Zürichi béke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A zürichi béke az a szárd–francia–osztrák háborút lezáró békeszerződés volt, amely 1859. november 10-én jött létre a villafrancai előzetes tárgyalások alapján a Habsburg Birodalom, Franciaország és a Szárd Királyság között[1].

Feltételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A békekötés feltételei szerint Ausztria Lombardiára való igényeit (Peschiera és Mantova erősségek kivételével) átruházta Franciaországra, amely viszont Szardíniának adta át. Másrészt Szardínia átvállalta a lombard-velencei adósságnak három-ötödét és az 1854. évi államkölcsönből 40 millió forintot. A békekötés szövegében nem volt szó az olasz szövetségről, amelyet a tárgyalások kilátásba helyeztek. Hasonlóképpen nem volt szó a közép-itáliai államok elűzött uralkodóiról, akiknek jogait a francia-osztrák külön szerződés szabályozta[1].

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zürichi békeegyezmény Ausztria, vagyis a Habsburg Birodalom számára területi és presztízsveszteséget jelentett, valamint átrajzolta Európa hatalmi térképét[2]. A békekötés hatására az elkövetkező években több belháborút követően megtörtént Itália egyesítése, és 1861-ben megszületett az Olasz Királyság, mely 1946-ig maradt fenn. Az új hatalmi viszonyok és érdekek közvetve pedig elvezettek az első világháborúig [3].

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]