithson, a yorki trónkövetelő egyesült erővel megtámadta Angliát.[11]

Athelstan Brunnaburgnál visszaverte őket,[11] így egész Anglia urává lett.[10] Az ütközetet az Angolszász Krónika is megörökítette.[a 2]

A költők megénekelték, és egész Európa ismerte nevét.[10] Különben zsarnok módra uralkodott.[10] Ennek ellenére szívesen látott vendégül más uralkodókat,[2] emberséges törvényeket hozott,[2] nemzeti pénzrendszert vezetett be,[2] és tehetséggel kormányozta az egyesített országot.[2] Mint mélyen vallásos ember, erősen pártfogolta a kolostorokat, és Somersetben apátságot is alapított Muchelney néven.[6] Európából sok szent ereklyéit hozatta Angliába.[6] Egyik nővére Együgyű Károly francia királynak, a másik Nagy Ottó német császárnak lett a felesége,[10] a harmadiknak a francia Capet Hugó[2] édesapja. 939-ben hunyt el, de nem Winchesterben, a családi mauzóleumban temették el, hanem kedvenc apátsága, Malmesbury lett nyughelye.[6] Mivel soha sem nősült meg,[2] halála után Edmund nevű öccse követte őt az uralkodásban.[10]

Egyéb

[szerkesztés]

Athelstan fennmaradt hat törvénykönyvének rendelkezései szigorúan büntetik a lopást és a korrupciót,[11] ám méltányosak a fiatalokkal szemben,[11] és igyekszenek enyhíteni a legelesettebbek helyzetét.[11] Nagyszámú oklevelének formája és stílusa a képzett tisztviselőtestület munkáját dicséri,[11] az angol közigazgatás kezdetei talán erre az időre nyúlnak vissza.[11] Számos pénzverő helyet műnködtetett,[4] amelyekből jelentős jövedelmet szerzett.[4] [a 3]

„Athelstan király felszabadította Eadhelmet rögtön azután, hogy király lett. Aelfheah, a pap és a közösség, Aelfric, az ispán, Wulfnoth, a Fehér, Eanstan, a perjel és Byrnstan, a pap voltak tanúi ennek. Aki megmásítja ezt, vonja magára Isten kegyének elvesztését s mindannak következményét, amit Én, Isten kegyelméből Angliában megszereztem. És Én a gyermekeknek ugyanazt adományozom, mint amit az apának adományoztam.”

– Æthelstan rabszolgát szabadít fel 925-ben[12]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Uralkodását így foglalja össze a Tolnai Világtörténelme (eredeti helyesírással):
    Nagy Alfréd aranyhaju unokája, Athelsztán folytatta apjának és öregapjának a munkáját, befejezte az angolszász birodalom egyesitését és Wessex királyságot a hatalma tetőpontjára emelte. Családi jogon megszerezte Northumberlandot is, a fellázadt walesieket pedig megverve, kényszeritette, hogy elismerjék hatalmát. De az ő kezében sem pihenhetett a kard, egy rokona lázadt fel ellene is, Anlaf, aki Northumberlandot magának követelte. Ez szövetkezett az Irországban megtelepedett dánokkal, azután a cornwallisi és a walesi britekkel és Konstantin skót királlyal, hogy visszanyerje azt a földet, amelyről azt állitotta, hogy apai öröksége. Az ép oly ravasz, mint bátor Anlaf felhajózott a Humber folyón és bevette York városát. De ekkor Athelsztán teljes erejével az utjába állt, harcra került sor és ez volt az az utolsó csata, amelyben kelta (walesi, cornwallisi és skót) fegyverek is mérkőztek még a germán fegyverekkel. Hires nagy az emléke Anglia történetében ennek a csatának, a Brunanburh mellett lefolyt ütközetnek, melyben (937.) Athelsztán örökre letörte a kelta ellenségek hatalmát. Rettentő mennyiségü holttest fedte a véres csatateret, közöttük ott hevert öt kelta király és hét dán jarl (vezér) is. Ezt a csatát úgy az angolszászoknak, mint a skandinávoknak számtalan hősdala és mondája örökiti meg, mert ekkor már annyi volt a normann Angliában és úgy megotthonosodtak ott, hogy az Athelsztán király seregében is sokan harcoltak közülük a saját véreik és a kelták ellen.
    Három évvel e csata után halt meg Athelsztán, 940-ben, nagy tekintélynek örvendve nemcsak saját népe között, hanem a külföldön is és tisztelve lovagiassága és igazságszeretete miatt. Olyan nagy volt a tekintélye, hogy egyik nőtestvérét Hugó, a hatalmas párisi gróf kérte feleségül, a másik pedig I. Ottó német királynak lett a feleségévé. A norvég király pedig, Harald, a fiát, Hakont az angol udvarhoz küldte, hogy ott nevelkedjék tudományban, vitézségben, és lovagi erényekben.
    _____________________________
    Tolnai Világtörténelme, Középkor I., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), ISBN 963-7765-03-4, 422. oldal
  2. ↑
    "Ez évben Aethelstan király,
    Adományozója gyűrűknek: öccse szintén,
    Eadmund herceg, harcban arattak
    Örök hírt kardjuk hegyével
    Brunanburh mezején …
    Ellenségek hulltak,
    Skótok és tengerjárók
    Pusztulásra ítéltettek, a föld iszamos lőn
    Férfiak vérétől, amikor a Nap,
    A világ híres fénye, a föld fölé siklott
    Reggel, Istennek, az örök Úrnak
    Égő gyertyája, mindaddig, amíg e nemes fény
    Pihenőre nem szállt. Sok harcos hevert ott
    Lándzsától átverve, sok viking
    És skót is, pajzs fölött átdöfve,
    Kimerülten, harccal betelten."
    _____________________________
    A történettudomány forrásai. Angolszász krónika (10. sz.) – részlet (magyar nyelven). Uhl Gabriella: Történelem felvételi előkészítő. (Hozzáférés: 2007. február 19.)
  3. ↑ Athelstan király adománya, 926:
    … Én, Athelstan, az angolszászok királya… hűségesen thegnemnek, Ealdrednek öt hide földet adományozok, amit Chalgreve-nek és Tebworthnek neveznek, amelyet ő saját pénzén megvásárolt, nevezetesen tíz fonton aranyban és ezüstben a pogányoktól Edward király parancsára… hogy bírja és tartsa, míg csak él, örökös szabadsággal, és halála után adja annak az örökösnek, amit maga kíván…
    És a nevezett föld adományozása legyen szabad minden évszázados tehertől, kivéve a katonai szolgáltatást és hidak és erődök építését, viszonzásképpen a megfelelő pénzösszeg fejében, amelyet én tőle kaptam, az pedig 150 mencuse tiszta arany…
    Ezek azok a birtokok, amelyeket Athelstan király oklevelével Ealdrednek adományozott, cserébe annak valódi pénzéért, s tanúi itt következnek: [...]
    _____________________________
    Sz. Jónás Ilona: Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 68. oldal
  2. ↑ a b c d e f g h David Hilliam: Királyok, királynék és fattyak (Kings, Queens, Bones & Bastards, 2004); Magyar kiadás: Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 2007, fordította Halász Enikő, ISBN 978 963 7054 396, 25. oldal
  3. ↑ http://www.medievalarchives.com/2013/07/18/aethelstan-anglosaxon-king-of-england/
  4. ↑ a b c d e f g h i j Magyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1999, ISBN 963-9257-00-1, 1. kötet, 181. oldal
  5. ↑ a b c d e Révai Lexikona, II. kötet (Arány–Beke), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1911, 234. oldal
  6. ↑ a b c d e f http://www.earlybritishkingdoms.com/adversaries/bios/aethelstan.html
  7. ↑ a b c d e Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, ISBN 963-645-053-6, ill. ISBN 963-203-017-6, 33. oldal
  8. ↑ Bokor József (szerk.). Angolszászok, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2022. május 31. 
  9. ↑ Michael Wood: A sötét középkor – A Brit-szigetek népeinek korai története (In Search of the Dark Ages London, 2003), magyar kiadás: Alexandra Kiadó, Pécs, 2007, fordította: Babits Péter, 2006, ISBN 978-963-370-173-7, 169. oldal
  10. ↑ a b c d e f g Bokor József (szerk.). Athelstan, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  11. ↑ a b c d e f g h i Uralkodók és dinasztiák, 69. oldal
  12. ↑ Sz. Jónás Ilona: Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény (Európa és Közel-Kelet IV-XV. század) (magyar nyelven). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 1999)


Előző uralkodó:
Ælfweard 		Következő uralkodó:
I. Eadmund
Előző uralkodó:
I. Eadweard 		Következő uralkodó:
I. Eadmund
Előző uralkodó:
I. Eadweard 		Következő uralkodó:
I. Eadmund
Előző uralkodó:
I. Eadweard 		Következő uralkodó:
I. Eadmund
Előző uralkodó:
I. Eadweard 		Következő uralkodó:
I. Eadmund
Előző uralkodó:
I. Eadweard 		Következő uralkodó:
I. Eadmund
Előző uralkodó:
Sihtric 		Következő uralkodó:
II. Olaf
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Æthelstan_wessexi_király&oldid=24975324”