Édouard Chavannes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Édouard Chavannes
Édouard Chavannes.jpg
Született Édouard Émmannuel Chavannes
1865. október 5.
Lyon
Elhunyt 1918. január 29. (52 évesen)
Párizs
Állampolgársága francia
Nemzetisége franciafrancia
Házastársa Alice Dor
Gyermekei 2 lány, 1 fiú (Fernand Henri Chavannes; 1897–1985)
Foglalkozása régész, sinológus
Iskolái École normale supérieure
Kitüntetései Stanislas Julien-díj (1894, 1897)
A Wikimédia Commons tartalmaz Édouard Chavannes témájú médiaállományokat.

Édouard Émmannuel Chavannes (Lyon, 1865. október 5.Párizs, 1918. január 29.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Shā Wǎn; magyar népszerű: Sa Van; kínaiul: 沙畹) francia régész, sinológus.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Chavannes feleségével, Alice Dorral a Japánba tett útjukon 1892-ben

Chavannes egyetemi tanulmányait a École normale supérieure-ön végezte el 1888-ban, s érdeklődése csak ezt követően fordult Kína felé az intézmény frissen kinevezett igazgatójának, a régész Georges Perrot biztatására. Kezdetben a kínai filozófiával szeretett volna foglalkozni, de Henri Cordier tanácsára végül a kínai történelem tanulmányozásába kezdett, amelyet akkoriban kevésbé vizsgáltak a nyugati sinológiában. A Collège de France-on Léon d’Hervey de Saint-Denys vezetése alatt kezdett el klasszikus kínai nyelvet tanulni, Maurice Jametel (1856–1889) pedig mandarinra tanította a École des Langues Orientales Vivantes-n. 1889-ben Kínába utazott, hogy ismereteit élőnyelvi környezetben is elmélyítse. 1893-ban tért haza, és feleségül vette egy nagy tiszteletnek örvendő lyoni szemész lányát, Alice Dort. Feleségével együtt később visszatért Kínába. Három gyermekük született, két lány és 1897-ben fiuk, Fernand Henri (1897–1985), aki az első világháborúban kitüntetett vadászpilóta volt.

Chavannes-t miután 1893-ban hazatért Kínából, kinevezték a Collège de France kínai professzorává, amely pozíció d'Hervey-Saint-Denys márki 1892 novemberében bekövetkezett halála óta üresen állt. Több külföldi tudományos társaságnak is tagja volt. 1904 és 1916 között a T’oung Pao sinológia szakfolyóirat társszerkesztője volt, 1915-ben pedig megválasztották az Académie des inscriptions et belles-lettres elnökének.

Tudományos munkássága egyik legjelentősebb eredmény Sze-ma Csien A történetíró feljegyzései című művének franciára történő fordítása. Ezért a művéért 1897-ben másodszor is a Stanislas Julien-díjjal jutalmazták. Ezt a díjat három évvel korábban, 1894-ben – mindössze hat évvel azt követően, hogy kínaiul kezdett tanulni – a Mémoire composé à l'époque de la grande dynastie T'ang sur les religieux éminents qui allèrent chercher la loi dans les pays d'Occident című művéért már megkapta. Ebben a munkájában Chavannes hatvan Tang-kori kínai buddhista szerzetes életrajzát dolgozta fel, akik Indiába mentek zarándoklatra és buddhista szövegek felkutatására.

Chavannes olyan kiváló sinológusoknak volt a mestere, mint Paul Pelliot és Marcel Granet.

Főbb művei[szerkesztés]

  • (1890). "Le Traité sur les sacrifices Fong et Chan de Se-ma Ts'ien, traduit en français". Journal of the Peking Oriental Society.
  • (1893). La Sculpture sur pierre en Chine au temps des deux dynasties Han.
  • (1894). Mémoire composé à l'époque de la grande dynastie T'ang sur les religieux éminents qui allèrent chercher la loi dans les pays d'occident par I-Tsing.
  • (1895–1905). Les Mémoires historiques de Se-ma Ts'ien traduits et annotés, 5 vols.
  • (1902). Dix inscriptions chinoises de l'Asie centrale.
  • (1910). Le T'ai Chan, essai de monographie d'un culte chinois.
  • (1910–1911). Cinq cents contes et apologues extraits du Tripiṭaka chinois, 3 vols.

Hivatkozások[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Laufer, Berthold (1918). "Édouard Chavannes". Journal of the American Oriental Society, vol. 38, pp. 202–205.
  • Cordier, Henri (1917). "Nécrologie – Édouard Chavannes", T’oung Pao 18, pp. 114–147.
  • Honey, David B. (2001). Incense at the Altar: Pioneering Sinologists and the Development of Classical Chinese Philology. American Oriental Series 86. New Haven, Connecticut: American Oriental Society.
  • Péri, Noël (1918). "Nécrologie – Edouard Chavannes". Bulletin de l'École française d'Extrême-Orient 18, pp. 73–75.
  • de la Vallée Poussin, Louis (1918). "Obituary Notice – Édouard Chavannes", Bulletin of the School of Oriental Studies, University of London, vol. 1, no. 2, pp. 147–151.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Édouard Chavannes című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.