Villach–Rosenbach-vasútvonal
Villach–Rosenbach (–Jesenice)
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hossz: | 22,6 km | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Nyomtávolság: | 1435 mm | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Feszültség: | 15 kV, 16,7 Hz ~ | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Üzemeltető: | Osztrák Szövetségi Vasutak | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Maximális emelkedés: | 22,7 ‰ | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Legkisebb ívsugár: | 215 m | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Maximális sebesség: | 90 km/h | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Villach–Rosenbach-vasútvonal témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A Villach-Rosenbach–vasútvonal (a Jesenicébe vezető Karawankenbahn részeként) egy egyvágányú, villamosított fővonal Ausztriában, amelyet eredetileg a Salzburg és Trieszt közötti folyamatos vasúti összeköttetés részeként terveztek, építettek és nyitottak meg 1906. szeptember 30-án. Villachból Rosenbachba vezet, ahol a Karavankák-alagúton keresztül Szlovéniába vezet tovább.
Története[szerkesztés]
1901-ben a kormány úgy döntött, hogy egy második vasúti összeköttetést épít Trieszt felé, hogy megtörje a Déli Vasút monopóliumát az észak-déli forgalomban az Osztrák–Magyar Monarchiában.[1] 1901-ben a tervezett Karawankenbahn keretében a Villach-Rosenbach szárnyvonal (eredeti neve: Bärengraben) egyrészt a már meglévő (kitérő) Villach-Klagenfurt vonal tehermentesítésére, másrészt a Villach-Tarvis-Aßling vonal költséges fejlesztésének megakadályozására készült.[2] A több vasút állami költségen történő építésére vonatkozó törvény 1901. június 8-án lépett életbe, amely 1905 végéig terjedő építési és beruházási kereteket szabott meg, és lehetővé tette az úgynevezett Új Alpesi Vasút építését.[3] 1901-ben megkezdődtek a munkálatok a vonalon, amelyet 1906. szeptember 30-án nyitottak meg.
Útvonal[szerkesztés]
A vonal egyvágányú, csak a Rosenbach-Jesenice szakasz a 7976 méter hosszú Karawanken alagúttal (szlovénül: Predor Karavanke) volt kétvágányú a Karawanken-alagút 2020-2021-es felújításáig. A teljes vonal 15 kV-os váltakozó feszültséggel és 16,7 Hz frekvenciával van villamosítva, Jesenice állomás a szlovén 3 kV-os egyenfeszültségű rendszerre való átállás helyszíne. A keleti Karawankenbahn (Rosentalbahn) és a nyugati vonal Rosenbachnál egyesül. A nyugati vonal az ausztriai Faak-tó mentén is halad.
A vonal jelentősége a jugoszláv háborúk után jelentősen csökkent, és csak az utóbbi években nőtt újra. Azonban még nem nyerte vissza korábbi jelentőségét.
A vonal ma a transzeurópai hálózatok része, és az elmúlt években az ÖBB felújította. Az új felsővezeték-rendszer mellett a vonal mentén lévő állomásokat is felújították: 2007-ben Faak am See állomást két vágányra csökkentették, két mellékperont építettek, és az addig létező mechanikus jelzőállomást lebontották. 2009-ben ezt követte Rosenbach állomás felújítása és lebontása (számos, már nem használt mellékvágányt elbontottak). 2009-ben a személyforgalom számára egy központi peront alakítottak ki, gyalogos aluljáróval. Az alacsony forgalom miatt nem telepítettek lifteket. Rosenbach állomás átépítése óta a teljes vonal forgalmát a villachi üzemirányító központ irányítja. Ledenitzenben 2017-ben új megálló épült, a régi állomás azóta csak vonatkeresztekre és tehervagonok tárolására szolgál. A Karawanken-alagút 2020 őszén és 2021 tavaszán történő lezárása során a Finkenstein megállóhelyet felújították, és Ledenitzen állomáson megnövelték a vágányok használható hosszát.
Napjainkban[szerkesztés]
Jelenleg a Villach és Rosenbach közötti vonalat a S-Bahn Kärnten S2-es vasútvonalaként üzemeltetik. A két várost szinte folyamatos, óránkénti busz- és vonatjárat köti össze. Szlovénia uniós csatlakozása óta a távolsági vonatok nem állnak meg Rosenbachban. A Jesenice és Villach közötti határon átnyúló regionális közlekedés naponta legalább egyszer, a 2020-as nyári szezonban pedig gyakrabban, különösen hétfőtől péntekig gyakori.
Irodalom[szerkesztés]
- 60 der Beilagen zu den stenographischen Protokollen des Abgeordnetenhauses. XVII. Session 1901. Regierungsvorlage. Gesetzesentwurf betreffend die Herstellung mehrerer Eisenbahnen auf Staatskosten und die Festsetzung eines Bau- und Investitionsprogrammes der Staatseisenbahnverwaltung für die Zeit bis Ende des Jahres 1905. In: Stenographische Protokolle des Abgeordnetenhauses des Reichsrates 1861–1918, Jahrgang 0017, XVII. Session, S. 85–309. (Online bei ANNO).
- Hans Withalm: Die Karawankenbahn. Selbstverlag, Klagenfurt 1906, OBV.
- Franz Brosch: Linz-Selzthal-Klagenfurt-Triest. Pyhrnbahn, Karawankenbahn, Wocheiner- und Karstbahn. Hendschels Luginsland, Band 39, ZDB-ID 53393-2. Hendschel, Frankfurt am Main 1913, OBV.
- Alfred Luft (Red.): Die Karawankenbahn. Verein der Kärntner Eisenbahnfreunde – Kärntner Museumsbahnen, Klagenfurt 1977, OBV.
- Elmar Oberegger: 100 Jahre Transalpina. Pyhrnbahn, Karawankenbahn, Wocheinerbahn, Karstbahn (1906/2006) und Tauernbahn (1909/2009). Veröffentlichungen des Info-Büros für Österreichische Eisenbahngeschichte, Band 2009,7, ZDB-ID 2278238-2. Info-Büro für Österreichische Eisenbahngeschichte, Sattledt 2009, OBV.
Források[szerkesztés]
- ↑ Martin Lischka. Die neuen Alpenbahnen: Höhepunkt und Abschluss des österreichischen Gebirgsbahnbaus : Pyhrn-, Tauern-, Karawanken- und Wocheinerbahn in ihrer Funktion als "Zweite Eisenbahnverbindung mit Triest". Bécs: Dissertation Universität Wien (2017)
- ↑ 16. Bärengrabenlinie (Villach–Aßling). In: Stenographische Protokolle des Abgeordnetenhauses des Reichsrates 1861–1918. (…) Technisch-commerzieller Bericht über die zweite Eisenbahnverbindung mit Triest, Jahrgang 0017, XVII. Session, S. 17. (Online bei ANNO).
- ↑ RGBl. 1901/63. In: Reichsgesetzblatt für die im Reichsrath vertretenen Königreiche und Länder, Jahrgang 1901, S. 201–207. (Online bei ANNO).
