Verőköltő bodobács

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Bkarolyi (vitalap | szerkesztései) 2020. december 15., 12:41-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (További információk megadása a fajhoz - izeltlabuak.hu)
Verőköltő bodobács
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera)
Alrend: Poloskák (Heteroptera)
Alrendág: Címerespoloska-alkatúak
(Pentatomomorpha)
Család: Verőköltő poloskák
(Pyrrhocoridae)
Nem: Pyrrhocoris
Faj: P. apterus
Tudományos név
Pyrrhocoris apterus
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Verőköltő bodobács témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Verőköltő bodobács témájú médiaállományokat és Verőköltő bodobács témájú kategóriát.

A verőköltő bodobács, vagy közönséges verőköltő poloska (Pyrrhocoris apterus) egy közismert és elterjedt európai poloskafaj, amely nevével ellentétben nem a bodobácsok (Lygaeidae) rokona, hanem a verőköltő poloskák (Pyrrhocoridae) családjának tagja.

Előfordulása

A verőköltő bodobács Közép- és Dél-Európában a legelterjedtebb, de fellelhető Kelet-Európában is egészen az Urál hegységig.[1]

Megjelenése

E közismert kis rovar háta piros alapszínű, melyet jellegzetes fekete mintázat díszít, így például a félfedőkön egy-egy fekete kör alakú folt díszlik. A félfedők alatt látszó potroh fekete, de pereme vörös, hasonlóan az előháthoz. A faj feje és alsó oldala fekete. Szárnyainak fejlettsége egyedtől függ. A kifejlett egyedek testhossza kb. 1 cm. Jellegzetessége, hogy a poloskáknál szokásos, az összetett szemet kiegészítő 3 pontszem hiányzik. Ez a poloskafaj nem áraszt kellemetlen szagokat, illetve nem is csíp.

Életmódja

Tápláléka elsősorban a hársfa és a mályvafélék termése, de szükség esetén megeszi az akácot, cukorrépát, padlizsánt, földiepret és rebarbarát, sőt korhadó növényi részeket és rovarok, csigák, hernyók tetemeit is.[1]

Repülni nem tud.[1]

Életciklusa

A tavasz folyamán gyakran láthatóak párzás közben összetapadt, úgynevezett „tandem pozíciót” fölvett egyedek. Az összeragadt állapot jóval a párzás után is fennmarad, a hím egyedek ezzel a módszerrel próbálják elkerülni, hogy a nőstények más hímekkel is párosodhassanak. Közelükben nem ritkán számos fiatal egyed is található. A talajba és avarba rakott, fekete tojásokból kikelő, júniustól októberig fejlődő, szárnyatlan lárvák szintén vörösek, ám mintázatuk jóval egyszerűbb az imágókénál.

A kifejlett verőköltő bodobács a talajba ásva telel át, majd a következő évben az 50-60 tojás lerakását követően elpusztul. Addig mályva- és hárstermések nedvtartalmát szívogatja hosszú szipókájával.

Élettartama 1-1,5 év.[1][2]

Párzó bodobácsok
Kifejlett és lárvaállapotú példányok

Népi elnevezések

Népnevei között a teljesen helytelen suszterbogár és fülbemászó is szerepel. Továbbá nevezik még katonabogárnak, napsütő bogárnak, tűzoltóbogárnak, szabóbogárnak, botbonának, bodának, tűzi poloskának, katóféregnek, napféregnek, büdöspannának, papbogárnak, bödöcskének, halálfőnek, istenbogárkájának, kőkiverőnek, misemondó bogárnak, vörösbogárnak, pincebogárnak, boda bácsinak, papucsbogárnak.[1]

Valójában a verőköltő bodobács elnevezés is félrevezető, helytelen, mivel a faj nem a bodobácsok (Lygaeidae) közé tartozik, hanem a verőköltő poloskák (Pyrrhocoridae) családjába, de könnyen megkülönböztethető a hasonló megjelenésű valódi vörösfoltos bodobácstól (Lygaeus equestris), amelynek fekete előhátán kerek fehér folt található.

Érdekességek

  • A bodobácsnak köszönhető az alternatív rovarirtók feltalálása.[1]
  • Az 1930-as évek óta laboratóriumi kísérletekre gyakran használt rovar.[1]

Jegyzetek

  1. a b c d e f g Winkler Róbert: Nagyvárosi természetbúvár, Tericum, Budapest (2005), ISBN 9638453605
  2. Socha R, Sula J. (2006). „Flight muscles polymorphism in a flightless bug, Pyrrhocoris apterus (L.): developmental pattern, biochemical profile and endocrine control.”. Journal of Insect Physiology 52 (3), 231–239. o. DOI:10.1016/j.jinsphys.2005.10.009. (Hozzáférés: 2024. június 3.)  

További információk