1953 előtt a Békéscsabai Építők labdarúgója volt. 1953 és 1961 között a Salgótarjáni Bányász csapatában lett élvonalbeli labdarúgó. 1958-ban innen lett válogatott játékos is. Összesen 197 bajnoki mérkőzésen 64 gólt szerzett az SBTC színeiben. 1961-ben az MTK-hoz igazolt. Itt VVK elődöntős 1962-ben, KEK döntős 1964-ben. Az 1962–63-as idényben bajnoki második a csapattal. Összesen 64 bajnoki mérkőzésen 10 gólt szerzett. 1966 és 1969 között az Egyetértés játékosa volt. Itt már csak 12 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 2 gólt szerzett, mielőtt felhagyott az aktív labdarúgással.
A válogatottban
1958-ban 2 alkalommal szerepelt a válogatottban és 2 gólt szerzett. Tagja volt a svédországi világbajnokságon részt vevő csapatnak, de nem lépett pályára. Ötszörös utánpótlás (1956–57, 3 gól), kilencszeres B válogatott (1957–61: 6 gól).
Edzőként
1970-től edzőként is dolgozott. Első csapata a GAFU Volán volt. 1972-ben Lengyelországba szerződött a Szombierki Bytomhoz, ahol három idényen át tevékenykedett. Az első szezonban bajnok lett a csapattal a másodosztályban, a következő két szezonban sikerült bent maradnia a legjobbak közt. 1975-ben hazatért és 1977-ig a Balatonfűzfő vezetőedzője volt. 1977-ben egy rövid ideig a BVSC vezetőedzője is volt.
.svg){kind=small}
Magyarország
Jugoszlávia
57'
70' 