William Herschel
| William Herschel | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1738. november 15. Hannover |
| Elhunyt | 1822. augusztus 25. (83 évesen) Slough, Anglia |
| Sírhely | Church of St Laurence, Upton-cum-Chalvey |
| Ismeretes mint | az Uránusz bolygó felfedezője |
| Nemzetiség | német-angol |
| Házastárs | Mary Pitt |
| Szülei | Anna Ilse Moritzen Isaac Herschel |
| Gyermekek | John Herschel |
| Iskolái | Oxfordi Egyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | csillagászat |
| Tudományos fokozat |
|
| Szakmai kitüntetések | |
| |
 | |
| William Herschel aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz William Herschel témájú médiaállományokat. | |
Sir Frederick William Herschel (német: Friedrich Wilhelm Herschel), (Hannover, 1738. november 15. – Slough, Anglia, 1822. augusztus 25.) német-angol zeneszerző, csillagász, az Uránusz bolygó felfedezője, minden idők egyik legnagyobb megfigyelő csillagásza.
Élete, munkássága
Friedrich Wilhelm Herschel néven született a németországi Hannoverben, egy tízgyermekes családban. 1755-ben a hannoveri hadsereg tagjaként Nagy-Britanniába vezényelték, mert a két országnak közös uralkodója volt, II. György. Herschel hamar megtanult angolul, Frederick William Herschelre változtatta a nevét, és letelepedett Bath városában. Hozzáköltözött húga, Caroline Herschel, aki nemcsak asszisztense lett, de önálló csillagászati megfigyeléseket is végzett; különösen az üstökösök kutatásában jeleskedett.
Herschel kezdetben zenetanításból élt. Számos zeneművet is szerzett, de ezek többsége nem maradt fenn. Zeneszerzői munkásságáról az angolul tudók az angol nyelvű wikipedia cikkből tudhatnak meg ennél többet, az angolul nem értők pedig a Youtube-on hallgathatják meg műveit. 1773 után kezdett a csillagászat iránt érdeklődni; távcsöveit maga készítette. Eleinte a Hold hegyeinek magasságmérésével és egy, a kettőscsillagokat tartalmazó katalógus összeállításával foglalkozott.
Egyetlen gyermeke John Frederick William Herschel (Slough, 1792. március 7. – London, 1871. május 11.) angol csillagász és matematikus.
Az Uránusz
A fordulópontot az hozta el életébe, amikor 1781. március 13-án bathi, a New King Street 19. szám alatti házának udvaráról felfedezte az Uránusz bolygót. A hírnév lehetővé tette, hogy főállású csillagászként dolgozzon tovább. Az új bolygót először támogatója, III. György király tiszteletére Georgium Sidus-nak nevezte el, de ez a név nem terjedt el a világ többi részén. Az Uránusz nevet Johann Elert Bode német csillagász javasolta az ég görög istene, Uranosz tiszteletére.[1][2]
Az Uránusz után
1781. december 7-én a Royal Society tagjai közé választották, és a Társaság legnagyobb elismerésével, a Copley-éremmel is kitüntették. Nyolc hónappal később III. György király 200 font évjáradékot adományozott neki, amiért cserébe távcsöves bemutatókat kellett tartania a királyi családnak, tagjai igénye szerint.[3] 1782-ben Datchetbe, 1786-ban Sloughba költözött; ott élt haláláig. 1788. május 7-én feleségül vett egy Mary Pitt nevű lányt. Fiuk, John Herschel (1792–1871) a déli égbolt tanulmányozásával szerzett hírnevet.
Távcsövei
Herschel a csillagászat mellett távcsöveket is készített; csúcsminőségű eszközeit főleg a hivatásos csillagászok keresték. Több mint 400 távcsöve közül a leghíresebb egy 40 láb (12 m) fókusztávolságú és 126 cm átmérőjű főtükörrel szerelt reflektor, amely korának legnagyobb ilyen eszköze volt. Már használatba vételének éjszakáján felfedezett vele egy új Szaturnusz-holdat, majd egy hónapon belül még egyet. Mivel azonban ezt a nagy távcsövet nehéz volt kezelni, többnyire kisebb eszközöket használt.
A külső bolygók holdjai
Az Uránuszon kívül felfedezte annak két holdját, a Titániát és az Oberont, valamint Szaturnusz két holdját; a Mimast és az Enceladust. Utóbbiak neveit azonban nem ő adta, hanem a fia, John Herschel (1852-ben, illetve 1847-ben).
Az infravörös sugárzás
Ahogy mind nagyobb és nagyobb távcsöveket épített, egyre több gondot okozott számára egyrészt, hogy a Nap sugarai túl fényes nyalábba gyűltek össze, másrészt, hogy mind jobban felmelegítették a műszert és környezetét. Ezért 1800-ban megvizsgálta, hogy egyenletesen melegítenek-e a különböző színek (különböző hullámhosszú fénynyalábok). A homorú tükörrel összegyűjtött napfényt prizmával bontotta színekre, és mérte, hogyan melegszik fel a hőmérő az egyes színtartományokban. Megállapította, hogy a hőmérő a spektrum lila részén melegszik a legkevésbé, és a melegedés a vörös felé haladva erősödik. Legnagyobb meglepetésére a hőhatás a látható színtartományból kilépve — „a vörösön innen” — tovább erősödött, amiből arra következtetett, hogy a Nap nemcsak fényt bocsát ki, hanem az emberi szem számára láthatatlan „hősugarakat” is — a gyakorlatban ezzel felfedezte az infravörös sugárzást.[4]
Utolsó évei
1816-ban munkássága elismeréseként lovaggá ütötték. Fontos szerepet játszott a Royal Astronomical Society elődjének megalapításában.
1822-ben hunyt el csillagvizsgálónak is használt otthonában.
További jelentős felfedezései
- Rengeteg mélyégobjektumot, kettőscsillagot figyelt meg és katalogizálta is azokat. Nagyrészt ezen adatokból állították össze később az NGC-katalógust.
- Felismerte, hogy a legtöbb kettőscsillag nem csak látszólagos, optikai kettős – ahogyan korábban feltételezték – hanem fizikai kapcsolatban állnak.
- Elsőként jelentette ki – csillagok pozícióméréseire alapozva – hogy a Naprendszer mozog a világűrben.
- A Tejútrendszer tanulmányozása során megállapította, hogy az korong alakú.
- Megalkotta az aszteroida szót.
Fontos tudományos felfedezései ellenére hajlott a legvadabb spekulációkra is: minden bolygón, de még a Napon is elképzelhetőnek tartotta élet jelenlétét, elképzelése szerint a Nap forró légköre alatt egy hidegebb felszín található, ahol megfelelően alkalmazkodott lények élnek.
Kimutatta, hogy a déli napsütés heve két óra 12 perc alatt olvaszthat meg egy inch (kb. 2,5 cm) vastag jégréteget, és ebből kiszámolta, hogy a Nap felszíni hőmérséklete kb. 6000K.[5]
Emlékezete
Emlékmúzeumát abban a bathi házban rendezték be, ahonnan az Uránuszt felfedezte.[6]
A populáris kultúrában
Jules Verne "Gyula" megemlíti a nevét az 1865-ben megjelent Utazás a Holdba című műve 5. fejezetében, mint a Hold tudományos vizsgálatában részt vevő kutatóét.[7]
Jegyzetek
- ↑ How did Uranus get its name?. (Hozzáférés: 2020. május 22.)
- ↑ StarChild Question of the Month for February 2002. (Hozzáférés: 2020. május 22.)
- ↑ Whitney 1978
- ↑ Dieter B. Herrmann: Az égbolt felfedezői. Gondolat Kiadó, Budapest, 1981., p. 127–128. ISBN 963 280 982 3
- ↑ John Gribbin: 13,8. A Világegyetem valódi kora és a mindenség elmélete nyomában. Icon Books, London, 2015. Magyarul: Akkord Kiadó, 2016. Talentum Könyvek, 267 old. ISBN 978 963 252 093 3; ISSN 1586-8419
- ↑ Bath-preservation-trust.org.uk
- ↑ Verne. Utazás a Holdba (PDF), 21. o.. Hozzáférés ideje: 2020. április 23.
Források
- ↑ Whitney 1978: Charles A. Whitney. A Tejútrendszer felfedezése. Budapest, 1978: Gondolat. ISBN 963 280 537 2
- ↑ Bath-preservation-trust.org.uk: Herschel múzeum
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
További információk
- Mullaney, James. The Herschel objects and how to observe them, 10. o. (2007). ISBN 9780387681245
- Biography: JRASC 74 (1980) 134 Millman, P. M.: The Herschel Dynasty - Part One
- The William Herschel Society, Bath. UK
