Rino Ferrario

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rino Ferrario
Személyes adatok
Teljes névRino Ferrario
Születési dátum1926. december 7.
Születési helyAlbiate, Olaszország
Halálozási dátum2012. szeptember 19. (85 évesen)
Halálozási helyTorino, Olaszország
Állampolgárság
BecenévIl Leone di Belfast (a belfasti oroszlán)
Mobilia (bútor)[1]
Posztvédekező fedezet
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1947–1949Olaszország Arezzo46(2)
1949–1950Olaszország Lucchese31(1)
1950–1955Olaszország Juventus98(3)
1955–1956Olaszország Internazionale29(1)
1956–1957Olaszország Triestina32(2)
1957–1959Olaszország Juventus47(3)
1959–1961Olaszország Torino27(5)
Válogatottság
1951–1960ITA Olaszország10(0)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Rino Ferrario témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Rino Ferrario (Albiate, 1926. december 7.Torino, 2012. szeptember 19.[2]) olasz válogatott labdarúgó.

Pályafutása[szerkesztés]

Karrierjét alacsonyabb osztályú csapatokban kezdte. Első felnőtt csapata az Arezzo volt. A klubnál még katonai szolgálata alatt hívta fel magára a figyelmet, ugyanis itt szolgált Arezzo városában, ahol Hajós Árpád, a klub akkori vezetőedzője fedezte fel őt. Két évvel később már az első osztályban is bemutatkozhatott, a Lucchese színeiben. Egyik legemlékezetesebb mérkőzését a Juventus elleni, hatalmas meglepetésre 2–1-es Lucchese-győzelemmel végződő összecsapás során játszotta, ahol a korabeli krónikák szerint a meccs egyik legjobbja volt.[3]

Jól sikerült szezonja után rögtön le is igazolta a Juventus, ahol elsőre öt évet töltött. Ekkor szerezte meg pályafutása első bajnoki címét a csapattal. 1955-ben egy évet az Interben, majd egyet a Triestinában töltött, majd visszatért Torinóba. A Juventussal első évében bajnok, míg a másodikban kupagyőztes lett. Pályafutását a városi rivális Torinóban fejezte be, ahol első évében megnyerte a másodosztályt a „granatával”.

A válogatottban 1952-ben mutatkozhatott be, két évvel később pedig meghívót kapott az 1954-es világbajnokságra is. Részese volt az olaszok egyetlen sikertelen vb-selejtezőjének. Itt az utolsó fordulóban Észak-Írország volt Olaszország ellenfele. Az eredeti időpontban végül hatalmas köd telepedett a mérkőzés helyszínére és környékére, emiatt a kijelölt játékvezető nem tudott időben odaérni, így ezt az összecsapást barátságos találkozóvá minősítették. A végeredmény 2–2 lett. A bő egy hónappal későbbi, immár tényleges vb-selejtezőn Olaszország 2–1-es vereséget szenvedett, így nem jutott ki a világbajnokságra.

Statisztikái[szerkesztés]

Szezon Csapat Bajnokság Hazai kupa Nemzetközi kupa Egyéb kupa Összesen
Osztály Meccs Gól Osztály Meccs Gól Osztály Meccs Gól Osztály Meccs Gól Meccs Gól
1947-1948 ITA Arezzo Serie C 8 0 - - - - - - - - - 8 0
1948-1949 Serie C 38 2 - - - - - - - - - 38 2
Arezzo összesen 46 2 - - - - - - 46 2
1949-1950 ITA Lucchese Serie A 31 1 - - - - - - - - - 31 1
1950-1951 ITA Juventus Serie A 3 0 - - - - - - Copa Rio 2 0 5 0
1951-1952 Serie A 24 0 - - - - - - Latin kupa 2 0 26 0
1952-1953 Serie A 8 0 - - - - - - - - - 8 0
1953-1954 Serie A 30 2 - - - - - - - - - 30 2
1954-1955 Serie A 33 1 - - - - - - - - - 33 1
1955-1956 ITA Inter Serie A 29 1 - - - VVK 1 0 - - - 30 1
1956-1957 ITA Triestina Serie A 32 2 - - - - - - - - - 32 2
1957-1958 ITA Juventus Serie A 27 1 Coppa Italia 6 0 - - - - - - 33 1
1958-1959 Serie A 20 2 Coppa Italia 1 0 BEK 2 0 - - - 23 2
Juventus összesen 145 6 7 0 2 0 4 0 158 6
1959-1960 ITA Torino Serie B 16 1 Coppa Italia 2 1 - - - Coppa dell'Amicizia 1 0 19 2
1960-1961 Serie A 11 4 Coppa Italia 1 1 - - - Mitropa-kupa 0 0 12 5
Torino összesen 27 5 3 2 - - 1 0 31 7
Karrier összesen 310 17 10 2 3 0 5 0 328 19

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ferrario, un uomo tranquillo che stese l' Irlanda”, Corriere della Sera, 1994. április 2. (Hozzáférés: 2015. december 25.) 
  2. Calcio: morto Rino Ferrario, il leone di Belfast”, La Repubblica, 2012. szeptember 19. (Hozzáférés: 2015. december 25.) 
  3. „A január 2-ai szám”, Stampa Sera, 1950. január 2. 

Források[szerkesztés]