Északi őszapó
Őszapó | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||||
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft[1] | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Aegithalos caudatus Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
![]() | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Őszapó témájú médiaállományokat és Őszapó témájú kategóriát. |
Az őszapó (Aegithalos caudatus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjében az őszapófélék (Aegithalidae) családjának névadó madárfaja.
Előfordulása[szerkesztés]
Európai madár, bár kis létszámban előfordul Anatólia tengerparthoz közel eső részein, illetve a Perzsa-öböl mentén is. Az egész kontinensen találkozhatunk vele, kivéve Skandinávia hegyvidékeit, Finnország belső területeit és a Kola-félszigetet.
Magyarországon rendszeres, gyakori fészkelő. Az Alföld délkeleti részén viszonylag ritka, egyébként mindenhol meglehetősen gyakori. Becslések szerint Magyarországon 105 000–180 000 költőpár él; az állomány stabilnak mondható. A Kárpát-medencében két alfaja honos:
- a tulajdonképpeni északi őszapó (Aegithalus caudatus caudatus) és
- az európai őszapó (közép-európai őszapó, Aegithalus caudatus europaeus).
Alfajai[szerkesztés]
- északi őszapó (Aegithalos caudatus caudatus), [Linnaeus, 1758] – Észak-Európa, Észak-Ázsia déli valamint Kelet-Ázsia keleti része;
- közép-európai őszapó (Aegithalos caudatus europaeus), [Hermann, 1804] – Közép-Európától északnyugat-Törökországig;
- brit őszapó (Aegithalos caudatus rosaceus), [Mathews, 1938] – Egyesült Királyság és Írország;
- Aegithalos caudatus aremoricus [Whistler, 1929] – északnyugat-Franciaország;
- Aegithalos caudatus taiti [Ingram, 1913] – dél-Franciaország, észak-Spanyolország, észak-Portugália, Mallorca;
- dél-spanyol őszapó (Aegithalos caudatus irbii) [Sharpe & Dresser, 1871] – Spanyolország és Portugália déli része, Korzika (ezt korábban Aegithalos caudatus tyrrhenicus névvel külön alfajnak tekintették);
- olasz őszapó (Aegithalos caudatus italiae) [Jourdain, 1910] – Olaszország, délnyugat-Szlovénia;
- szicíliai őszapó (Aegithalos caudatus siculus) [Whitaker, 1901] – Szicília;
- görög őszapó (Aegithalos caudatus macedonicus) [Dresser, 1892] – Albánia, Macedónia, Görögország, dél-Bulgária, északnyugat-Törökország;
- Aegithalos caudatus tauricus [Menzbier, 1903] – dél-Krím-félsziget;
- kis-ázsiai őszapó (Aegithalos caudatus tephronotus) [Günther, 1865] – kelet-Görögországtól észak-Irakig;
- kaukázusi őszapó (Aegithalos caudatus major) [Radde, 1884] – Kaukázus;
- hegyi őszapó (Aegithalos caudatus alpinus) [Hablizl, 1783] – a Kaszpi-tenger déli partvidékéhez közel eső területek;
- iráni őszapó (Aegithalos caudatus passekii) [Zarudny, 1904] – délkelet-Törökország, nyugat-Irán;
- Aegithalos caudatus magnus [A. H. Clark, 1907] – közép- és dél-Korea;
- Aegithalos caudatus trivirgatus [Temminck & Schlegel, 1848] – közép-Japán;
- Aegithalos caudatus kiusiuensis [Nagamichi Kuroda, 1923] – dél-Japán.
Megjelenése[szerkesztés]
A fajra a 14 centiméteres átlagos testhossz jellemző. Szárnyának fesztávolsága 16-19 centiméter, testének tömege 7-10 gramm. A nemek egyformák. Meglehetősen feltűnő, fehér-fekete madár kis rózsaszín beütéssel, bár az egyes alfajok igen eltérőek. Csak az Észak- és Kelet-Európát benépesítő törzsváltozat alapszíne tiszta fehér, a délibb őszapók egyre szürkébbek. A has aljának rózsaszínes foltja sok alfajnál hiányzik. A legtöbb alfajnak feketés szemöldöksávja van.
Életmódja[szerkesztés]
Nem költöző madár, illetve részben valószínűleg téli vendég. Élőhelyein inkább az alacsonyabb vidékeket lakja, nem hatol föl oly magasra a hegyvidéken, mint például a széncinege. Elsősorban bozótos ligetekben és a fiatal fenyvesekben talál otthonra.
Hasznos ízeltlábú-pusztító, fő táplálékai pókok és rovarok: bogarak, lepkék és hernyóik, valamint hártyásszárnyúak. Állandó madár, telente főleg magvakat és bogyókat eszik, többször megfordul a madáretetőknél. A költési időszakon kívül csapatos, sokszor cinegékhez csatlakozik.
Kétféle hívóhangja van, ezekből áll össze ritkán hallható éneke is: a pergő „tszirrup” és a lágy „tupp”.
Szaporodása[szerkesztés]
Eldugott helyen, dús növényzetű erdőkben ágvillák, indák közt, iszalagon, bokrokban építi meg ovális fészkét pókok és hernyók fonadékából, mohából és zuzmóból. A felülről megközelíthető, zsákszerű fészek környékét védi a betolakodóktól.
Évente egyszer költ. Ilyenkor 9-11 tojást rak, amelyek 12-13 napos kotlás után kelnek ki. A csupaszon és vakon születő fiókákat mindkét szülő táplálja, és azok 18-19 napos korukban repülnek ki.
Védettsége[szerkesztés]
A faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése sincs. Magyarországon ennek ellenére természetvédelmi értéke 10 000 forint.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Védett és fokozottan védett állatok (Természetvédelmi hivatal, 2001)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. április 17.)
- Az MME Monitoring Központ adatlapja
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Hermann Heinzel – Richard Fitter – John Parslow: Európa madarai (ISBN 963-545-194-6)
|
- Őszapófélék
- Madárfajok
- A Kárpát-medence madarai
- Magyarország madarai
- Ázsia madarai
- Európa madarai
- Albánia madarai
- Ausztria madarai
- Azerbajdzsán madarai
- Belgium madarai
- Bosznia-Hercegovina madarai
- Bulgária madarai
- Csehország madarai
- Dánia madarai
- Dél-Korea madarai
- Az Egyesült Királyság madarai
- Észak-Korea madarai
- Észtország madarai
- Fehéroroszország madarai
- Finnország madarai
- Franciaország madarai
- Görögország madarai
- Grúzia madarai
- Hollandia madarai
- Horvátország madarai
- Irak madarai
- Irán madarai
- Írország madarai
- Japán madarai
- Kazahsztán madarai
- Kína madarai
- Koszovó madarai
- Lengyelország madarai
- Lettország madarai
- Litvánia madarai
- Luxemburg madarai
- Moldova madarai
- Mongólia madarai
- Montenegró madarai
- Németország madarai
- Norvégia madarai
- Olaszország madarai
- Oroszország madarai
- Örményország madarai
- Portugália madarai
- Románia madarai
- Spanyolország madarai
- Svájc madarai
- Svédország madarai
- Szerbia madarai
- Szíria madarai
- Szlovákia madarai
- Szlovénia madarai
- Törökország madarai
- Türkmenisztán madarai
- Ukrajna madarai