7 Iris

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
7 Iris Astronomical Symbol.svg 7 Iris
7Iris-LB1-richfield-mag10.jpg
Felfedezése
Felfedező John Russell Hind
Felfedezés ideje 1847. augusztus 13.
Felfedezés helye Bishop Observatory
Névadó Irisz
Alternatív nevek none
Kisbolygókategória kisbolygóöv
Pályaadatok
Epocha 2005. november 26. (JD 2453700,5)
Aphélium távolsága 439,337 Gm (2,937 CsE)
Perihélium távolsága 274,259 Gm (1,833 CsE)
Fél nagytengely 356,798 Gm (2,385 CsE)
Pálya excentricitása 0,231
Orbitális periódus 1345,375 d (3,68 a)
Átl. pályamenti sebesség 19,03 km/s
Közepes anomália 269,531°
Inklináció 5,527°
Felszálló csomó hossza 259,727°
Perihélium szöge 145,440°
Fizikai tulajdonságok
Méret 225×190×190 km[1][2]
Tömeg 1,25·1019 kg[3]
Átlagos sűrűség 2,9 g/cm³
Felszíni gravitáció 0,055 m/s2
Szökési sebesség 0,11 km/s
Forgási periódus 0,2975 d[4]
Albedó 0,277 (mértani)[1]
Felszíni hőmérséklet ~171 K
max: 275 K (+2° C)
Színkép típusa S típusú kisbolygó
Látszólagos fényesség 6,7[5]-től 11,4-ig
Abszolút fényesség 5,51
Látszólagos méret 0,32"-től 0,07"-ig

A 7 Iris (a görög Ίρις szóból) egy nagy kisbolygóöv-beli aszteroida. Az S típusú kisbolygók között ötödik az átmérők mértani közepe szerint az Eunomia, a Juno, az Amphitrite és a Herculina után.

Fényes felszíne és a Naptól való kis távolsága miatt a negyedik legfényesebb objektum a kisbolygóövben a Vesta, a Ceresz és a Pallas után. Egy tipikus szembenállás során azonban fényesebb, mint a nagyobb, de sötétebb Pallas.[6]

Felfedezése és neve[szerkesztés]

Az angol J. R. Hind fedezte fel 1847. augusztus 13-án, hetedikként. Ez volt Hind első felfedezése.

Nevét a szivárvány görög istennője, Írisz után kapta, aki a Harpüiák testvére volt, és az istenek, főként Héra követe.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Supplemental IRAS Minor Planet Survey
  2. Kaasalainen, M., et al (2002). „Models of twenty asteroids from photometric data”. Icarus 159, 369. o.  
  3. Pitjeva, E. V. (2005). „High-Precision Ephemerides of Planets—EPM and Determination of Some Astronomical Constants” (PDF). Solar System Research 39 (3), 176. o. DOI:10,1007/s11208-005-0033-2.  
  4. Planetary Data System Small Bodies Node, lightcurve parameters
  5. Donald H. Menzel and Jay M. Pasachoff. A Field Guide to the Stars and Planets, 2nd edition, Boston, MA: Houghton Mifflin, 391. o. (1983). ISBN 0-395-34835-8 
  6. Odeh, Moh'd: The Brightest Asteroids. Jordanian Astronomical Society. (Hozzáférés: 2007. július 16.)

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 7 Iris témájú médiaállományokat.