Északi őszapó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Őszapó
Aegithalos caudatus 2 (Marek Szczepanek).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Őszapófélék (Aegithalidae)
Nem: Őszapó (Aegithalos)
Faj: Északi őszapó (A. caudatus)
Tudományos név
Aegithalos caudatus
Linnaeus, 1758
Elterjedés
Schwanzmeise (Aegithalos caudatus) distribution map.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Őszapó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Őszapó témájú médiaállományokat és Őszapó témájú kategóriát.

Őszapó az etetőn
Aegithalos caudatus.jpg

Az őszapó (Aegithalos caudatus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjében az őszapófélék (Aegithalidae) családjának névadó madárfaja.

Előfordulása[szerkesztés]

Európai madár, bár kis létszámban előfordul Anatólia tengerparthoz közel eső részein, illetve a Perzsa-öböl mentén is. Az egész kontinensen találkozhatunk vele, kivéve Skandinávia hegyvidékeit, Finnország belső területeit és a Kola-félszigetet.

Magyarországon rendszeres, gyakori fészkelő. Az Alföld délkeleti részén viszonylag ritka, egyébként mindenhol meglehetősen gyakori. Becslések szerint Magyarországon 105 000–180 000 költőpár él; az állomány stabilnak mondható. A Kárpát-medencében két alfaja honos:

  • a tulajdonképpeni északi őszapó (Aegithalus caudatus caudatus) és
  • az európai őszapó (közép-európai őszapó, Aegithalus caudatus europaeus).

Alfajai[szerkesztés]

Megjelenése[szerkesztés]

A fajra a 14 centiméteres átlagos testhossz jellemző. Szárnyának fesztávolsága 16-19 centiméter, testének tömege 7-10 gramm. A nemek egyformák. Meglehetősen feltűnő, fehér-fekete madár kis rózsaszín beütéssel, bár az egyes alfajok igen eltérőek. Csak az Észak- és Kelet-Európát benépesítő törzsváltozat alapszíne tiszta fehér, a délibb őszapók egyre szürkébbek. A has aljának rózsaszínes foltja sok alfajnál hiányzik. A legtöbb alfajnak feketés szemöldöksávja van.

Életmódja[szerkesztés]

Nem költöző madár, illetve részben valószínűleg téli vendég. Élőhelyein inkább az alacsonyabb vidékeket lakja, nem hatol föl oly magasra a hegyvidéken, mint például a széncinege. Elsősorban bozótos ligetekben és a fiatal fenyvesekben talál otthonra.

Hasznos ízeltlábú-pusztító, fő táplálékai pókok és rovarok: bogarak, lepkék és hernyóik, valamint hártyásszárnyúak. Állandó madár, telente főleg magvakat és bogyókat eszik, többször megfordul a madáretetőknél. A költési időszakon kívül csapatos, sokszor cinegékhez csatlakozik.

Kétféle hívóhangja van, ezekből áll össze ritkán hallható éneke is: a pergő „tszirrup” és a lágy „tupp”.

Szaporodása[szerkesztés]

Eldugott helyen, dús növényzetű erdőkben ágvillák, indák közt, iszalagon, bokrokban építi meg ovális fészkét pókok és hernyók fonadékából, mohából és zuzmóból. A felülről megközelíthető, zsákszerű fészek környékét védi a betolakodóktól.

Évente egyszer költ. Ilyenkor 9-11 tojást rak, amelyek 12-13 napos kotlás után kelnek ki. A csupaszon és vakon születő fiókákat mindkét szülő táplálja, és azok 18-19 napos korukban repülnek ki.

Védettsége[szerkesztés]

A faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése sincs. Magyarországon ennek ellenére eszmei értéke 10 000 forint.

Források[szerkesztés]

  1. Védett és fokozottan védett állatok (Természetvédelmi hivatal, 2001)