Óriáscápa
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Kora oligocén - jelen | ||||||||||||||||||||||||
 Táplálkozó példány búvárok mellett
| ||||||||||||||||||||||||
 Az emberhez viszonyított mérete
| ||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Cetorhinus maximus (Gunnerus, 1765) | ||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Óriáscápa témájú médiaállományokat és Óriáscápa témájú kategóriát. |
Az óriáscápa (Cetorhinus maximus) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának heringcápa-alakúak (Lamniformes) rendjébe, ezen belül a óriáscápafélék (Cetorhinidae) családjába tartozó egyetlen faj.
Előfordulása
Az óriáscápa az északi és a déli félteke mérsékelt övezeteinek minden tengerében előfordul. Az óriáscápa állományáról nincs pontos adatunk. Az egyik veszélyt az állat számára az jelenti, hogy egyre több halat fognak azokon a területeken, ahol az óriáscápa táplálékot keres, s ennek következtében előfordulhat, hogy maga is a hálóba kerülve végzi.
Megjelenése
Az óriáscápa a cetcápa (Rhincodon typus) után a második legnagyobb jelenleg élő halfaj. Átlagosan mintegy 7,9 méter hosszú és 4,65 tonna tömegű,[1] de előfordulnak ennél nagyobb példányok is. A hitelesen feljegyzett legnagyobb egyedet 1851-ben fogták ki Kanadában, amely 12,27 méter hosszú és körülbelül 16 tonna tömegű volt.[1][2] A kopoltyúrések nyálkás-ragacsos fésűkből állnak, ezeken akad fenn a plankton. A légzőredők narancssárgás-piros színű szövetből álló vékony rétegek, amelyek oxigént vesznek föl a vízből. Orrhegye nagy és kiáll a pofájából.
Életmódja
Az állat magányosan vagy kisebb csapatokban él. Lassan mozog, és gyakran bukkan fel a víz felszínén. Tápláléka kizárólag planktonból áll. Táplálkozás közben a cápa nyitott szájjal úszik a vízben. Ilyenkor víz, oxigén és plankton kerül az állat szájába. Ezeket megszűrik a kopoltyúrések, amelyeken fennakad a táplálék, a vizet és a szén-dioxidot pedig oldalt a kopoltyú fölött újra kipumpálja a cápa.
Szaporodása
Az ivarérettséget 3-4 éves korban éri el, ekkor az óriáscápa már 4,5-6 méter hosszú. A szaporodási időszak az északi-atlanti területen tavasszal van. A kifejlődéshez körülbelül 3 év kell, hogy elteljen. Az óriáscápa elevenszülő. A nőstény általában 1, ritkán 2 utódot hoz a világra.
Felhasználása
Egy-egy kifejlett példány májából 300–800 liter olaj préselhető ki; ezt hagyományosan főleg szappangyártásra és világításra használják. Húsából hallisztet készítenek.[3]
Képek
-
Táplálkozó óriáscápa; jól látszanak a kopoltyúrései -
A vízfelszín közelében
Jegyzetek
- ↑ a b Wood, Gerald. The Guinness Book of Animal Facts and Feats, 256. o. (1983). ISBN 978-0-85112-235-9
- ↑ McClain CR, Balk MA, Benfield MC, Branch TA, Chen C, Cosgrove J, Dove ADM, Gaskins LC, Helm RR, Hochberg FG, Lee FB, Marshall A, McMurray SE, Schanche C, Stone SN, Thaler AD. 2015. Sizing ocean giants: patterns of intraspecific size variation in marine megafauna. PeerJ 3:e715 https://doi.org/10.7717/peerj.715
- ↑ Pénzes Bethlen: Tengeri állatok 2. (Gémes Péter rajzaival). Búvár zsebkönyvek. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1979, p. 6.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
