Sejtszáj
A sejtszáj vagy citosztóma (latinul: cytostoma) fagocitózisra kialakult sejtalkotó, gyakran mikrotubulusok által megtámasztott mélyedés vagy tölcsér. A sejtszájon keresztül a táplálék zárt vakuólumokba kerül. Csak egyes protiszták, például a csillósok és az Excavata rendelkeznek sejtszájjal.[1] Példa erre a Balantidium coli nevű csillós. A többi protisztában és a többsejtűekben a sejt bármely részén végbemehet fagocitózis, illetve a táplálkozás abszorpcióval (felszívódással) is történhet.
Szerkezet
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A sejtszáj sejtfelszíni mélyedést alkot, és általában a sejtmag felé irányul.[2] A sejtszáj elnevezés alatt általában az egész bemélyedést értik, de valójában az csak a mélyedés sejtfelszínhez közel eső részét jelenti. A mélyedés többi része a sejtgarat.[3] A sejtgarat a sejtszájjal együttműködik a makromolekulák sejtbe vitelében. Ezen erős kapcsolatot a sejtszáj és a sejtgarat közt gyakran nevezik sejtszáj–sejtgarat komplexnek, más néven sejtgaratkészüléknek. Néhány esetben azonban a sejtszáj önállóan is végrehajtja a makromolekulák bevitelét. Ekkor a sejtszáj vezikulumok közvetlen létrehozásával viszi be a makromolekulákat.[3]
A sejtszáj az alakját megtartó mikrotubulusokkal együtt működik. A mikrotubulusok egyik része triplett formában van jelen, és közvetlenül a sejtszáj membránja mellett van. Egy másik mikrotubulus-csoport az ostorok körüli membránhoz van közel, és négytagú.[4]
Sejtgarat
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az endocitózisban hasonlóan fontos a sejtgarat. Hosszú, csőszerű szerkezet, mely a sejtszáj körüli mélyedést alkotja. Bár a sejtgarat alakja nem állandó, általában a sejt hátulja felé irányul, és központi maghoz rögzül. A sejtciklus során hossza változik, átlagos hossza 8 μm. A sejtszájhoz hasonlóan mikrotubulusok csatlakoznak a sejtgarathoz is. Két mikrotubulus-csoport a sejtgarat útvonalát követi, ezek csatornaszerű szerkezetet alkotnak a sejtgarat körül. A sejtgarat egyik oldala nem kapcsolódik ezekhez a mikrotubulusokhoz, és azt „csupasznak” nevezik. Vezikulumok azonban vannak ezen az oldalon.[4]
Helye
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A sejtszáj a legtöbb ostoros protozoonban azonos helyen található, a sejt elülső végén, az ostoreredés közelében. Ez szintén bemélyedés, és szintén az endocitózis helye. A sejtszáj nyílása nagyjából az ostoreredéssel egy szinten van.[3]
A csillósok egy protozoontörzs, melyben a sejtszáj lehet apikális vagy laterális.[5]
Funkció
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A sejtszáj–sejtgarat komplex először felveszi a makromolekulákat, ezek a sejtgarat lumenjébe jutnak, majd a sejt hátulsó végébe kerülnek, ahol a sejt más részeibe tartó vezikulumok felveszik a makromolekulákat. A makromolekulák útja a sejtszáj elejétől a sejtgarat hátulsó végéig legalább 2 percig tart. A sejtszáj az endocitózis fő helye a Trypanosoma cruzi epimasztigóta állapotában.[6]
Kapcsolatok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A sejtszáj a Trypanosoma cruzi ostorával kapcsolatban van. 2020-ig ez az egyetlen ismert példa arra, hogy egy endocitózisra és egy mozgásra használt sejtszervecske kapcsolódik egymáshoz.[2]
Kapcsolódó szerkezetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az ostoreredés az endocitózis másik helye ostoros protozoonokban. Ez az ostor körüli mélyedés, és az endocitózis, illetve az exocitózis helye is.[7]
Megtekintési módok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Számos módszer ismert a sejtszáj megtekintésére. E Eger et al. arannyal jelzett transzferrint használtak konfokális mikroszkópia mellett a sejtszáj megtekintéséhez. Ez alapján az arannyal való jelölés két helyen volt feltűnő: ezek egyik a sejtgarat alján, a másik a sejt rezervoszómájiban volt.[7]
Egy másik kísérletben háromdimenziós rekonstrukcióval követett ionsugaras pásztázó elektronmikroszkópiát (FIB-SEM) használtak a sejtszáj–sejtgarat komplex háromdimenziós modelljének készítéséhez.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Allaby, Michael (2003.). A dictionary of zoology. Oxford University Press.
{{cite book}}: Check date values in:|year=(súgó)CS1 karbantartás: year (link) - 1 2 Okuda, Kendi; et al. (1999). "The cytostome of Trypanosoma cruzi epimastigotes is associated with the flagellar complex". Experimental parasitology. 92.4: 223–231.
{{cite journal}}: Explicit use of et al. in:|author=(súgó) - 1 2 3 Preston, T. M. (1969). "The Form and Function of the Cytostome-Cytopharynx of the Culture Forms of the Elasmobranch Haemoflagellate Trypanosoma raiae Laveran & Mesnil". The Journal of protozoology. 16.2: 320–333.
- 1 2 3 Alcantara, Carolina L.; et al. (2014). "The three-dimensional structure of the cytostome-cytopharynx complex of Trypanosoma cruzi epimastigotes". Journal of cell science. 127.10: 2227–2237.
{{cite journal}}: Explicit use of et al. in:|author=(súgó) - ↑ Nisbet, Brenda (2012). Nutrition and feeding strategies in protozoa. Springer Science & Business Media.
- ↑ Porto-Carreiro, Isabel; et al. (2000). "Trypanosoma cruzi epimastigote endocytic pathway: cargo enters the cytostome and passes through an early endosomal network before storage in reservosomes". European journal of cell biology. 79.11: 858–869.
{{cite journal}}: Explicit use of et al. in:|author=(súgó) - 1 2 Eger, Iriane, Maurilio José Soares (2012). "Endocytosis in Trypanosoma cruzi (Euglenozoa: Kinetoplastea) epimastigotes: Visualization of ingested transferrin–gold nanoparticle complexes by confocal laser microscopy". Journal of microbiological methods. 91.1: 101–105.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Cytostome című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.