Stanislas Julien

	Stanislas Julien
Született	Aignan Stanislas Julien; 1799. szeptember 20.; Orléans
Elhunyt	1873. február 14. (73 évesen); Párizs
Állampolgársága	francia
Foglalkozása	egyetemi tanár; régész; folklórkutató; sinológus; fordító;
Tisztsége	Director of the Collège de France (1854–1873)
Iskolái	Collège de France
Kitüntetései	a francia Becsületrend lovagja (1837); a francia Becsületrend parancsnoka (1863); a francia Becsületrend tisztje (1865);
	Stanislas Julien aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Stanislas Julien témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Stanislas Aignan Julien (Orléans, 1797. április 3. – Párizs, 1873. február 14.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Rú Lián; magyar népszerű: Zsu Lien; hagyományos kínai: 儒蓮; egyszerűsített kínai: 儒莲) francia sinológus.

Életpályája

Eleinte a görög, majd kizárólag a kínai nyelvvel foglalkozott. 1832-ben Rémusat utóda lett a Collège de France-on, 1839-ben őrré nevezték ki a királyi könyvtárhoz, ahol a kelet-ázsiai könyvkincsekkel foglalkozott. Tagja volt a francia akadémiának is. Számos lexikális és grammatikai munkát irt; fordított kínai nyelvből drámákat, novellákat, regényeket és a porcelángyártásról és selyemtenyésztésről szóló munkákat.

Fontosabb művei

Meng-tseu (latin fordítása M. filozófus művének, Párizs, 1824-1826, 2 kötet)
Tschao-chi-kou-elu (dráma, A kínai árva, ugyanott, 1834)
Livre de la voie et de la vertu (uo. 1841, kínai filozófiai mű)
Histoire de la vie d'Hio-uen-Tsang et de ses voyages (uo. 1851)
Méthode pour déchiffrer et transcrire les noms sanscrits, qui se trouvent dans les livres chinois (uo. 1861)
Grammaire chinoise (uo. 1873)

Emlékezete

Emlékét őrzi a Stanislas Julien-díj

Jegyzetek

1 2 3 4 5 6 "Léonore database" (francia nyelven). Ministry of Culture of France.
↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.

Források

Julien. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X

Kína-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[f70da993da12e6dd2c3fac322b5d30508fc13583-1] 1 2 3 4 5 6 "Léonore database" (francia nyelven). Ministry of Culture of France.

[94e954b2db6c400605d2413db3ffde77aefc11bb-2] Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.

[190a092ce6f044e77fd7b8541557fef8cc06384c-3] "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.

[1]

[2]

[3]

Stanislas Julien

Született	Aignan Stanislas Julien^[1] 1799. szeptember 20.^[1] Orléans^[1]
Elhunyt	1873. február 14. (73 évesen)^[2]^[3] Párizs
Állampolgársága	francia
Foglalkozása	egyetemi tanár régész folklórkutató sinológus fordító
Tisztsége	Director of the Collège de France (1854–1873)
Iskolái	Collège de France
Kitüntetései	a francia Becsületrend lovagja (1837)^[1] a francia Becsületrend parancsnoka (1863)^[1] a francia Becsületrend tisztje (1865)^[1]


Stanislas Julien aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Stanislas Julien témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Sablon:Francia sinológusok m v sz Francia sinológusok
18. századi sinológusok	Charles Le Gobien (1653–1708) Joachim Bouvet (1656–1730) Jean-François Foucquet (1665–1741) Joseph Henri Marie de Prémare (1666–1736) Joseph-Anne-Marie de Moyriac de Mailla (1669–1748) Jean-Baptiste Du Halde (1674–1743) Arcade Huang (1679–1716) Étienne Fourmont (1683–1745) Jean Joseph Marie Amiot (1718–1793) Joseph de Guignes (1721–1800) Pierre-Martial Cibot (1727–1780) Jean-Baptiste Grosier (1727–1780) Jean-Pierre Abel-Rémusat (1743–1788)
19. századi sinológusok	Chrétien-Louis-Joseph de Guignes (1759–1845) Stanislas Julien (1797–1873) Antoine Bazin (1799–1863) Édouard Biot (1803–1850) Léon d’Hervey de Saint-Denys (1822–1892) Séraphin Couvreur (1835–1919) Henri Cordier (1849–1925) Léon Wieger (1856–1933) Maurice Jametel (1856–1889) Arnold Vissière (1858–1930) Henri Doré (1859–1931) Édouard Chavannes (1865–1918)
20. századi sinológusok	Maurice Courant (1865–1935) Léopold de Saussure (1866–1925) Georges Maspero (1872–1942) Victor Segalen (1878–1919) Paul Pelliot (1878–1945) George Soulié de Morant (1878–1955) André d’Hormon (1881-1965) Henri Maspero (1883–1945) Marcel Granet (1884–1940) Jean Escarra (1885–1955) René Grousset (1885–1952) Robert des Rotours (1891–1980) Paul Demiéville (1894–1979) Étienne Balázs (1905–1963) René Étiemble (1909-2002) Rolf Stein (1911-1999) Robert Ruhlmann (1920–1984) Yves Hervouet (1921-1999) Jacques Gernet (1921–2018) Michelle Loi (1926–2002) Isabelle Robinet (1932–2000) Jacques Dars (1941–2010)
Kortárs sinológusok	Léon Vandermeersch (1928–) François Cheng (1929–) Lucien Bianco (1930–) Jacques Pimpaneau (1934–) Marianne Bastid-Bruguière (1940–) Lucie Rault (1944–) Pierre-Étienne Will (1944–) Jean-Luc Domenach (1945–) Catherine Despeux (1946-) Cyrille Javary (1947–) Jean Levi (1948–) Jean-Philippe Béja (1949–) Marc Kalinovski (1949–) Joël Bellassen (1950–) José Frèches (1950–) Christian Lamouroux (1950–) Noël Dutrait (1951–) Guilhem Fabre (1951–) François Jullien (1951–) Pierre Picquart (1951–) Marie Holzman (1952–) Anne Cheng (1955–) Christine Mollier (1955–) Benoît Vermander (1960–) Pierre Marsone (1966–) François Lachaud (1967–)