„Kokas Ignác” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2008. augusztus 7., 01:17-kori változata

Kokas Ignác (Vál, 1926. március 4.-) magyar festő

Életpályája

Gyermekéveit szülőföldjén, a Váli-völgy közepén, Fejér megyében töltötte, talán innen származik különös természetszeretete, tiszteli a földet, a vizet, a fákat, a madarakat, az elhagyott épületeket és kőbányákat, szereti a napot, benne a természet erejét, tisztelettel tekint a küzdőkre, az életért harcolókra, a győzelemért megszenvedőkre^[1].

Édesapja asztalos mester volt, Kokas Ignác is asztalos mesternek tanult, de már korántól érdekelte a festés és a rajzolás. Magánúton elvégezte a 4 polgárit, s 1947-ben bekerült a budapesti Dési Huber Népi Kollégiumba, itt jó barátja lett Nagy Lászlónak, aki ebben az időben szintén a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Korábbi rajztanára tanácsára minden előképzettség nélkül a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett Kokas Ignác, fel is vették.

1952-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. A főiskolán a konstruktivista Kmetty János és a posztnagybányai Bernáth Aurél voltak a mesterei. Kmettytől a geometriai formák tiszteletét, Bernáth Auréltól a szabadban festés szeretetét tanulta meg. Hamar nemet mondott azonban a ˇ”kockarajznak”, inkább amolyan „rongyos” festő lett, a hangulatok és színek megörökítője ég és föld között.

Diplomamunkája 1952-ben Az asztalos című kép volt, amelyet édesapjáról mintázott. A kép nagy sikert aratott, megvásárolta a Magyar Nemzeti Galéria. Mind a mai napig sikeres festő, sokat festett a szabadban, a festést mindig élvezte, akvarelleket is festett. Nagy kihívást jelentett számára, hogy murális^[2] feladatokat kapott megbízásból, így készültek el az oroszlányi és a székesfehérvári sgraffitók, a győri murális megbízatást végül visszaadta, maradt „rongyos" festő.

Az 1960-as évek közepén kezdte festeni ún. zöld képeit, e „zöld korszaka” három évig tartott, majd 1969-től minden évben néhány hónapot Ginza pusztán töltött (elhagyatott uradalom volt Alcsút mellett), s ekkor kezdődött el „Ginza korszaka”. Itt festette teljesen egyéni stílusú képeit az alakos és a non-figuratív ábrázolás határán, kiváló kompozícióteremtő képességgel és erőteljes kolorittal, egyetemes emberi mondanivalókkal.

1973-1983-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított, számos jeles tanítványa volt, köztük El Kazovszkij.

Ars poétikája

„Kokas Ignác arra törekszik, hogy művészetének eszközeivel témájáról mindent elmondjon, ami lényeges, mégpedig úgy, hogy a festménnyel kifejezze művészetének végső mondanivalóját: az élet nehéz, de szép.” (Chikán Bálint)^[3]

Művei

1952 Az asztalos (édesapjáról mintázta) (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
1956 A bányász
(Év nélkül) Önarckép (olaj, tempera, falemez, 104 x 100 cm; Kieselbach Galéria)
(Év nélkül) Téli világ (olaj, plextol, farost, 70 x 90 cm; Kieselbach Galéria)
(Év nélkül) Táj kerítéssel (olaj, tempera, farost, 60 x 85; Kieselbach Galéria)
(Év nélkül) Táj (plextol, farost, 50 x 80 cm; Kieselbach Galéria)
(Év nélkül) Maradék Ginza maradék festővel : Megnyíló távlat (plextol, farost, 71 x 64 cm; Kieselbach Galéria)
(Év nélkül) A mélység vonzása (olajtempera, farost, 75 x 75 cm, Kieselbach Galéria)
(Év nélkül) Madáralak az ablaknál (plextol, farost, 50 x 70 cm; Kieselbach Galéria)
(Év nélkül) Tájkép (gouache, papír, 30x45 cm; Kieselbach Galéria)
(Év nélkül) Kajászói temető
(Év nélkül) Orpheus utazása (olaj, farost, 69 x 75 cm)
1991 Ég és föld között
1992 Titok
1999 Sétáló madár
2000 Éjszaka születése
2000 Teremtés utáni valahányban

Társasági tagság

Díjak

Derkovits-ösztöndíj 1950-es évek
Munkácsy-díj 1956, 1966
Egry-díj 1964
Szegedi Nyári Tárlat díja 1965
Egri Akvarell Biennálé nagydíja 1968
Érdemes művész 1971
Salgótarjáni Tavaszi Tárlat nagydíja 1977
Kiváló művész 1978
Debreceni Nyári Tárlat nagydíja 1978
Kossuth-díj 1983
MAOE alkotói díj 1997

Irodalom

Rózsa Gyula: Kokas Ignác. Budapest : Kossuth Kiadó, 2006. ISBN 9789630948928

Forrás

Művészeti lexikon. 3. kiad. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1981-84. ISBN 9630523604

Jegyzetek

↑ Chikán Bálint i.m.
↑ fali díszítés
↑ Chikán Bálint i.m.

Külső hivatkozások

[1] Chikán Bálint i.m.

[2] íszítés

[3] Chikán Bálint i.m.

[1]

[2]

[3]

@@ 76. sor: / 76. sor: @@
 * [http://karinthyszalon.hu/exhib/kokas/ Chikán Bálint: Kokas Ignácról]
 * [http://www.talaljuk-ki.hu/galeria/displayimage.php?album=16&pos=4 Kokas Ignác öt festménye]
+* [[http://www.terminartors.com/painterpaintings?ID=1224&m_l_id=10&m_l_o_id=PUB.1001&h_t=S29rYXMsIElnbsOhYydzIHBhaW50aW5ncw== Kokas Ignác 10 festménye]