Apomorfia és pleziomorfia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Apomorfiának (új jelleg) egy taxonómiai karakter (tulajdonság, bélyeg, jelleg) levezetett (az evolúcióban újonnan megjelent) állapotát tekintjük. Ezzel szemben a karakter ősi állapota a pleziomorfia (ősi jelleg). Fontos megjegyezni, hogy a pleziomorf és apomorf szavak használandók a régebben elterjedt „primitív” és „fejlett” kifejezések helyett. A levezetett csoport vagy tulajdonság a törzsfejlődés során ugyanis nemcsak egyre bonyolultabbá válhatott, de egyszerűsödhetett is (például redukcióval, összenövéssel vagy abortusszal), mivel adott körülmények között a bonyolult, máskor az egyszerűbb alakok lehetnek hatékonyabbak. Éppen ezért nem indokolt az egyszerűbb szerveződéseket kevésbé fejletteknek tekinteni.

Szinapomorfia (közös új jelleg) a levezetett bélyegekben való megegyezés, szinpleziomorfia (közös ősi jelleg) az ősi bélyegekben való megegyezés. Ha egy csoport ősében megjelent valamilyen új tulajdonság és azt továbbadta utódainak, akkor az utódok között fennáll a szünapomorfia, vagyis felismerhetően monofiletikus csoportot, kládot alkotnak. Ha egy csoport tagjai között csak olyan közös tulajdonságok figyelhetők meg amelyek ősiek (szinpleziomorfia), akkor ez a csoport közös őséről nem hordoz érdemi információt, taxonképzés alapja tehát nem lehet.

Az autapomorfia (egyedi új jelleg) a adott, a kladogramon véghelyzetű élőlénycsoportra nézve kizárólagos apomorf jelleg. Tehát a klád egy csoportjában megtalálható, de a külcsoportjai közé tartozó taxonokban nem, az egészen közel állókban sem (ez lehet akár faj, nem, család vagy bármilyen más klád), továbbá a közös ősben sem található meg. Példa rá a jelenleg élő „egyujjú” lovak patája, ami ötujjú pleziomorf végtagtípusból, annak adaptív megváltozásával jött létre, és kizárólag az Equus nem fajaira jellemző.

A rejtett szinapomorfia olyan szinapomorfia, ami a klád több tagjában ismét eltűnt. Ha egy kivételével minden csoportból eltűnt a tulajdonság, nehéz lehet megkülönböztetni az autapomorfiától.

Összefoglalva:

  • pleziomorfia: ősi vagy primitív állapot
  • apomorfia: újabb vagy leszármaztatott állapot
  • szinapomorfia: több leszármaztatott karakterben való megegyezés
  • szinpleziomorfia: több ősi karakterben való megegyezés (nincs különösebb jelentősége)
  • autapomorfia: csak egyetlen ágon jelentkező leszármaztatott karakter

Könnyen belátható, hogy a biológiában elterjedten használt szembeállító fogalompárok közül rendszerint csak az egyik lehet apomorf, a másik nyilvánvalóan pleziomorf. (Az apomorf jelleg sok esetben egyúttal egy csoport tulajdonneve, ezért gyakran nagybetűvel írjuk, a pleziomorf jelleg azonban csak tulajdonság (melléknév), így kisbetűvel írjuk.)

Módszerek a karakterek polaritásának eldöntésére[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Módszerek a karakterek pleziomorf vagy apomorf voltának – azaz a karakterek polaritásának – eldöntésére:

  • külcsoport-módszer
  • a „gyakoribb az ősibb” elve
  • fosszilis bizonyítékok alkalmazása, ha rendelkezésre állnak megfelelően nagy és viszonylag hiánytalan leletsorok
  • az egyedfejlődés (ontogenezis) során előbb jelentkező állapot általában az ősibb (Haeckel-törvény, rekapitulációs elmélet)
  • az atavizmusok (pl. csökevényes szervek) utalhatnak a tulajdonság korábbi állapotára
  • a primitív bélyegek gyakran korrelálnak (együtt, egy csoportban jelennek meg)
  • a csoporton belüli párhuzamos evolúciós trendek összehasonlító értékelése
  • a taxonok elterjedésének figyelembe vétele (a régebbi taxonoknak több idejük volt az evolúció során az elterjedésre)

Vigyázni kell a homológiára (azaz hogy a karakterek tényleg a közös leszármazás eredményeként egyezzenek), nem pedig a párhuzamos evolúció vagy konvergens evolúció során kialakult homopláziáról van szó.

Példák apomorfiára és pleziomorfiára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egysejtűeknél:

Növényeknél:

Állatoknál:

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]