Armando Segato

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Armando Segato
Személyes adatok
Teljes név Armando Segato
Születési dátum 1930. május 3.
Születési helyVicenza, Olaszország
Halálozási dátum 1973. február 19. (42 évesen)
Halálozási helyFirenze, Olaszország
Állampolgárság
Poszt fedezet
Junior klubok
IdőszakKlub
?–1948ITA Torino
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19481950Olaszország Cagliari060 00(9)
19501952Olaszország Prato00? 00(?)
19521960Olaszország Fiorentina231 0(16)
19601964Olaszország Udinese086 00(6)
Válogatottság
19531959ITA Olaszország20 0(0)
Edzőség
IdőszakKlub
19631964ITA Udinese
19651968ITA Venezia
19681969ITA Reggina
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Armando Segato (Vicenza, 1930. május 3.Firenze, 1973. február 19.) olasz válogatott labdarúgó, később edző.

Pályafutása[szerkesztés]

Ifjúsági karrierjét a Torinóban kezdte, azonban első felnőttmeccseit végül az ország másik végén, a Cagliariban játszotta le. Két év után a szintén harmadosztályú Pratóhoz szerződött, ahol újabb két szezont húzott le.

1952-ben érkezett el számára a nagy ugrás a pályafutásában, ugyanis a Fiorentina szerződtette, itt találta meg igazi helyét is a középpályán irányítóként, Fulvio Bernardini edzősége alatt. Részese volt 1956-ban a Fiorentina története első bajnoki címének, a következő szezonban pedig a BEK-ben is a döntőig menetelt a Fiorentina, ahol csak a korszak egyeduralkodója, a Real Madrid tudta megállítani. Fiorentina-mezben végül több, mint kétszáz bajnokin lépett pályára, melyeken tizenhat gólt szerzett.

1960-ban Udinébe szerződött, amelynél utolsó szezonjában már mint játékos-edző funkcionált az ekkoriban mélyrepülésben lévő udinei csapatnál. 1964-ben egyrészt teljesen visszavonult az aktív játéktól, másrészt már nem is ő volt az Udinese edzője. Egy év után kapott ismét kispadot, amikor a Venezia trénere lett. A velenceieknél rendkívül erős csapatot rakott össze a másodosztályban, amely évtizedekig tartotta a góltalansági rekordot 866 perccel, majd a jó teljesítményének köszönhetően a Serie A-ba is feljutott. Bár első első osztályú szezonjában rögtön ki is esett a Venezia, Segato egészen 1968-ig a csapat edzője maradt. Utolsó csapata edzőként a Reggina volt, ám betegsége miatt csak egyetlen szezon erejéig tudta ellátni feladatát.

A válogatottban 1953-ban mutatkozhatott be, és összesen húsz összecsapáson kapott lehetőséget. Részt vett az 1954-es világbajnokságon, ahol a házigazda Svájc ellen kapott lehetőséget.

Még a Venezia edzőjeként, egy lábtörést követő műtét során diagnosztizálták nála az amiotrófiás laterálszklerózis nevű betegséget, ami miatt fokozatosan elkezdtek sorvadni az izmai. A betegség annyira elhatalmasodott rajta, hogy 1969-ben le kellett mondania Reggina vezetőedzői posztjáról, négy évvel később, mindössze negyvenhárom évesen pedig meg is halt.

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]