Éticsiga

Éticsiga
	4 centiméter átmérőjű belgiumi példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 2000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Puhatestűek (Mollusca);
Altörzs:	Héjasok (Conchifera);
Osztály:	Csigák (Gastropoda);
Alosztály:	Valódi csigák (Orthogastropoda);
Öregrend:	Heterobranchia;
Rend:	Tüdőscsigák (Pulmonata);
Alrend:	Szárazföldi csupaszcsigák (Eupulmonata);
Alrendág:	Stylommatophora;
Öregcsalád:	Helicoidea;
Család:	Főcsigák (Helicidae);
Alcsalád:	Helicinae;
Nemzetség:	Helicini;
Nem:	Helix;
Faj:	H. pomatia;
Tudományos név
	Helix pomatia; Linnaeus, 1758
Elterjedés
	Az európai előfordulása (zöld: ahol eddig észrevették; sárga: nincs bebizonyított előfordulása)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Éticsiga témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Éticsiga témájú médiaállományokat és Éticsiga témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. május 5.) ezen a változaton alapul.

Az éticsiga (Helix pomatia) a csigák (Gastropoda) osztályának tüdőscsigák (Pulmonata) rendjébe, ezen belül a főcsigák (Helicidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Őshonos a következő területeken: Ausztria, Belgium, Csehország, Kelet-Franciaország, Észak-Olaszország, Németország, Magyarország, Hollandia, Lengyelország, Nyugat-Oroszország, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna, Románia és a délkelet-európai országokban.

Betelepített faj a következő országokban: Svédország, Norvégia és Finnország középső és déli részei, ahová a középkorban a szerzetesek telepítették be ezt a csigát. Angliába a rómaiak vitték be, de csak a déli meszes vidékeken tudott megmaradni; manapság védett a szigetországban.^[1]

Sok ember fogyasztja ezt a csigafajt, emiatt farmokon is tenyésztik. Gyűjtés után kosárban éheztetik őket néhány napig, hogy a mérgező anyagoktól megtisztuljanak. A középkorban különösen kedvelték a böjt időszak alatti fogyaszthatósága miatt - ugyanis nem húsnak, hanem halnak tekintették.^[2] Az éticsiga hazánkban védett állat.

Életmódja

Az éticsiga télen és a forró nyári napokon dermedt állapotba merül, ilyenkor meszes burkot von maga köré.

Szaporodása

A csiga hímnős, mégis párt kell keresnie a párzáshoz. Az egymásra talált csigák ondócsomagot adnak át egymásnak, s ez a peterakásig a párzótasakban tárolódik. A párzás közben mindkét állat megtermékenyül. Az ivarszervek a zsigerzacskó felső részében helyezkednek el, bonyolult felépítésűek és járulékos mirigyekkel állnak kapcsolatban. A párzás május - augusztus hónapokban megy végbe, melyet követően mindkét csiga a talajba ássa magát és lerakja petéit. Peterakáskor a spermiumok a petecsövön áthaladó petesejteket megtermékenyítik. A pete nagysága 8,6 × 7,2 milliméter.^[3] Néhány hét alatt a kis csigák kikelnek, ezt követően 3-4 év elteltével válnak ivaréretté. Akár 6 éves korukig is élhetnek.

Képek

Párzó csigák
A csiga háza
Epifragmával lezárt ház

Rokon fajok

Az éticsiga legismertebb rokona a pettyes éticsiga (Helix aspersa).

Jegyzetek

↑ [1]
↑ Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 10.)
↑ Heller J.: Life History Strategies. in Barker G. M. (ed.): The biology of terrestrial molluscs. CABI Publishing, Oxon, UK, 2001, ISBN 0-85199-318-4. 1-146, cited page: 428.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 18.)
https://web.archive.org/web/20160308100705/http://termeszettar.hu/anyagok/helix/helix.htm

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] [1]

[2] Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 10.)

[Barker-3] Heller J.: Life History Strategies. in Barker G. M. (ed.): The biology of terrestrial molluscs. CABI Publishing, Oxon, UK, 2001, ISBN 0-85199-318-4. 1-146, cited page: 428.

[1]

[2]

[3]