1,3,5-Triazin
| 1,3,5-triazin | |
 1,3,5-triazin | |
 1,3,5-triazin | |
| IUPAC-név | 1,3,5-triazin |
| Más nevek | szim-triazin sz-triazin cianidin hidrogén-cianid trimer Vedita |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 290-87-9 |
| PubChem | 9262 |
| ChemSpider | 8905 |
| EINECS-szám | 206-028-1 |
| ChEBI | 30259 |
| RTECS szám | XY2957000 |
| SMILES | n1cncnc1 |
| InChIKey | JIHQDMXYYFUGFV-UHFFFAOYSA-N |
| Beilstein | 104790 |
| Gmelin | 1813 |
| UNII | 8B5F4CM81E |
| ChEMBL | CHEMBL15698 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C3H3N3 |
| Moláris tömeg | 81,08 g/mol |
| Megjelenés | fehér, kristályos anyag |
| Olvadáspont | 81-83 °C (355 K) |
| Kristályszerkezet | |
| Molekulaforma | síkalkatú |
| Dipólusmomentum | nincs |
| Veszélyek | |
| Főbb veszélyek | víz hatására bomlik |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
Az 1,3,5-triazin vagy sz-triazin szerves vegyület, hattagú heterociklusos aromás gyűrű, mely három szén- és három nitrogénatomból épül fel. Gyakran használt reagens, könnyen képez származékokat, ezeket gyógyszerként és herbicidként alkalmazzák.[1]
Kémiája
[szerkesztés]A triazingyűrű atomjai hasonlóak a benzolgyűrűben találhatókhoz, így a triazinok a benzolhoz hasonlóan aromás vegyületek.
Az 1,3,5-triazin legismertebb származéka a 2,4,6-triamino-1,3,5-triazin, ismertebb nevén melamin vagy cianuramid. Számos herbicid, például a szimazin gyártása indul ki triklór-1,3,5-triazinból. Másik fontos származéka a 2,4,6-trihidroxi-1,3,5-triazin, azaz a cianursav.
Izoméria
[szerkesztés]Az 1,3,5-triazin egyike a három triazinnak, a másik két izomer az 1,2,3-triazin és az 1,2,4-triazin.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Aksenov AV, Aksenova IV Chem. Heterocyclic Cmpds. 45(2),130-150 (2009) Az 1,3,5-triazinok reciklizációs reakcióról publikált adatokat tekinti át (angolul).
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a 1,3,5-Triazine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
