Kromán
| Kromán[1] | |||
| |||
| IUPAC-név | kromán | ||
| Szabályos név | benzoxán | ||
| Más nevek | 3,4-dihidro-2H-1-benzopirán, 3,4-dihidro-2H-kromén | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 493-08-3 | ||
| PubChem | 136319 | ||
| ChemSpider | 120093 | ||
| |||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C9H10O | ||
| Moláris tömeg | 134,1751 | ||
| Sűrűség | 1,053 g/cm³ | ||
| Forráspont | 214,7 °C | ||
| Veszélyek | |||
| Lobbanáspont | 76,2 °C | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A kromán oxigéntartalmú heterogyűrűs vegyület. A természetben csak származékai találhatók meg, ezek között azonban igen fontos vegyületek vannak:
- E-vitaminok
- flavonoidok
- kumarin, kumarol, dikumarol, acenokumarol
- izoflavonoidok
- iclaprim (baktérium okozta bőrfertőzés elleni gyógyszer)
A gyűrű atomjainak számozása az oxigénatommal kezdődik, és az ábrán az óramutató járásával ellentétes irányban halad. A két gyűrű közös szénatomjai nincsenek számozva (a kondenzált gyűrűknél megszokott módon). Tehát az 1-es atom az oxigén, az 1–4 a pirán-, az 5–8 a benzolgyűrűhöz tartozik.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Römpp vegyészeti lexikon: Második kötet F–K. Szerk. Otto-Albrecht Neumüller–a magyar kiad. főszerk. Polinszky Károly. A 7. német kiadás alapján készült kiegészített magyar kiadás. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1982. 1028. o. ISBN 963 10 3813 0