Antimon-triklorid
| Antimon-triklorid | |||
| |||
| |||
| |||
| Más nevek | antimonvaj | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 10025-91-9 | ||
| PubChem | 24814 | ||
| ChemSpider | 23199 | ||
| EINECS-szám | 233-047-2 | ||
| KEGG | C15235 | ||
| ChEBI | 74856 | ||
| RTECS szám | CC4900000 | ||
| InChIKey | FAPDDOBMIUGHIN-UHFFFAOYSA-K | ||
| Beilstein | 3600276 | ||
| UNII | J281401KK3 | ||
| UN-szám | 1733 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | SbCl3 | ||
| Moláris tömeg | 228,11 g/mol | ||
| Megjelenés | Színtelen, szilárd | ||
| Sűrűség | 3,14 g/cm³, 20 °C-on[1] | ||
| Olvadáspont | 73 °C[1] | ||
| Forráspont | 223 °C[1] | ||
| Oldhatóság (vízben) | 931 g/l (20°C)[1] | ||
| Oldhatóság (Szerves oldószerek) | Oldódik abszolút etanolban, borkősavban, metilén-kloridban, benzolban, acetonban | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | Maró (C), Veszélyes a környezetre (N)[1] | ||
| NFPA 704 |  0
3
1
| ||
| R mondatok | R34-R51/53[1] | ||
| S mondatok | (S1/2)-S26-S45-S61[1] | ||
| LD50 | 525 mg/kg (patkány, szájon át)[1] | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
Az antimon-triklorid vagy antimon(III)-klorid (SbCl3) az antimon egyik szervetlen vegyülete, kloridja. Színtelen vagy sárgás színű kristályokat alkot. Higroszkópos vegyület. Jól oldódik vízben, alkoholban, dietil-éterben, acetonban, szén-diszulfidban és kloroformban.
Kémiai tulajdonságai
[szerkesztés]Ha nagyobb mennyiségű vízben oldják fel, hidrolizál. A reakció során antimon-oxid-klorid válik le fehér csapadékként. A csapadék sósav hozzáadásakor oldhatóvá válik.
Pozitívabb fémek (vas, ón, cink) hatására redukálódik, antimon válik ki.
Élettani hatása
[szerkesztés]Az antimon-triklorid belélegezve vagy a gyomorba kerülve mérgező hatású. A mérgezés tünetei: fémes szájíz, hányinger, hányás, hasmenés, szívgyengeség. Ingerli a torok, az orr és a garat nyálkahártyáit, légzési nehézségeket és fuldoklást okozhat.
Hosszútávú fogyasztása fejfájást, étvágytalanságot, kiszáradt torkot, alvászavart okozhat.[2]
Előállítása
[szerkesztés]Az antimon-trikloridot antimon-triszulfidból állítják elő sósavval. (A kiindulási anyag antimon-trioxid is lehet.)
A keletkezett terméket hevítik, hogy eltávolítsák a kén-hidrogént és a feleslegben maradt sósavat. A megmaradt anyagot végül desztillációval tisztítják.
Felhasználása
[szerkesztés]Az antimon-trikloridot reagensként használják az A-vitamin és más rokon karotinoidok kimutatására. Az antimon-triklorid a karotinoidokkal egy kék színű komplex vegyület képződése közben reagál, ami kolorimetriásan mérhető. Ezenkívül katalizátorként alkalmazzák szerves kémiai szintéziseknél.
Mérgező hatása ellenére a századforduló idején Franciaországban az abszint hamisításához is használták, mivel nagyobb mennyiségű vízben az ánizsolajhoz hasonlóan csapódik ki.[3]
Források
[szerkesztés]Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h Az antimon-triklorid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. augusztus 28. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ ANTIMONY TRICHLORIDE. Mallinckrodt Baker, Inc.. [2010. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 19.)
- ↑ J. Fritsch: New treatise on the fabrication of liquors with the latest procedures (angol nyelven). Oxygenee Ltd., 1891. [2010. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 10.)