Csillósok
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: ediakara - jelenkor | ||||||||
 „Ciliata” Ernst Haeckel Kunstformen der Natur c. művében, 1904.
| ||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Osztályok | ||||||||
|
Karyorelictea | ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csillósok témájú médiaállományokat és Csillósok témájú kategóriát. |
A csillósok vagy ázalékállatok (Ciliophora) a Protozoa egy csoportja, amelyek fő jellemzője a testüket egészen vagy részben borító hajszerű képletek, a csillók, melyek az ostorhoz hasonló felépítésük, de annál rövidebbek és nagyobb számban találhatók meg egy egyeden és eltérő hullámzó mintázatot alkotnak. Csillókkal a csoport minden tagja rendelkezik, és számos életfolyamathoz – úszáshoz, mászáshoz, rögzüléshez, táplálkozáshoz, érzékeléshez – használják.
A csillósok a protiszták egyik legfontosabb csoportja, szinte bárhol előfordulnak, ahol víz van jelen. Megtalálhatók tavakban, pocsolyákban, óceánokban, folyókban, talajban. A csoportnak számos ektoszimbióta és endoszimbióta tagja van, de megtalálhatók benne obligát és opportunista paraziták is. A csillósok egysejtűek, néhány fajuk elérheti a 2 mm-es hosszot, némelyikük felépítésben a legösszetettebb protozoák közé tartozik.
A csillósok csoportjának rendszertani helyzete nem tisztázott. A „Ciliophora” kifejezést törzsként használják,[1] és a protiszták[2] illetve a protozoák alá is sorolják.[3] A „Ciliata” kifejezés is használatos,[4] mint osztály,[5] de ez jelenti a Ciliata mustela halfajt is. A protiszták osztályozása gyorsan fejlődik és nem ritka, hogy a fenti kifejezéseket más rendszertani szintként használják.
Evolúciójuk[szerkesztés]
A közelmúltig a legrégebbi ismert csillós fosszíliák az ordovícium időszakból származó Tintinnida formák voltak. 2007-ben Li et al. az ediakarai Doushantuo formációból származó 580 millió éves fosszíliákról publikáltak. A fosszíliák kétféle tintinnidát és valószínűleg egy ősi suctoriát tartalmaztak.[6]
Sejtfelépítésük, sejtműködésük[szerkesztés]
A legtöbb más eukariótától eltérően a csillósok két különböző sejtmaggal rendelkeznek: egy kicsi diploid mikronukleusszal és egy nagy poliploid makronukleusszal. A mikronukleusznak a szaporodásban, a makronukleusznak az általános sejtszabályozásban van szerepe. Utóbbi a mikronukleuszból keletkezik a genom amplifikációval és átalakításával. A makronukleusz elkülönülése amitózissal történik, a kromoszómák elkülönülésének folyamata azonban nem ismert. A folyamat nem tökéletes, 200 generáció után a sejt elöregedést mutat, ezért a makronukleuszt rendszeresen regenerálni kell a mikronukleuszból. Ez legtöbbször izogámia alatt történik. Ekkor két sejt összekapcsolódik, a mikronukleusz meiózisba megy át, a haploid utódok kicserélődnek és egyesülnek létrehozva az új makronukleuszt és mikronukleuszt.
Emésztő vakuólumok fagocitózis révén jönnek létre és jellemzően követnek egy meghatározott utat a sejtben, mialatt a lizoszómák megemésztik és lebontják. Így a vakuólum tartalma már elég apró lesz ahhoz, hogy átdiffundáljon a valuólum membránján a sejtbe. Ha valami maradt az emésztővakuólumban, idővel eléri a sejtalrést, amelyen exocitózissal ürül ki. A legtöbb csillós rendelkezik kontaktilis vakuólummal, amely beszívja vagy kinyomja a vizet a sejtből, fenntartva a kívánatos ozmotikus nyomást vagy az ionegyensúlyt. Néhány nemnél, mint például a papucsállatkák (Paramecium) a kontaktilis vakuólum jellegzetesen csillag alakú, melyben minden ág egy gyűjtőcső.
Táplálkozásuk[szerkesztés]
A legtöbb csillós heterotróf, kisebb szervezetekkel, baktériumokkal, algákkal vagy szerves törmelékkel táplálkoznak, amelyet módosult orális csillóikkal söpörnek a szájnyílásukba. A szájnyílást balról egy sor sodróhártya (membranella), jobbról pedig egy parorális membrán határolja, mindkettő polikinetidekből képződik. A táplálék a szájnyíláson keresztül a garatba jut, amely táplálék vakuólumokat képez.
Néhány csillós nem rendelkezik szájnyílással és ozmotrófiával táplálkozik, míg mások ragadozók és más protozoákkal, akár más csillósokkal táplálkoznak. Néhány csillós állati élősködő, közülük az egyetlen ismert emberi parazita a Balantidium coli.[7]
Osztályozásuk[szerkesztés]
A csillósok altörzs, osztály és alosztály szintű kladisztikai felbontása a következő:
| Csillósok |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Egyéb: Cryptocaryon nem
Források[szerkesztés]
- ↑ Ciliophora - Definition from Merriam-Webster's Medical Dictionary. Merriam-Webster. [2008. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 16.)
- ↑ Yi Z, Song W, Clamp JC, Chen Z, Gao S, Zhang Q (2008. December). „Reconsideration of systematic relationships within the order Euplotida (Protista, Ciliophora) using new sequences of the gene coding for small-subunit rRNA and testing the use of combined data sets to construct phylogenies of the Diophrys-complex”. Mol. Phylogenet. Evol. 50 (3), 599–607. o. DOI:10.1016/j.ympev.2008.12.006. PMID 19121402.
- ↑ Miao M, Song W, Chen Z, et al. (2007). „A unique euplotid ciliate, Gastrocirrhus (Protozoa, Ciliophora): assessment of its phylogenetic position inferred from the small subunit rRNA gene sequence”. J. Eukaryot. Microbiol. 54 (4), 371–8. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.2007.00271.x. PMID 17669163.
- ↑ Introduction to the Ciliata. [2016. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 16.)
- ↑ Ciliata - Definition from Merriam-Webster's Medical Dictionary. Merriam-Webster. [2008. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 16.)
- ↑ Li, C.-W., et al. (2007). „Ciliated protozoans from the Precambrian Doushantuo Formation, Wengan, South China”. Geological Society, London, Special Publications 286, 151–156. o. DOI:10.1144/SP286.11.
- ↑ The Ciliated Protozoa: Characterization, Classification, and Guide to the Literature, 3, Springer Publishing, 187. o. (2008). ISBN 978-1-4020-8238-2. Hozzáférés ideje: 2013. január 26. „1007/978-1-4020-8239-9”
További információk[szerkesztés]
- CSILLÓS EGYSEJTŰEK (magyar nyelven) (PDF). ELTE. [2011. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 27.)
- Molnár Kinga: Bevezetés az állattanba - 2. fejezet - Az egysejtűek felépítése (magyar nyelven). ELTE. [2013. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 27.)
