Suszterbogár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Suszterbogár
Cantharis rustica01.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak
(Polyphaga)
Alrendág: Elateriformia
Öregcsalád: Elateroidea
Család: Lágybogárfélék (Cantharidae)
Nem: Cantharis
Faj: C. rustica
Tudományos név
Cantharis rustica
Fallén, 1807
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Suszterbogár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Suszterbogár témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Suszterbogár témájú kategóriát.

A suszterbogár (Cantharis rustica) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjéhez és a lágybogárfélék (Cantharidae) családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A suszterbogár csaknem egész Európában honos. Rendszeresen előfordul és gyakori.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A suszterbogár 1-1,5 centiméter hosszú. A lágybogarak tipikus képviselője, melyeket gyengén kitines szárnyfedőikről ismerhetünk fel. A suszterbogár szárnyfedői hosszúak, feketék, előtora vörös vagy sárga, közepén fekete folttal. Csápja - mint valamennyi lágybogáré - hosszú, sokízű és fonalas, lábai vékonyak, hosszúak, a lábfej 4. íze karéjosan kimetszett.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A suszterbogár virágos rétek, cserjések lakója, ahol a bogár leggyakrabban a virágokon tartozkodik. Mind az imágó, mind a lárva ragadozó életmódot folytatnak.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény a talajba rakja tojásait. A kikelő lárvák sűrűn szőrösek, és félig kifejlett állapotban a talajban telelnek. Meleg, téli napokon előjönnek.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.