Ugrás a tartalomhoz

Verőköltő bodobács

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Verőköltő bodobács
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera)
Alrend: Poloskák (Heteroptera)
Alrendág: Címerespoloska-alkatúak
(Pentatomomorpha)
Család: Verőköltő poloskák
(Pyrrhocoridae)
Nem: Pyrrhocoris
Faj: P. apterus
Tudományos név
Pyrrhocoris apterus
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Verőköltő bodobács témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Verőköltő bodobács témájú médiaállományokat és Verőköltő bodobács témájú kategóriát.

A verőköltő bodobács, vagy közönséges verőköltő poloska (Pyrrhocoris apterus) egy közismert és elterjedt európai poloskafaj, amely nevével ellentétben nem a bodobácsok (Lygaeidae) rokona, hanem a verőköltő poloskák (Pyrrhocoridae) családjának tagja.

Előfordulása

[szerkesztés]

A verőköltő bodobács Közép- és Dél-Európában a legelterjedtebb, de fellelhető Kelet-Európában is egészen az Urál hegységig.[1]

Megjelenése

[szerkesztés]

E közismert kis rovar háta piros alapszínű, melyet jellegzetes fekete mintázat díszít, így például a félfedőkön egy-egy fekete kör alakú folt díszlik. A félfedők alatt látszó potroh fekete, de pereme vörös, hasonlóan az előháthoz. A faj feje és alsó oldala fekete. Szárnyainak fejlettsége egyedtől függ. A kifejlett egyedek testhossza kb. 1 cm. Jellegzetessége, hogy a poloskáknál szokásos, az összetett szemet kiegészítő 3 pontszem hiányzik. Ez a poloskafaj nem áraszt kellemetlen szagokat, illetve nem is csíp.

Életmódja

[szerkesztés]

Tápláléka elsősorban a hársfa és a mályvafélék termése, de megeszi az akácot, cukorrépát, padlizsánt, földiepret és rebarbarát, sőt korhadó növényi részeket és rovarok, csigák, hernyók tetemeit is.[1]

Repülni nem tud.[1]

Életciklusa

[szerkesztés]

A tavasz folyamán gyakran láthatóak párzás közben összetapadt, úgynevezett „tandem pozíciót” fölvett egyedek. Az összeragadt állapot jóval a párzás után is fennmarad, a hím egyedek ezzel a módszerrel próbálják elkerülni, hogy a nőstények más hímekkel is párosodhassanak. Közelükben nem ritkán számos fiatal egyed is található. A talajba és avarba rakott, fehér petékből[2] kikelő, júniustól októberig fejlődő, szárnyatlan lárvák szintén vörösek, ám mintázatuk jóval egyszerűbb az imágókénál.

A kifejlett verőköltő bodobács a talajba ásva telel át, majd a következő évben az 50-60 pete lerakását követően elpusztul. Addig mályva- és hárstermések nedvtartalmát szívogatja hosszú szipókájával.

Élettartama 1-1,5 év.[1][3]

Párzó bodobácsok
Kifejlett és lárvaállapotú példányok

Népi elnevezések

[szerkesztés]

Népnevei között a teljesen helytelen suszterbogár és fülbemászó is szerepel. A Csallóközben temetőbogárnak nevezik. Továbbá nevezik még katonabogárnak, napsütő bogárnak, tűzoltóbogárnak, szabóbogárnak, botbonának, bodának, tűzi poloskának, katóféregnek, napféregnek, büdöspannának, papbogárnak, bödöcskének, halálfőnek, istenbogárkájának, kőkiverőnek, misemondó bogárnak, vörösbogárnak, pincebogárnak, boda bácsinak, papucsbogárnak.[1]

Valójában a verőköltő bodobács elnevezés is félrevezető, helytelen, mivel a faj nem a bodobácsok (Lygaeidae) közé tartozik, hanem a verőköltő poloskák (Pyrrhocoridae) családjába, de könnyen megkülönböztethető a hasonló megjelenésű valódi vörösfoltos bodobácstól (Lygaeus equestris), amelynek fekete előhátán kerek fehér folt található.

Érdekességek

[szerkesztés]
  • A bodobácsnak köszönhető az alternatív rovarirtók feltalálása.[1]
  • Az 1930-as évek óta laboratóriumi kísérletekre gyakran használt rovar.[1]
  • A balzsamfenyő fája mulcsként alkalmazva olyan anyagot tartalmaz, amely gátolja a peték kifejlődését.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f g Winkler Róbert: Nagyvárosi természetbúvár, Tericum, Budapest (2005), ISBN 9638453605
  2. https://agroforum.hu/szaktanacsadas-kerdesek/karosit-e-a-kertben-a-bodobacs/
  3. Socha R, Sula J. (2006). „Flight muscles polymorphism in a flightless bug, Pyrrhocoris apterus (L.): developmental pattern, biochemical profile and endocrine control.”. Journal of Insect Physiology 52 (3), 231–239. o. DOI:10.1016/j.jinsphys.2005.10.009. (Hozzáférés: 2025. november 27.) 
  4. Tavaszi invázió – Megjelentek a bodobácsok! Ezt tedd ellenük!. (Hozzáférés: 2022. január 25.)

További információk

[szerkesztés]