Álarcos törpepapagáj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Álarcos törpepapagáj
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Papagájszerűek (Psittacoidea)
Család: Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae)
Alcsalád: Törpepapagáj-formák (Agapornithinae)
Nem: Agapornis
Faj: A. personatus
Tudományos név
Agapornis personatus
(Reichenow, 1887)
Szinonimák

Agapornis personata

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Álarcos törpepapagáj témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Álarcos törpepapagáj témájú médiaállományokat és Álarcos törpepapagáj témájú kategóriát.

Az álarcos törpepapagáj (Agapornis personatus), korábban feketefejű törpepapagáj, a madarak (Aves) osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, ezen belül a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.

Rendszertana[szerkesztés]

Az álarcos törpepapagáj rokonsága

Régebben két alfaját különböztették meg: a fekete álarcos törzsalakot (A. p. personatus) és a vörös álarcosat (A. p. nigrigensis). Ez utóbbit azonban önálló fajként ismerték el, mint kormosarcú törpepapagáj (Agapornis nigrigensis).[1]

Előfordulása[szerkesztés]

Északkelet-Tanzániában honos, betelepítették Kenyába és Burundiba is. Nairobi és Dar-es-salam környékén is megtalálható.[2] Az 1100–1500 m magasan fekvő száraz fás, majomkenyérfás és akáciás, cserjés szavannák lakója. A Kanári-szigeteken kiszabadult példányai vadon költő állományt hoztak létre. Díszmadárként világszerte elterjedt, fogságban jól tenyészthető.[3]

Megjelenése[szerkesztés]

A madár hossza 10–15 centiméter között változik. A madár alapszíne zöld, csőre korallvörös, a begye sárga, a feje teteje barnásfekete, írisze sötétbarna, és jól látható fehér szemgyűrűje van. Szárnyai rövidek, kb. 9,5 cm hosszúságúak és lekerekítettek; az evezők sötétebb zöldek; a szárnyfedők szürkéskékekbe átmenő zöldek. A színek a hason halványabbak. A tojót és a hímet nehezen lehet egymástól megkülönböztetni, általában különböző nagyságuk alapján lehet: a tojó valamivel nagyobb, és színei halványabbak, mint a hímé.[4] Átlagos testméretük 15 cm, ehhez a tojók 56, a hímek 50 grammot nyomnak.[3]

Életmódja[szerkesztés]

Viselkedésük élénk, nagyon aktív madarak, csapatban szeretnek tartózkodni. A természetben négyen-öten élnek együtt, de kialakulhatnak 100 fős rajok is. A tojók gyakran harciasak más madarakkal szemben, de kevésbé agresszív, mint a rózsásfejű törpepapagáj. Szívesen fürdenek. Gyümölcsökkel, magokkal, rügyekkel, levelekkel táplálkoznak. Hangja csivitelő, kellemes.

Az Álarcos törpepapagáj hangja

Szaporodása[szerkesztés]

Laza csapatokban, kolóniákban költ, fák odvába, sziklahasadékba esetleg elhagyott üregekbe rakja a fészkét, gallyak és fakéreg felhasználásával, amit a tojó hord a fészekhez a csőrében. Ebben különbözik a hegyi ragyogópapagájtól és a rózsásfejű törpepapagájtól, amelyek a szárnyuk alatt hozzák az építőanyagot. Néha a sarlósfecske fészkeibe is beköltözik. Az építkezésben mindkét nem részt vesz. Költési időpontja függ a csapadéktól, általában március és augusztus között lehetséges. A fészekbe általában 4-5 tojás kerül. Csak a tojó kotlik;ennek ideje 23 nap. A fiókák szeme a 10. napon nyílik ki. 43 naposan röpképesek, és elhagyják a fészket.[5]

Színváltozatai[szerkesztés]

A vad mellett először a természetben is előforduló kék mutációt fedezték fel az 1920-as években. Ez a nem legkorábban megtalált színmutációja.[5][6] A többi változat a szelektív tenyésztés eredménye, például a kobalt szülők utódai fekete színű mauve-ok lesznek.[6] Számos változat létezik, például kék, kobalt, mauve, slate, dilute slate, viola, lutino (ino) és albínó. Az utóbbi két változat esetén az egyed nem örökölte szülei bizonyos, színeket kódoló génjeit. A lutino nem örökölte a zöld színanyagot, az albínó semmilyen színanyagot kódoló allélhoz nem jutott. A legújabb színmutáció az albínó.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.  
  2. Low, S. 173
  3. a b Romhányi, Attila. Papagájkedvelők kézikönyve. Gazda Kiadó, 238. o. (2003). ISBN 963 7445 49 8 
  4. Az Álarcos törpepapagáj leírása
  5. a b Alderton, David. The Ultimate Encyclopedia of Caged and Aviary Birds. London, England: Hermes House, 218. o. (2003). ISBN 1-84309-164-X 
  6. a b Le Breton, Kenny. Lovebirds...getting started. USA: T.F.H. Publications, 94–96. o. (1992). ISBN 0-86622-411-4 

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Schwarzköpfchen című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Yellow-collared Lovebird című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]