Északi félgömb

A Föld északi félgömbje sárga színnel jelölve

Az északi félgömb egy Északi-sark feletti pontról nézve

Az északi félgömb egy bolygó azon fele, amely az egyenlítőtől északra helyezkedik el. A fogalom az égbolt égi egyenlítőtől északra található felére is vonatkozik. A Földön a legtöbb szárazföldi terület az északi félgömbön található, és a népesség legnagyobb része (körülbelül 90%-a) itt él.

Földrajz és éghajlat

Lásd még Arktisz, Mérsékelt öv, Trópusok, Évszakok és Éghajlat

A Föld forgástengelyének dőlése miatt a tél a téli napfordulótól (jellemzően december 22-étől) a tavaszi napéjegyenlőségig (jellemzően március 20-ig) tart, míg a nyár a nyári napfordulótól (jellemzően június 21-étól) az őszi napéjegyenlőségig (jellemzően szeptember 21-éig) tart.

Az Arktisz az északi sarkkörtől északra fekvő terület. Az éghajlatára a hideg telek és a hűvös nyarak jellemzők. A csapadék többnyire hó formájában fordul elő. Az Arktiszon egyes nyári napokon megesik, hogy a Nap nem nyugszik le, míg telente vannak olyan napok, amikor a Nap nem kel fel. Ezen időszakok hossza a sarkvidék egyes részein egy naptól, az Északi-sarkra jellemzően több hónapig eltarthat.

A sarkkör és a Ráktérítő között található az északi mérsékelt öv. Ezen a területen a nyár és a tél közötti változások általában enyhék, így nincsenek rendkívüli forró vagy hideg időszakok. Azonban a mérsékelt éghajlat igen kiszámíthatatlan időjárást eredményezhet.

A trópusi régiókban (a Ráktérítő és az Egyenlítő között) általában egész évben forróság uralkodik, a nyári hónapokra az esős, a téliekre pedig a száraz évszak jellemző.

Az északi félgömbön a Coriolis-erő hatására a tárgyak a felszínen vagy a levegőben jobbra forogva mozognak. Ennek következményeként az Egyenlítőtől északra a nagy méretű vízszintes lég- vagy vízáramlatok az óceáni tengely körül az óramutató járásának megfelelően (jobbra) forognak. Ez legjobban az Atlanti- és a Csendes-óceán északi részén levő óceáni keringési mintáknál látható. A déli félgömbön az irány fordított.

Ugyanebből az okból a lefelé tartó légáramlatok az északi félgömbön az óramutató járásának megfelelő irányban söpörnek végig a felszínen. Az ilyen irányú forgás jellemző az északi félgömb magas nyomású időjárási sejtjeire. Ennek eredményeként a Föld északi felén a felszálló levegő (ami alacsony nyomású területet hoz létre) arra kényszerül, hogy az óramutató járásával ellentétesen forogjon. A hurrikánok és a ciklonok (erőteljes alacsony légnyomású rendszerek) az óramutató járásával ellentétesen forognak az északi félgömbön (a déli félgombön pedig fordított irányban).

A napóra árnyéka az óramutató járásának megfelelően mozog az északi félgömbön (a déli félgömbön pedig azzal ellentétesen). Napközben az északi félgömbön a Nap a maximumától délre levő helyzetbe emelkedik fel, a déli félgömbön pedig attól északra (az egyenlítő irányában). A Nap mindkét félgömbön keleti irányban kel fel és nyugati irányban nyugszik le.

Emellett a Hold „fejjel lefelé” tűnik fel ahhoz képest, ahogyan a déli félgömbön látható, és a csillagok látványa is nagyban eltér. Az Északi-sark a Tejút galaktikus középpontjával ellentétes irányba mutat, miáltal jóval kevesebb csillag látható az északi égbolton, mint a délin, így az északi égbolt alkalmasabb a mélyűri megfigyelésekre, mivel a megfigyelőt nem „vakítja el” a Tejút.

Kontinensek és országok listája

Kontinensek

• egész Európa
• egész Észak-Amerika
• Ázsia legnagyobb része
• Dél-Amerika egy kis része, az Amazonas torkolatától északra
• Afrika megközelítőleg 2/3-ad része, a Kongó kanyarulatától északra

Dél-Amerikai országok

Egészében

• Francia Guyana
• Guyana
• Suriname
• Venezuela

Nagyrészt

• Kolumbia

Kisrészt

• Brazília
• Ecuador

Óceánia

Elsősorban az északi félgömbön levő országok

• Marshall-szigetek
• Mikronézia
• Palau

Lásd még

• Déli félgömb
• Északi-sark
• Északi sarkkör
• Ráktérítő
• Egyenlítő
• Évszakok
• Napforduló és napéjegyenlőség

Hivatkozások és jegyzetek

Ez a szócikk részben vagy egészben a Northern Hemisphere című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.