Abody Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze a következővel: Abodi Nagy Béla.
Abody Béla
Élete
Született 1931. június 14.
Budapest
Elhunyt 1990. augusztus 17. (59 évesen)
Budapest
Sírhely Farkasréti temető
Nemzetiség magyar
Szülei Abody Előd
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) novella, karcolat, esszé, kritika
Első műve Indulatos utazás (tanulmányok, cikkek - Czine Mihály válogatása) - (1957)
Fontosabb művei Tündöklések, bukások (operakritikák) (1983)
Emlékezetem pályája I-II. (1987)
Kitüntetései József Attila-díj (1973)
Irodalmi díjai József Attila-díj (1973)
A Wikimédia Commons tartalmaz Abody Béla témájú médiaállományokat.

Abody Béla (Budapest, 1931. június 14. – Budapest, 1990. augusztus 17.) József Attila-díjas magyar író, műfordító, irodalmi- és zenekritikus, humorista és szerkesztő, színházigazgató.

Életpályája[szerkesztés]

Édesapja Abody Előd műegyetemi professzor volt.

A középiskolát a Ciszter, később Állami Szent Imre Gimnáziumban végezte. Osztálytársai többek között: Györgyi Géza, Latinovits Zoltán és Vajda Miklós voltak.[1] 1947-ben operakritikával kezdte pályáját.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett diplomát 1953-ban. 1951-ben és 1952-ben az Írószövetség Fiatal Írók Munkaközösségének főtitkára volt.

1956-ban a Magvető Könyvkiadó irodalmi vezetője lett (1957-ig). 1960 és 1963 között általános iskolában tanított Budapest XIX. kerületében. Ezután az Élet és Irodalom főmunkatársa lett.

1971 és 1975 közt a Vidám Színpad igazgatója volt. Gyakori rádiós és televíziós szereplései kabarékban, szórakoztató műsorokban közismertté tették. 1978 és 1985 között Négy évszak címmel adott ki egy folyóiratot. 1987-től 1990-ig a Pallas Lap- és Könyvkiadó főszerkesztője volt.

„Egy Rákóczi úti öreg bérházban az ötvenes évek elején működni kezdett egy háborút „túlélt” családi írógép, egy flakonos olajjal működő kis fekete szerkezet, amely azután évtizedeken át a magyar irodalom és a kortárs műfordítás remekeit „gépbe vette”. …”Általa lett leíróirodából indult otthonából a magyar irodalom szalonja, írók- költők-művészek, egyetemi hallgatók és tanárok találkozó- helye - és alkotóműhelye.”…” „A magyar irodalmat Kelemen Éva írja” - mondta egy alkalommal Mészöly Dezső. Mert elismerésre méltó műveltségén és intelligenciáján túl a groteszk felé hajló humora és örökvidám, a „hétköznapi szürkeségen” örökké felülálló személyisége munkára, alkotásra késztetett.”…” ebben a légkörben születtek a többi között Hubay Miklós, Mészöly Dezső, Mándy Iván, Abody Béla írásai, műfordításai. Mág Bertalannak, a bűnügyi regények jól ismert szerzőjének - aki feleségét gyászolja az elhunytban - szintén minden művét ő rögzítette.” [2]


Díjai, elismerései[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

  • Indulatos utazás (tanulmányok, cikkek – Czine Mihály válogatása) – 1957
  • Nevető magyar dekameron. Magyar prózaírók humoros írásai; vál., sajtó alá rend., bev. Abody Béla; Szépirodalmi, Bp., 1959
  • Párbeszéd a szenttel (elbeszélések) – 1960
  • Az opera fellegvárai. Milánó, Bécs, Párizs, New York, Pétervár-Leningrád; Zeneműkiadó, Bp., 1963
  • Az opera fellegvárai. Milánó, Bécs, Párizs, New York, Pétervár-Leningrád, Velence, Bayreuth; 2., bőv. kiad.; Zeneműkiadó, Bp., 1967
  • Saulus vagy Paulus? (esszék, tanulmányok) – 1968
  • Nyomozás (színművek, önéletrajzi írások, rádiójátékok) – 1970
  • Irodalmi szakácskönyv; sajtó alá rend. Réz Pál, bev. Abody Béla, ill. Szántó Piroska; Minerva, Bp., 1970
  • Mindent bele! Humoreszkek és szatirikus írások; Egyetemi Ny., Bp., 1970 (Kozmosz könyvek)
  • Gyere velem operába! (zenei írások) – 1973
  • Félidő; Szépirodalmi, Bp., 1973
  • Úton-útfélen (karcolatok) – 1976
  • Jó utat, fiatalok! (útirajzok) – 1978
  • 12-es viszonylatban (novellák, állatmesék) – 1978
  • Negyedik negyed (önéletrajzi írások) – 1981
  • Emlékezetem pályája; Gondolat, Bp., 1981
  • Kesztyűs kézzel (Sport zsebkönyv) – 1982
  • Tündöklések, bukások (operakritikák) – 1983
  • Arcok, képek, önarcképek (emlékezések, karcolatok) – 1985
  • Szervusztok (karcolatok, humoreszkek) – 1985
  • Emlékezetem pályája I-II.; Gondolat, Bp., 1987[3]
  • Fondorlatok – 1988
  • Indulás, érkezés (esszék, cikkek, kritikák) – 1990

Forgatókönyvei[szerkesztés]

Filmszerepei[szerkesztés]

Érdekesség[szerkesztés]

Csurka István Abodyról mintázta Ki lesz a bálanya című drámájának egyik alakját.

Ő fordította Charlie Chaplin: Életem című könyvét.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon - Requiem egy elfuserált zseniért. Magvető Kiadó - ISBN 978 963 14 2861 2
  2. ↑ Magyar Nemzet, 1998. augusztus (61. évfolyam, 179-203. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
  3. ↑ https://moly.hu/konyvek/abody-bela-emlekezetem-palyaja-i-ii
  4. ↑ PORT.hu adatlapja

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Abody Béla témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Abody_Béla&oldid=24979384”