29 Amphitrite
Megjelenés
29 Amphitrite | |
Felfedezése | |
Felfedező | Albert Marth[1] |
Felfedezés ideje | 1854. március 1.[1] |
Felfedezés helye | Bishop Observatory[2] |
Névadó | Amphitrité |
Ideiglenes név |
|
Kisbolygókategória | S típusú kisbolygók |
Pályaadatok | |
Epocha | September 13, 2023 |
Aphélium távolsága | 2,741 CsE[1] |
Perihélium távolsága | 2,368 CsE[1] |
Fél nagytengely | 2,554 CsE[1] |
Pálya excentricitása | 0,073[1] |
Orbitális periódus | 4,08 év[1] |
Közepes anomália | 87,158°[1] |
Inklináció | 6,096°[1] |
Felszálló csomó hossza | 356,48°[1] |
Perihélium szöge | 63,208°[1] |
Központi égitest | Nap |
Fizikai tulajdonságok | |
Átlagos átmérő | 212,22[1] |
Forgási periódus | 5,39 h[1] |
Albedó | 0,179[1] |
Abszolút fényesség | 5,85 magnitúdó[1] |
A Wikimédia Commons tartalmaz 29 Amphitrite témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A 29 Amphitrite az S típusú kisbolygók körébe tartozik a színképe alapján. Albert Marth fedezte föl 1854. március 1-jén.
Pályája, kísérője
[szerkesztés]A 29 Amphitrite pályája az egyik legkörszerűbb kisbolygópálya (e=0.073). Keringési ideje 4.08 év. A pálya félnagytengelye 2.554 CsE. Az egyik legnagyobb méretű ilyen anyagú kisbolygó és csak néhány nagyobb méretű S típusú kisbolygót ismerünk: 15 Eunomia, 3 Juno, 7 Iris és 532 Herculina. 1979-ben kísérő holdacskát fedeztek föl mellette.
Irodalom
[szerkesztés]- Tedesco, E. F. (1979): Binary Asteroids: Evidence for Their Existence from Lightcurves. Science, 203, issue 4383, pp. 905–907.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Orbital simulation from JPL (Java) /
- A kísérőről.
- A 29 Amphitrite kisbolygó adatai a JPL adatbázisában.