Johann Caspar von Ampringen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ampringen János Gáspár szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Johann Caspar von Ampringen
Johann Caspar von Ampringen a Magyar Királyság kormányzója
Johann Caspar von Ampringen a Magyar Királyság kormányzója
Német Lovagrend 48. nagymestere
Hivatali idő
1664 1684
Előd Habsburg Károly József főherceg
Utód Lajos Antal pfalz-neuburgi herceg
Magyar Királyság kormányzója
Hivatali idő
1673. február 27. 1679
Szilézia kormányzója
Hivatali idő
1679 1684

Született 1619. március 20. (január 19.?)
Elhunyt1684. szeptember 9.
Boroszló

Foglalkozás politikus
Vallás katolicizmus
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Caspar von Ampringen témájú médiaállományokat.

Johann Caspar von Ampringen, magyar forrásokban báró Ampringen János Gáspár (1619. március 20. (v.19.) – Boroszló, 1684. szeptember 9.) a Német Lovagrend 48. nagymestere, a Magyar Királyság császári kormányzója.

Élete[szerkesztés]

Magyarországon született egy baden-württembergi nemes családban; apja Johann Christoph von Ampringen, anyja Susanne von Landsberg volt. 1646-ban lépett be a Német Lovagrendbe, majd fokozatosan haladt előre a ranglétrán. 1660-tól őt bízták meg a rend nevében a horvát határ védelmével a törökök ellen. 1664-ben egyhangúlag a Lovagrend nagymesterévé választották. A határ megerősítésére, a johannitákkal való összefogásra, illetve egy dunai flotta felállítására vonatkozó tervei rendre meghiúsultak részben az anyagiak hiánya, részben a császári udvar ellenállása miatt. Ennek ellenére a rend hathatósan közreműködött a török elleni háborúkban, például az 1664-es szentgotthárdi csatában. 1673. február 27-én Lipót császár a Magyar Királyság kormányzójává nevezte ki. 1677-ben elhagyta az országot, 1679-ben pedig saját kérésére felmentették tisztségéből, és Szilézia kormányzója lett.

Magyarországi szerepe[szerkesztés]

Ampringent a Wesselényi-összeesküvés utáni megtorlás során nevezték ki kormányzónak. A nádori tisztség helyett kormányzóságot (gubernium) állítottak fel, amely közvetlenül a császárnak volt alárendelve. A testület élén a teljhatalmú kormányzó (gubernátor) állt, mellette négy magyar és négy osztrák tanácsos vett részt. A tanács osztrák tagjai: Sebastian von Pötting gróf, Paris von Spantkow (Spankau) tábornok, Erhard és Hoffmann tanárok, míg a magyar tagjai: Szelepcsényi érsek, Forgách Ádám országbíró, Majthényi János királyi személynök és Kollonich Lipót kamaraelnök voltak. A kormányzóság feladata volt többek között a vallási kérdések felügyelete (ez a gyakorlatban a rekatolizáció támogatását jelentette), a polgári lakosság és a katonaság közötti konfliktusok elsimítása, a belügyi helyzet stabilizálása, a közigazgatás korszerűsítése.

Johann Caspar von Ampringen a Német Lovagrend 48. nagymestere

Ampringen kormányzósága idején a tömeges kivégzések, az új eretneknyomozó törvényszékek a protestánsokat, a hadi törvényszékek pedig a vagyonos hazafiakat üldözték. Tevékenysége két pártra osztotta a nemzetet, amelyek egymást kurucnak és labancnak csúfolták.

Az 1670-ben kiadott általános amnesztialevél ellenére, a Wesselényi-összeesküvésben cinkosként feltüntetett papokat és lelkészeket bebörtönözték, és az úgynevezett pozsonyi vértörvényszék ítéletei nyomán közülük mintegy hetvenet gályarabságra ítéltek. 1676-ban a gályarabbá lettekből még életben maradt 26-ot[1] Michiel de Ruyter holland tengernagy szabadította ki a fogságból.

Ampringen zsoldosai sorozatos kegyetlenségeket követtek el, különösen az ország tiszai részét dúlták fel. Friedrich Cob von Neuding császári ezredes például a kassai főtéren hatvankét magyar nemest végeztetett ki. Kormányzói tevékenysége nagymértékben hozzájárult a Thököly Imre vezette felkelés kirobbanásához. Lipót császár 1681-ben visszaállította az eltörölt nádori hivatalt, és Esterházy Pált nevezte ki palatinusszá.

Tetteinek emlékezete hosszan tartó nyomot hagyott a magyar történetírásban: a kétszáz év múltával megjelent Pallas nagy lexikona „gyászos szerepet játszott kalandor”-nak nevezi, ezrekre teszi az ártatlanul legyilkoltak számát, és megállapítja, hogy „a tatárjárás óta nem dúlták így fel e vidéket.”

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A magyar gályarab prédikátorok | Református Presbiteriánus Egyház (magyar nyelven). www.reformatus.net. (Hozzáférés: 2018. július 28.)

Források[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]

  • Markó László: A Magyar Állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig, Magyar Könyvklub, Budapest 2000. ISBN 963-547-085-1
  • Kalmár János: Magyarország története a 16–18. században, 67–68. o., Ikva Kiadó, 1990, ISBN 9637760083
  • Ágoston Gábor–Oborni Teréz: A tizenhetedik század története, 72. o., Pannonica, 2000, ISBN 9639252115
  • Hóman–Szekfű: Magyar történet, IV. k. (írta Szekfű Gyula), 186–187. o., Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1935


Előző uralkodó:
Habsburg Károly József főherceg
A Német Lovagrend nagymestere
1664 – 1684
A Német Lovagrend nagymesteri rendkeresztje
Következő uralkodó:
Lajos Antal pfalz-neuburgi herceg