Zolnay Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zolnay Pál
Született 1928. március 26.
magyar 1919-1946 Budapest
Elhunyt 1995. október 17. (67 évesen)
magyar Budapest
Házastársa Berek Kati (h. 1959–1974)
Gyermekei Zolnay János (1959– )
Foglalkozása filmrendező, dramaturg
Díjak Balázs Béla-díj (1969)
Érdemes művész (1985)

Zolnay Pál az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Zolnay Pál (Budapest, 1928. március 26.Budapest, 1995. október 17.) Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, dramaturg. Húga: Zolnay Zsuzsa Jászai Mari-díjas színésznő.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több egyetemen tanult, csak 1953-ban vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Pályáját asszisztensként, Fábri Zoltán mellett kezdte. Kisfilmjei, köztük az 1959-ben forgatott Eljegyzés komoly vitákat váltottak ki. Első játékfilmjét 1961-ben forgathatta. A tévé számára is - több műfajban (riport, irodalmi műsor, tévéjáték) - forgatott. Több filmben színészként is játszott (Napló szerelmeimnek; Malom a pokolban; Napló gyermekeimnek; Redl ezredes; Magyar rekviem; Indián tél; Blue Box). A rendszer váltás után több társadalmi, gazdasági problémát feldolgozó dokumentumfilm dramaturgja volt, elsősorban ifj. Nádasy László alkotótársaként. Nádasy László és Puszt Tibor a gyógyíthatatlan beteg művésszel 1996-ban forgatott portréfilmet, Filmsámán címmel.

A felesége volt 1959-től 1974-ig Berek Kati színésznő, a fiuk, Zolnay János 1959-ben született.[1]

Filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tévéfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alkotni vagyunk (1970)
  • Árvíz után (1971)
  • Milyenek a franciák(1972)
  • Gyász 1972
  • Petőfi percei (1973)
  • Árverés Kisújszálláson (1973)
  • Megzenésített versek (A YOUTUBE-on)
  • Makám (1986-portréfilm)
  • Weöres Sándor (portréfilm)
  • Komlódtótfalu (dokumentumfilm)
  • Törjünk fel egy megmagot (1995-dokumentumfilm)

A "Fotográfiáról"[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zolnay talán legmaradandóbb alkotása a Fotográfia (munkacíme Retusőr) volt. A filmet 1973-ban hosszú huzavona után, többszöri pótforgatás és kényszerű „alakítgatások” után alig fogadták, el, de aztán (a diktatúrák puha abszurdja) váratlanul díjat kapott a moszkvai fesztiválon. A később híressé vált „budapesti iskolának” nem első, hanem iskolát megelőző darabja lett: a szigorúan hiteles dokumentum, az ellesett pillanatok, a fotó-igazság és a nagyobb távlatú fikció páratlanul érdekes ötvözete. Egy országot járó vándorfotós és társa, a retusőr nemcsak Magyarország elmaradott vidékeinek igazságát fedezi fel, hanem azzal is szembesül, hogy mindenki, talán maga a társadalom is szépített, hamisra retusált fotót szeretne önmagáról, hogy a valósággal alig merünk szembenézni. A film utolsó harmada: egy valaha kisgyermekeit meggyilkoló, s ezért évtizedekig börtönbe zárt asszony élethazugsága, „élet-titka” néhány megtalált régi fényképpel szembesítve – az egyetemes filmművészet ritka és társtalan remeklése, a filmportré műfajának csúcsa.

[2]

Elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lásd Hermann Péter (főszerk.): Ki kicsoda 2000 1, Greger-Biográf Kiadó, Budapest, 157, 1999.
  2. FILMHI 2001 január [1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]