Antimon-trioxid
| Antimon-trioxid | |
 Antimon-trioxid | |
| IUPAC-név | Antimon(III)-oxid |
| Más nevek | Antimon-szeszkvioxid Antimono-oxid |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 1309-64-4 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | Sb2O3 |
| Moláris tömeg | 291,52 g/mol |
| Megjelenés | fehér, szilárd |
| Sűrűség | 5,2 g/cm³, α-módosulat |
| Olvadáspont | 656 °C |
| Forráspont | 1425 °C (szublimál) |
| Oldhatóság (vízben) | 1,4 mg/100 mL (30 °C) |
| Oldhatóság | oldhatatlan szerves oldószerekben, oldható sósavban, alkálilúgokban és borkősavban. |
| Törésmutató (nD) | 2,087 |
| Gőznyomás | elhanyagolható[1] |
| Kristályszerkezet | |
| Kristályszerkezet | köbös (α)<570 °C rombos (β) >570 °C |
| Koordinációs geometria |
piramisos |
| Dipólusmomentum | nulla |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Ártalmas (Xn)[2] Karcinogén kat. 3 |
| NFPA 704 |  1
2
0
|
| R mondatok | R40[2] |
| S mondatok | (S2), S22, S36/37[2] |
| LD50 | > 34600 mg/kg (patkány, szájon át)[1] |
| Rokon vegyületek | |
| Azonos kation | Antimon-triszulfid |
| Azonos anion | Arzén-trioxid Bizmut-trioxid |
| Rokon vegyületek | antimon-tetroxid Antimon-pentoxid |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
Az antimon-trioxid vagy antimon(III)-oxid (képlete Sb2O3) az antimon egyik szervetlen vegyülete, oxidja.
Előfordulása[szerkesztés]
Az antimon-trioxid a természetben két módosulatban található: a szabályos módon kristályosodó szenarmontit és a monoklin valentinit nevű ásványok alakjában.
Fizikai, kémiai tulajdonságai[szerkesztés]
Az antimon elégetése útján keletkező antimon-trioxid 5,7 fajsúlyú, fehér, kristályos por, amely a hevítéskor sárgára színeződik. Vörösizzáson (656°C-on) megolvad, 700°C-on felüli hőmérsékleten pedig gőzzé alakul. Vízben csak igen kevéssé oldódik, és hígított kénsav , valamint salétromsav sem oldja, jól oldódik azonban sósavban, borkősavban, továbbá - mint savanhidrid - erős bázisokban, antimonitok képződése közben. A levegőn való hosszabb hevítéskor Sb2O4 összetételű antimon-tetroxiddá oxidálódik.
Előállítása[szerkesztés]
Előállítható antimonnak oxigénben való elégetése útján, vagy pedig antimon-oxid-klorid további hidrolízisével:
- Sb4O5Cl2 + H2O = Sb4O6 + 2 HCl
A képződő sósav közömbösítésére célszerű például a Na2CO3-oldat alkalmazása, amikor is a hidrolízis teljessé válik. Az antimon-trioxidot az ón(IV)-oxid pótlására a zománcgyártásban, továbbá fehér festékek készítésére használják.
Reakciói[szerkesztés]
Az antimonsav vagy antimon-hidroxid (H3SbO3, illetve Sb(OH)3) egyéb antimonsavakkal együtt fehér csapadék alakjában keletkezik, ha kálium-antimolit-tartarát (K(SbO)C4H4O6) vizes oldatát kénsavval megsavanyítjuk. Amfoter jellemű vegyület, töményebb savakban bázis módjára sóképződés közben oldódik, erős bázisok viszont antimonitek képződése közben oldják. Az ortoantimonossav tiszta állapotban azonban nem állítható elő, mert részben rögtön vizet veszít, és metaantimonossavvá alakul:
- H3SbO3 = HSbO2 + H2O
A metanatimonossav is amfoter jellegű, s a hidrogénion-koncentrációtól függően kétféleképpen disszociálhat:
- HSbO2 = H+ + SbO−2
illetve
- HSbO2 = SbO+ + OH-
Az SbO+ antimonilgyök tehát kationként szerepel, pl. a kálium-antimonil-tartarátban, antimonil-kloridban stb. A metaantimonossav sóin kívül ritkábbak ugyan, de előállíthatók a piroantimonossav (H4Sb2O5) származékai is.
Források[szerkesztés]
- Lengyel Béla, Proszt János, Szarvas Pál: Általános és szervetlen kémia
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b A antimon-trioxid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. november 5. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ a b c Az antimon-trioxid (ESIS)[halott link]