Antimonit
Az antimonit (stibnit, elavult neve: piskolt vagy piskolc[1]) az antimon fontos érce, rombos kristályrendszerű szulfidásvány, a tetraedrit csoport ásványegyüttesébe tartozik. Rombos rendszerben kristályosodik. Leggyakoribb kristályalakja a hosszú prizma, gyakran hullámosan hajlott kristályok, sugaras tűs halmazok vagy finom tűk alkotta szövedékek.
Kémiai és fizikai tulajdonságai[szerkesztés]
- Képlete: Sb2S3
- Kristályalak: rombos-oszlopos.
- Sűrűsége: 4,6-4,7 g/cm³.
- Keménysége: 2,0 (a Mohs-féle keménységi skálán).
- Hasadása: az oszlopok mentén jól hasítható. Törési felületén keresztirányú sávozottság.
- Színe: ólomszürke, friss felülete enyhén zöldes árnyalatú.
- Fénye: fémes.
- Átlátszósága: opak.
- Pora: ólomszürke, eldörzsölve vörös.
- Elméleti antimontartalma: 71,4%.
Keletkezése[szerkesztés]
Magmás eredetű hidrotermás folyamatokban keletkezik. Hasonló ásványok: bizmutin, piroluzit. Kísérő ásványok: galenit, bizmutin, cinnabarit, pirit, arany, barit, kvarc.
Előfordulása[szerkesztés]
Hidrotermás keletkezésű érctelepek előfordulásaiban található. Nagyobb előfordulásai találhatók Japánban, Kínában, Borneó területén, Romániában (Kapnikbányán), Szlovákiában (Selmecbányán), Olaszországban Siena környékén, Franciaországban, Peruban, Mexikóban, Bolíviában, az Egyesült Államokban Kaliforniában.
Előfordulásai Magyarországon[szerkesztés]
A Börzsöny hegységben ritkaságként, Fertőrákoson, Gyöngyösorosziban kalcitba és kaolinba ágyazva, Mátraszentimrén kvarccal és pirittel közös telérben, Parádsasváron dácittufa repedéseiben, Telkibányán markazittal és szfalerittel, a Velencei-hegységben pedig galenittal közösen.
Különös tulajdonsága[szerkesztés]
Elektromosan nem vezető.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
- Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985.
- J.Arem: Rock and Minerals. Toronto. 1974
