Zolnay Pál

Zolnay Pál
Született	Budapest 1928. március 26.
Elhunyt	Budapest 1995. október 17. (67 évesen)
Foglalkozása	filmrendező, dramaturg
Díjak	Balázs Béla-díj (1969) Érdemes művész (1985)
Zolnay Pál az IMDb-n Zolnay Pál a PORT.hu-n

Zolnay Pál (Budapest, 1928. március 26. – Budapest, 1995. október 17.) Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, dramaturg. Húga: Zolnay Zsuzsa Jászai Mari-díjas színésznő.

Életpályája

Több egyetemen tanult, csak 1953-ban vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Pályáját asszisztensként, Fábri Zoltán mellett kezdte. Kisfilmjei, köztük az 1959-ben forgatott Eljegyzés komoly vitákat váltottak ki. Első játékfilmjét 1961-ben forgathatta. A tévé számára is - több műfajban (riport, irodalmi műsor, tévéjáték) - forgatott. Több filmben színészként is játszott (Napló szerelmeimnek; Malom a pokolban; Napló gyermekeimnek; Redl ezredes; Magyar rekviem; Indián tél; Blue Box). A rendszer váltás után több társadalmi, gazdasági problémát feldolgozó dokumentumfilm dramaturgja volt, elsősorban ifj. Nádasy László alkotótársaként. Nádasy László és Puszt Tibor a gyógyíthatatlan beteg művésszel 1996-ban forgatott portréfilmet, Filmsámán címmel.

Filmek

Játékfilmek Áprilisi riadó (1961) Négy lány egy udvarban (1964) Hogy szaladnak a fák (1966) Próféta voltál szívem (1968) Arc (1970) Fotográfia (1972) Sámán (1977) Anyatej (1984, dokumentumfilm) Embriók (1985)

Tévéfilmek Alkotni vagyunk (1970) Árvíz után (1971) Milyenek a franciák(1972) Gyász 1972 Petőfi percei (1973) Árverés Kisújszálláson (1973) Megzenésített versek (A YOUTUBE-on) Makám (1986-portréfilm) Weöres Sándor (portréfilm) Komlódtótfalu (dokumentumfilm) Törjünk fel egy megmagot (1995-dokumentumfilm)

A "Fotográfiáról"

„	Zolnay talán legmaradandóbb alkotása a Fotográfia (munkacíme Retusőr) volt. A filmet 1973-ban hosszú huzavona után, többszöri pótforgatás és kényszerű „alakítgatások” után alig fogadták, el, de aztán (a diktatúrák puha abszurdja) váratlanul díjat kapott a moszkvai fesztiválon. A később híressé vált „budapesti iskolának” nem első, hanem iskolát megelőző darabja lett: a szigorúan hiteles dokumentum, az ellesett pillanatok, a fotó-igazság és a nagyobb távlatú fikció páratlanul érdekes ötvözete. Egy országot járó vándorfotós és társa, a retusőr nemcsak Magyarország elmaradott vidékeinek igazságát fedezi fel, hanem azzal is szembesül, hogy mindenki, talán maga a társadalom is szépített, hamisra retusált fotót szeretne önmagáról, hogy a valósággal alig merünk szembenézni. A film utolsó harmada: egy valaha kisgyermekeit meggyilkoló, s ezért évtizedekig börtönbe zárt asszony élethazugsága, „élet-titka” néhány megtalált régi fényképpel szembesítve – az egyetemes filmművészet ritka és társtalan remeklése, a filmportré műfajának csúcsa.	”

Elismerései

• Balázs Béla-díj (1969)
• Érdemes művész (1985)

Lásd még

• Filmrendezők listája

Források

• KI KICSODA a magyar filmművészetben (1983) ISBN 963-01-4698-3
• MTV Arcképcsarnok
• HMDB

Külső hivatkozások

• FILMUNIÓ
• Magyarország a XX. században
• Magyar címszavak a lengyel filmlexikonban
• Német lexikonban