Ugrás a tartalomhoz

Álarcos törpepapagáj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 15., 19:20-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Link hozzáadása egy könyvforráshoz az ellenőrizhetőségért (20210214)) #IABot (v2.0.8) (GreenC bot)
Álarcos törpepapagáj
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Család: Papagájfélék (Psittacidae)
Alcsalád: Nemespapagáj-formák (Psittaculinae)
Nem: Agapornis
Faj: A. personatus
Tudományos név
Agapornis personatus
(Reichenow, 1887)
Szinonimák

Feketefejű törpepapagáj, Agapornis personata

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Álarcos törpepapagáj témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Álarcos törpepapagáj témájú médiaállományokat és Álarcos törpepapagáj témájú kategóriát.

Az Álarcos törpepapagáj hangja

Az álarcos törpepapagáj vagy feketefejű törpepapagáj (Agapornis personatus) a madarak (Aves) osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, ezen belül a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.

Rendszertana

DAz álarcos törpepapagáj rokonsága

Régebben két alfaját különböztették meg: a fekete álarcos típusalfajt és a vörös álarcos Agapornis personata nigrigensist. Ez utóbbit azonban önálló fajként ismerték el, Agapornis nigrigensis néven.

Előfordulása

Északkelet-Tanzániában honos, betelepítették Kenyába és Burundiba is. Nairobi és Dar-es-salam környékén is megtalálható.[1] Az 1100–1500 m magasan fekvő száraz fás, majomkenyérfás és akáciás, cserjés szavannák lakója. A Kanári-szigeteken kiszabadult példányai vadon költő állományt hoztak létre. Díszmadárként világszerte elterjedt, fogságban jól tenyészthető.

Megjelenése

A madár hossza 10–15 centiméter között változik. A madár alapszíne zöld, csőre korallvörös, a begye sárga, a feje teteje barnásfekete, írisze sötétbarna, és jól látható fehér szemgyűrűje van. Szárnyai rövidek kb. 9,5 cm hosszúak és lekerekítettek, az evezők sötétebb zöldek, a szárnyfedők szürkéskékekbe átmenő zöldek. A színek a hason halványabbak. A tojót és a hímet nehezen lehet egymástól megkülönböztetni, általában különböző nagyságuk alapján lehet: a tojó valamivel nagyobb, és színei halványabbak, mint a hímé.[2] Átlagos testméretük 15 cm, ehhez a tojók 56, a hímek 50 grammot nyomnak.

Életmódja

Az álarcos törpepapagáj hívóhangja

A kék színváltozat hangfelvétele

Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.

Viselkedésük élénk, nagyon aktív madarak, csapatban szeretnek tartózkodni. A természetben négyen-öten élnek együtt, de kialakulhatnak 100 fős rajok is. A tojók gyakran harciasak más madarakkal szemben, de kevésbé agresszív, mint a rózsásfejű törpepapagáj. Szívesen fürdenek. Gyümölcsökkel, magokkal, rügyekkel, levelekkel táplálkoznak. Hangja csivitelő, kellemes.

Szaporodása

Laza csapatokban, kolóniákban költ, fák odvába, sziklahasadékba esetleg elhagyott üregekbe rakja a fészkét, gallyak és fakéreg felhasználásával, amit a tojó hord a fészekhez a csőrében. Ebben különbözik a hegyi papagájtól és a rózsásfejű törpepapagájtól, amelyek a szárnyuk alatt hozzák az építőanyagot. Néha a sarlósfecske fészkeibe is beköltözik. Az építkezésben mindkét nem részt vesz. Költési időpontja függ a csapadéktól, általában március és augusztus között lehetséges. A fészekbe általában 4-5 tojás kerül. Csak a tojó kotlik;ennek ideje 23 nap. A fiókák szeme a 10. napon nyílik ki. 43 naposan röpképesek, és elhagyják a fészket.[3]

Színváltozatai

A vad mellett először a természetben is előforduló kék mutációt fedezték fel az 1920-as években. Ez a nem legkorábban megtalált színmutációja.[3][4] A többi változat a szelektív tenyésztés eredménye, például a kobalt szülők utódai fekete színű mauve-ok lesznek.[4] Számos változat létezik, például kék, kobalt, mauve, slate, dilute slate, viola, lutino (ino) és albínó. Az utóbbi két változat esetén az egyed nem örökölte szülei bizonyos, színeket kódoló génjeit. A lutino nem örökölte a zöld színanyagot, az albínó semmilyen színanyagot kódoló allélhoz nem jutott. A legújabb színmutáció az albínó.

Képek

Jegyzetek

  1. Low, S. 173
  2. Az Álarcos törpepapagáj leírása
  3. a b Alderton, David. The Ultimate Encyclopedia of Caged and Aviary Birds. London, England: Hermes House, 218. o. (2003). ISBN 1-84309-164-X 
  4. a b Le Breton, Kenny. Lovebirds...getting started. USA: T.F.H. Publications, 94–96. o. (1992). ISBN 0-86622-411-4 

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Schwarzköpfchen című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Yellow-collared Lovebird című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

További információk