A máj anatómiája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az ábra a máj felső felszínét mutatja. Megkülönböztethetők a jobb és a bal lebeny, és a vena cava inferior valamint a májat rögzítő hashártyaszalagok tapadási helyei.
Az ábra a máj alsó felszínét mutatja. Megkülönböztethető az epehólyag jobb és a bal lebeny, a májkapu, az epehólyag, és a vena cava inferior.

A máj (hepar) a gerincesek egyik szerve. Az ember legnagyobb mirigye, tömege felnőttben 1,2 – 1,5 kg. A máj az emberi szervezet legnagyobb mirigye, bár ez a meghatározás sokirányú funkciói alapján elég semmitmondónak tekinthető. Talán jobb az, hogy a szervezet nagy és komplex anyagcsere szerve, amely a szervezet lényegében valamennyi anyagcsere folyamatában részt vesz valamilyen szinten. Fontos szerepet játszik az anyagcsere-folyamatokban, méregtelenítésben, fontos vegyületek termelésében, valamint mások tárolásában. Epét választ ki, melynek epesavai a zsírok emésztésében játszanak szerepet, jellegzetes színét pedig a vérfesték (hemoglobin) bomlástermékétől, a bilirubintól kapja. A májjal kapcsolatos orvosi kifejezések gyakran hepato- vagy hepatikus kifejezéseket tartalmaznak (ezek a görög hepar szóból származnak). Jellegzetes vörösesbarna színű, ami gazdag vérellátásának és természetes okkerbarna alapszínének összetevődéséből származik.

Főbb funkciói, vérellátása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezt a máj fontosabb funkcióit áttekintő szócikk alapján érthető igazán meg. Fontos szerepet játszik az anyagcsere-folyamatokban, méregtelenítésben, bizonyos vegyületek termelésében ill. tárolásában. Ezeken kívül epét is termel, melynek - epesavtartalmának köszönhetően - a zsíremésztésben van szerepe. A máj által termelt epe jellegzetes színét, az epefesték, bilirubin adja, amely a vérfesték (hemoglobin) lebomlásának terméke. A májjal kapcsolatos orvosi kifejezések gyakran hepato- vagy hepatikus kifejezéseket tartalmaznak (ezek a görög hepar szóból származnak). A máj jellegzetes vörösesbarna színű, ami gazdag vérellátása és természetes okker barna színe miatt van.

Jellemző rá, hogy kettős vérellátása van ( a májkapugyűjtőér (vena portae) és a májverőér (arteria hepatica) közvetítésével). A (vena portae)-n keresztül kapja a belekből felszívott tápanyagokat tartalmazó vért. Ezt magyarul májkapuérnek nevezik, mert a májkapun porta hepatis lép be a májba, majd azon belül újra hajszálerekre bomlik. Az artéria friss vért szállít a májhoz a háromosztatú artériás törzs (truncus celiacus) májhoz vezető ágán (arteria hepatica propria) keresztül.

A májlebenyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A májon - a felszínén rögzülő hashártya szalagok tapadási vonalai, és az alsó felszínén lévő barázdarendszer alapján - lebenyeket különböztetünk meg, de ezek nem különülnek el a máj belső szerkezetében. A máj felszínének túlnyomó részét hashártya borítja, amely kettőzött lemezeivel a rekeszhez és az elülső hasfalhoz rögzíti. A máj alsó felszínéhez közvetlenül hozzánőve található az epehólyag (vesica fellea).

A máj elhelyezkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. Nyelőcső; 2. Rekeszizom; 3. Gyomor; 4. Máj; 5. Epehólyag; 6. Nyombél; 7. Hasnyálmirigy; 8. Lép

A máj a rekeszizom alatt a jobb oldalon helyezkedik el; alakja egy alul harmadában vágott tojásra hasonlít. A máj pontos elhelyezkedését kopogtatással lehet legkönnyebben kimutatni. A májtompulat rendszerint légzésnél válik nyilvánvalóvá. A máj megnagyobbodásakor, bizonyos betegségekben a máj alsó széle a jobb bordaív alatt tapinthatóvá válik, annak élessége és nagysága gyakran diagnosztikus jellegű.

Kiválasztó működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Epét választ ki, melynek epesavai a zsírok emésztésében játszanak szerepet, jellegzetes színét pedig a vérfesték (hemoglobin) bomlástermékétől, a bilirubintól kapja. A májjal kapcsolatos orvosi kifejezések gyakran hepato- vagy hepatikus kifejezéseket tartalmaznak (ezek a görög hepar szóból származnak). Jellegzetes vörösesbarna színű, ami gazdag vérellátásának és természetes okkerbarna alapszínének összetevődéséből származik. A májon – külső anatómiai jellemzők alapján - lebenyeket különböztetünk meg, de ezek a lebenyek nem határolódnak el élesen egymástól a máj belső struktúrájában. A máj közvetlenül a rekeszizom alatt a jobb oldalon (jobb hypochondriumban) helyezkedik el; alakja egy alul harmadában vágott tojásra hasonlít. A máj elhelyezkedéséről, nagyságáról – fizikális vizsgálattal – kopogtatással (percussio) lehet tájékozódni. A májtompulat elmozdulásai légzés közben követhetők. Az egészséges máj általában nem tapintható; a máj megnagyobbodásakor, bizonyos betegségekben a máj alsó széle a jobb bordaív alatt tapinthatóvá válik, annak élessége és nagysága gyakran diagnosztikus jellegű.

Szövettan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A májlebenyke sémás képe .

A máj szövettani képén májsejteket (hepatocytákat) látunk, amelyek gerendákba, helyesebben lemezekbe rendeződve lebenykéket (lobuli) alkotnak. Egy májlebenyke megközelítőleg hatszögletű hasáb, amelynek közepén található a vena centralis, ehhez konvergálnak a lebenykét alkotó májsejtlemezek és a lemezek között lévő kapilláris nagyságrendű, de nem a kapillárisokra jellemző falszerkezetű sinusoidok. A sinusoidokat nem folytonos (diszkontinuus) endothel béleli, üregükben elszórtan, nyúlványaikkal a sinusendothelhez kitapadva nagy falósejtek (Kupffer-féle csillagsejtek) találhatók. Az endothelnek nincs alaphártyája, a májsejtektől egy szűk rés, a Disse-féle tér választja el. Ebben a térben találhatók a máj vázrendszerének legfinomabb elemét képező rácsrosthálózat rostjai. Mivel a sinusoidok endothelje nem folytonos és alaphártya sincs, a májsejtek viszonylag közvetlen kapcsolatban állnak a sinusoidokban áramló vérrel, így viszonylag könnyű az anyagtranszport a vér és a hepatocyták között. A vér a lobulusok szélén a vena portae és az arteria hepatica apró ágaiból lép be a sinusoidokba és – ezekben már keverten áramlik – a lebenyke közepén lévő vena centralisba, majd ezek nagyobb vénákká összeömlése útján a májvénák (venae hepaticae) rendszerén keresztül az alsó üres visszérbe (vaena cava inferior) ömlik. A májlebenykék szögleteinek találkozásánál lévő szűk kötőszövetes térben találhatóak a lebenykéket ellátó artaeria hepatica és vaena portae ágak és a májsejtek által termelt epét elvezető epeutak. A háromféle képződmény együttese a portalis trias. Az epe a szomszédos májsejtek által képzett finom csatornahálózaton keresztül jut el a portalis triashoz.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz A máj anatómiája témájú médiaállományokat.