Árvaház utca
| Árvaház utca (Strada Poarta Șchei) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Románia |
| Település | Brassó |
| Városrész | Belváros |
| Létrejötte | 13. század |
| Névadó | Árvaház utcai kapu |
| Korábbi nevei | Szentlélek utca |
| Irányítószám | 500020 |
| Földrajzi adatok | |
| Tengerszint feletti magasság | 590 m |
| Hossza | 0,35 km |
| Távolság a központtól | 0,3 km |
| Elhelyezkedése | |
 Árvaház utca
Pozíció Brassó belváros térképén
| |
 é. sz. 45° 38′ 24″, k. h. 25° 35′ 19″45.640110°N 25.588550°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 24″, k. h. 25° 35′ 19″45.640110°N 25.588550°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Árvaház utca témájú médiaállományokat. | |
Az Árvaház utca (románul: Strada Poarta Șchei, németül: Waisenhausgasse) a brassói városerőd nyugati, Bolgárszeg felőli részén helyezkedik el. Német és magyar neve az 1875-ben alapított Tartler-árvaházra utal, román elnevezése pedig az utca délnyugati végén található Bolgárszegi kapura (Poarta Șchei).
A városerőd egyik legkorábban kialakult utcája, több történész szerint itt volt a történelmi központ egyik városmagja. Északi részén a 16. század közepéig egy kápolna (egyes kutatók szerint kolostor) helyezkedett el, innen származott az utca korábbi neve (Heiligleichnahmsgasse). 1828-ban az utca végén a várfal egy részének lebontásával egy új városkaput nyitottak.
Elnevezése
A 19. század végéig Szentlélek utcaként ismerték (németül Heiligleichnahmsgasse, azaz Krisztus Teste-utca), ugyanis a középkorban ezen a területen, a Fekete templomtól délre helyezkedett el a Szentlélek-kápolna (németül Kapelle der Bruderschaft des Heiligen Leichnams Christi, Krisztus Szent Teste-testvériség kápolnája) és udvara. 1488-ban des heligelichmis gasz, 1494-ben des heyligen leichnames gasz, 1520-ban platea corporis Christi néven jelenik meg.[1] A Tartler-árvaház 1875-ös megnyitása után Árvaház utca (Waisenhausgasse, románul Ulița Orfanilor) lett a neve. Román elnevezése 1926–1948 között Strada Mureșenilor (nem összetévesztendő a Kolostor utcával, mely 1991-től viseli a Strada Mureșenilor nevet), 1948–1966 között Strada Maxim Gorki, 1966 óta Strada Poarta Șchei.[2]
Fekvése
Az Árvaház utca a városkaputól a Hirscher utcáig húzódik, hosszúsága 350 méter. A régi városerőd két fertályának határán helyezkedett el: északi házsora a Quartale Catharinae, déli sora a Quartale Corporis Christi városnegyedhez tartozott.[3]
Északkeleti irányban az Alsóvilla utcában (Strada Grigoraș Dinicu, Untere Gabelgasse) folytatódik. Kisebb utcák ágaznak el belőle: déli irányban a Torna utca (Strada George Coșbuc, Hinter der Mauer) és a Zsinór utca (Strada Sforii, Schnurgässchen), északi irányban, a Honterus-udvar felé pedig a Szélespatak (más néven Katalin utca, Strada Paul Richter, Breite Bach), Templom utca (Strada Hans Benkner, Oberes Schulgässel), és az Iskola utca (Strada Stefan Ludwig Roth, Unteres Schulgässel).
Története
Több történész (Gernot Nussbächer, Bakó Géza, Gustav Treiber és mások) kutatásai alapján az Árvaház utca déli sora volt a történelmi központ egyik városmagja, és már a 13. század elején kialakult. Ugyanakkor Paul Niedermayer szerint a városmag ettől északkeletre, az Árucsarnok környékén volt, és az Árvaház utca területe csak a 13. század közepe után kezdett beépülni, a település kelet-nyugati terjeszkedése során.[4]
A középkori utca a jelenlegi 26. számú épületig húzódott. Az utca északi részén helyezkedett el a Szentlélek-kápolna (egyes történészek szerint kolostor vagy káptalanház) és nagyméretű udvara. A kápolnát a reformáció után megszüntették, és az udvar felparcellázásával 1560-ban kialakították az Árvaház utca 6–10. számainak (a jelenlegi számozás szerint) telkeit és a mögöttük levő házhelyeket.[5]
Az utcát főleg mészárosok lakták.[1] Évszázadokon keresztül a városerőd délnyugati, „felső” részének legfontosabb, legforgalmasabb artériája volt, ugyanis csak itt, az utca végén álló kapun keresztül nyílt átjárás a románok lakta Bolgárszeg városnegyed felé.[6] Az elsőként épített Szentlélek-kaput 1526-ban árvíz rongálta meg; helyén a 16. század közepén felépült a Katalin-kapu, melynek barbakánja ma is áll. 1689-ben és 1699-ben tűzvész pusztította az utcát.[7]
A 18. század végére a Katalin-kapu csak nehezen tudta ellátni a megnövekedett forgalmat, így a kaputorony kivételével lebontották, és mellette 1828-ban megnyitották az Árvaház utcai kaput. A régi várfalak bontása folytatódott; 1851–52-ben az utca végén felépült a szász Tornaiskola (Evangelische Turnschule), az első brassói épület, mely a lebontott várfalak helyére épült.[5]
Az utcát a 19. században Oláhok utcájának is nevezték (Wallacher Gasse), ugyanis sok román kereskedő vett itt házat, vagy nyitott üzletet, fogadót. Mi több, itt volt a városerőd román kulturális életének központja: negyven éven keresztül a 3. szám alatti Fretschkes-házban volt a Román Kaszinó (Casina română) kulturális egyesület székhelye,[8] az 1. szám alatti vendéglő pedig a román értelmiségiek kedvelt találkozóhelye volt.[9]
A zsúfolt, forgalmas utca máig nyitva áll az autóforgalom számára, autóbuszjáratok is áthaladnak rajta. 1970-ig kétirányú volt, majd egyirányúvá tették.
Leírása
Az utca hosszúsága 350 méter. A házak legtöbbje kétszintes, a 18–19. században épült. Túlnyomó többségük lakóházként szolgál, csak az utca keleti végén van néhány üzlethelyiség, étterem. Díszítésük barokk, rokokó, klasszicizáló, vagy eklektikus.[6]
Jelentősebb épületek:
- 1. 1878 februárjában itt nyílt meg Demetriu Barla görög kereskedő La Împăratulu Romaniloru (A római császárhoz) vendéglője, mely a román írók, költők, értelmiségiek (George Coșbuc, Ion Luca Caragiale, Ștefan Octavian Iosif, Sextil Pușcariu, Aurel Pavel Bănuț és mások) kedvelt találkozóhelye volt.[9]
- 3. Itt lakott Samuel Fretschkes, a Honterus-líceum igazgatója. 1842–1851 és 1854–1885 itt volt a Román Kaszinó székhelye, mely fontos szerepet játszott az 1848-as havasalföldi forradalom alatt.[8]
- 6. A 20. században itt működött az evangélikus egyházkerületi tanács (Bezirkskonsistorium), mely 1989-ben a főtéri Filstich-házba költözött.[10]
- 7. Itt lakott Eduard Böhlert (1817–1890) városi orvos, sebész.[11]
- 9. Itt lakott Christian Gottlieb Fleischer ezüstműves, akit 1825-ben avattak mesterré, és 1851-ben az ötvös céh céhmestereként szolgált.[12]
- 10. 1865-1867 között itt volt a Kereskedelmi Kamara.[9]
- 14. Tartler-árvaház, mely az utca nevét kölcsönözte. 1806-ban épült lakóházként, 1875-ben alakították át árvaházzá, a 20. századtól óvoda működik benne.[13]
- A 17. és 19. számú házak között indul a turistalátványosságnak számító Zsinór utca.
- 29. A brassói neológ zsinagóga, 1901-ben nyitották meg, jelenleg is rituális szerepet tölt be.[14]
- 35. A telek udvarán egy 1571-ben épült ház található; a városerőd azon kevés házainak egyike, amelyek átvészelték az 1689-es tűzvészt. 1693-ban, majd a 18. században kibővítették.[15]
- 39. Az 1852-ben megnyitott szász Tornaiskola, később a Brassói Sportlíceum épülete.[16]
-
Az utca és a kapu -
Délnyugat felől -
A Tartler-árvaház -
A neológ zsinagóga -
Az utca 1962-ben
._Fortepan_76575.jpg)
Műemlékek
Az utcából 33 épület szerepel a romániai műemlékek jegyzékében, ezek közül 4 országos jelentőségű műemlék.[13]
| Műemlékek listája | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
.jpg){kind=small}
Jegyzetek
- ↑ a b Jekelius 33. o.
- ↑ Pavalache 490. o.
- ↑ Pavalache 110. o.
- ↑ Stroe 2009 81. o.
- ↑ a b Stroe 2009 85–88. o.
- ↑ a b Stroe 2015 39–40. o.
- ↑ Pavalache 243. o.
- ↑ a b Aldea 461. o.
- ↑ a b c Pestrea Suciu, Steluța. Străzi, case, oameni din Brașov (román nyelven). Brassó: Foton, 227–232. o. (2011). ISBN 9789737641700
- ↑ Nussbächer, Gernot. Aus Urkunden und Chronicken, 14 (német nyelven). Brassó: Aldus, 190. o. (2014). ISBN 9789737822802
- ↑ A házon található márványtábla leírása szerint.
- ↑ Gyárfás Tihamér. A brassai ötvösség története. Brassó: Hentschel Henrik, 141. o. (1912)
- ↑ a b Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ Aldea 386–389. o.
- ↑ Stroe 2009 99. o.
- ↑ Simon, Peter: Die Turnschule. Neue Kronstädter Zeitung, XXX. évf. 3. sz. (2014. szeptember 30.) 5. o. ISSN 0934-4713
Források
- ↑ Aldea: Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International (2016). ISBN 9789737706416
- ↑ Jekelius: Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum (1928)
- ↑ Pavalache: Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International (2015). ISBN 9789737706355
- ↑ Stroe 2009: Stroe, Adriana – Stroe, Aurelian: Brașov-Cetate: Evoluția urbanistică și arhitecturală. Revista Monumentelor Istorice, LXXVIII. évf. 1–2. sz. (2009) ISSN 1220-174X
- ↑ Stroe 2015: Stroe, Adriana – Stroe, Aurelian: O casă monument istoric din Cetatea Brașovului. Revista Monumentelor Istorice, LXXXI. évf. (2015 – 2016) 1–2. sz. ISSN 1220-174X
.svg){kind=small}