Zalotay Elemér (építész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zalotay Elemér
Született1932. október 30.
Szentes
Elhunyt2020. november 14. (88 évesen)
Worben, Svájc
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaépítész
SablonWikidataSegítség

Zalotay Elemér (Szentes, 1932. október 30.Worben, Bern kanton, Svájc 2020. november 14.[1]) magyar építész, aki Magyarországon és Svájcban alkotott. Szülei: dr. Zalotay (Schupiter) Elemér (1894–1968), régész, múzeumigazgató, Bányai (Baumgarten) Erzsébet (1909–2002) rajztanár, festőművész; testvérei: Gazdapusztainé Zalotay Erzsébet (Szentes, 1931. augusztus 31. – 2013. január 7.) középiskolai tanár és dr. Zalotay Péter (Szentes, 1938 – Budapest, 2018. február 1.) villamosmérnök, főiskolai docens.

Életpályája[szerkesztés]

1957-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen diplomázott. Már egyetemi évei alatt megismerkedett Frank Lloyd Wright és Le Corbusier munkáival, dacára annak, hogy azokban az években a szocialista realista építészet volt az elvárt stílus. 1956 után börtönbe került, majd szabadulása után nem kapott állást. Az 1950-es évek végétől dolgozott Böröcz Imre statikussal kidolgozta a Szalagház koncepcióján, amellyel a magyarországi lakáskérdésre kínált volna radikális, átfogó megoldást. A szakma és a vezető építészpolitikusok ezt nem nézték jó szemmel, Rózsaszentmártonba helyezték mérnöknek. Végül kijárta, hogy a Mélyépítési Tervező Vállalatnál kidolgozhassa a Szalagház részletes terveit. Miután 1962-ben az Interbuild folyóirat „Corb Plus” című cikkében Le Corbusier Habitat-koncepciójának utódjaként ismertette a Szalagházat, Magyarországon is felélénkült a vita körülötte. A koncepciót a köz pozitívan fogadta, mint az az Új Írás hasábjain 1965-1966-ban zajló vita is bizonyította; Kovács András filmet is készített Zalotayról.[2] A szakma vezetése azonban elutasította tervet, Reischl Antal, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke a Műegyetemen személyesen kelt ki ellene,[3] a Magyar Építőművészet szaklap soha nem publikálta a koncepciót. Zalotayt több munkahelyéről elbocsátották emiatt.

1965 és 1971 között a szombathelyi Vas Megyei Tervező Vállalat (VASITERV) alkalmazottjaként dolgozott. Itt több tervezett épülete megvalósult: a bajti dugványtároló,[4] a sárvári bőrdíszmű-telephely és szolgáltatóház, valamint a szombathelyi szputnyik-megfigyelőállomás és csillagvizsgáló. Kiemelt megvételben részesült Celldömölk városközpontjához készített pályaterve 1967-ben.[5] Tervezett bővítést a tapolcai kórház számára, terveket készített a zalaegerszegi vasútállomás felújításához, és az ő irányításával készültek a VASITERV a bécsi UNESCO-székház tervezésére kiírt nemzetközi pályázatra. A tervet azonban egy osztrák szaklap nem Zalotay, hanem Iszak Gábor vállalati igazgató neve alatt közölte, amiből bírósági ügy lett.[6]

1973-ban Zalotay Elemér Svájcba emigrált. 1992-ig különböző építészirodákban dolgozott, valamint a szalagház elképzelését fejlesztette tovább.[7] Saját, „do it yourself” elveken alapuló, 1978-tól épülő háza Ziegelried településen nevezetességgé vált, mára védett építészeti emlék.[8]

80. születésnapja alkalmából 2012 őszén a FUGA Budapesti Építészeti Központban rendeztek kiállítást és konferenciát Zalotay Elemér munkásságából.[9] 2012-ben ennek részeként adták át számára a Molnár Farkas-díjat.[10] 2017 novemberében a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagjává választották. 2018 tavaszán Ziegelried – Zalotay Elemér lakóház-kísérlete címmel nyílt kiállítása a FUGÁ-ban.[11]

A Szalagház[szerkesztés]

Zalotay 1957-től fejlesztette ki a Szalagház koncepcióját. Ennek első fázisa az „Amöba” toronyház volt, amelyet így jellemzett: „a környezet belátható távolságig erdő, az egyes lakrészekből körirányban történő kilátással és az épület alatt, valamint mellett a legkülönbözőbb sportpályákkal”.[12] 1958-ra ez egy 700 méter hosszú, hagyományos szerkezetű, 8-10 emeletes sávházzá módosult, amelyet a Csillaghegy városrészbe tervezett. A hatvanas évek elejére ez tovább növekedett: a végeredmény egy kilométer hosszú, 30-50 emelet magasságú, húszezer lakásban összesen hetvenezer ember befogadására alkalmas épület. A lábakon álló szerkezet a Dunával párhuzamosan húzódik és erdő veszi körbe; homlokzatát az emeletenként húzódó virágágyaknak köszönhetően bezöldíti a növényzet. A közúti forgalmat Zalotay a felszín alá süllyesztette volna, az épületben pedig lakáshoz szállított élelmiszer, bölcsőde, óvoda, takarítószemélyzet és közösségi helyiségek szolgálták volna a lakók kényelmét.

A Szalagház terveit az N&n Galéria 2005-ös kiállítása mutatta be.[13]

A Szalagház-vita[szerkesztés]

1965-ben Zalotay Elemér és Böröcz Imre kollektívház-terve Zalotay elkeseredett nyílt levelével exponálva (ami az Új Írás című irodalmi folyóiratban jelent meg) hatalmas vitát váltott ki. Az építészeti vita a fennálló rendszer kritikájává fajult és az ügy hirtelen adminisztratív befejezésével zárult, így a Szalagház nem valósult meg.

Fontosabb építészeti művei[szerkesztés]

  • 1966-67 – Bőrdíszmű-telephely, Sárvár, Sársziget utca 76-78.[14]
  • 1966-67 – "Dugványtároló", Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) csemetekertje, Bajt, gps 47.269762, 16.976764 (47°16'11.1"N 16°58'36.4"E)[15]
  • 1967-68 – Szputnyik-megfigyelő állomás,[16] 1971-72 – Csillagvizsgáló,[17] Gothard Asztrofizikai Obszervatórium, Szombathely, Szent Imre herceg utca 112.[18]
  • 1970 – Szolgáltatóház, Sárvár, Hunyadi János utca 9.[19]
  • 1972-73 22 lakásos társasház, Tapolca, Juhász Gyula utca 37.
  • 1979-től – Saját háza, Ziegelried 366, Schüpfen, Svájc[20]

Kiállítások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://fuga.org.hu/zalotay-elemer-1932-2020/
  2. Ez eredetileg a Nehéz emberek című film egyik epizódja lett volna, de végül Ma vagy holnap néven önálló filmmé bővült, amit azonban a bemutató napján betiltottak. Ld.: Filmkészítés a hatvanas években. Kovács András a Nehéz emberekről (magyar nyelven) (html). História, 1996 (Hozzáférés: 2011. november 30.)
  3. Magyar Mihály: Döntést a Szalagház ügyében. In: Új Írás, 1965/11. 95-98. o.
  4. Heckenast János: VASITERV. In: Schéry Gábor (szerk.): A magyar tervezőirodák története. Építésügyi Tájékoztatási Központ, Budapest, 2001. 377-394. o.
  5. Heckenast János: Celldömölk új központja. Vasi Szemle 1973 328-329.
  6. Heckenast: VASITERV. In: Schéry Gábor (szerk.): A magyar tervezőirodák története. Építésügyi Tájékoztatási Központ, Budapest, 2001. 389. o.
  7. Ld.. [2013. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 30.)
  8. Kolozsi Ádám: Százezren laktak volna Békásmegyer egyetlen óriásházában, a négy kilométer hosszú szalagházban. telex.hu, 2021. szeptember 12. (Hozzáférés: 2021. szeptember 12.)
  9. Zalotay 80, FUGA 2012 10 3 - 10 23. [2018. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 26.)
  10. A Szalagház tervezője kapta idén a Molnár Farkas-díjat (magyar nyelven) (html). hg.hu, 2012. október 19. [2012. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 23.)
  11. Ziegelried – Zalotay Elemér lakóház-kísérlete. Fuga 2018 05 18 – 2018 06 06. [2018. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 26.)
  12. Zalotay Elemér: Nyilt levél a szalagházról. In: Új Írás, 1965/6. 67-77. o.
  13. zalotay - Kiállítás az N&n galériában (magyar nyelven) (html). epiteszforum.hu, 2005. november 7. (Hozzáférés: 2011. november 30.)[halott link]
  14. Zalotay Elemér 1966-ban épült "Sárvári Bőrdíszmű-telephelye" ma, 2012-ben
  15. Zalotay Elemér 1966-ban épült "Bajti dugványtárolója" ma, 2012-ben
  16. Csillagvizsgáló, Szombathely. Építész: Zalotay Elemér (VASITERV). Magyar Építőművészet, 1969/2. pp.. 26-27
  17. Tóth György: Néhány fontosabb esemény kronológiai sorrendben Gothard Jenő életéből és az általa alapított Gothard Asztrofizikai Obszervatórium történetéből in: Vasi honismereti és helytörténeti közlemények. Szombathely, 1981. p. 15.
  18. Zalotay Elemér 1968-ban épült Gothard "Szputnyik-figyelője" ma, 2012-ben
  19. Kubinszky Mihály: Új lakóház és környezete Sárvárott. Magyar Építőművészet, 1971/1. 64.
  20. Zalotay Elemér svájci lakóházáról készült riportfilm

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]