Valentyin Vitaljevics Lebegyev

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Valentyin Vitaljevics Lebegyev
SzületettВалентин Витальевич Лебедев
1942. április 14. (82 éves)[1]
Moszkva[2]
Állampolgársága
Foglalkozása
IskoláiMoszkvai Repülési Intézet (1960–)
Kitüntetései
  • A Szovjetunió űrhajós pilótája (1973)
  • Lenin-rend (1973. december 28.)
  • Arany Csillag (1973. december 28.)
  • a francia Becsületrend tisztje (1982)
  • Lenin-rend (1982. december 10.)
  • Arany Csillag (1982. december 10.)
  • Medal "For Construction of the Baikal-Amur Railway" (1985)
  • Merited Scientist of the Russian Federation (1999. június 4.)
  • A Haza Szolgálatáért érdemrend, IV. osztály (2007. december 29.)
  • Medal "For Merit in Space Exploration" (2011. április 12.)
SablonWikidataSegítség

Valentyin Vitaljevics Lebegyev (orosz: Валентин Витальевич Лебедев) (Moszkva, 1942. április 14. ) szovjet űrhajós.

Életpálya[szerkesztés]

A középiskola befejezését követően Orenburgban egy éven keresztül a légierő navigációs iskolájának hallgatója. A moszkvai Repüléstechnikai Műszaki Főiskolán szerzett diplomát. 1966-óta Koroljov tervezőirodában űreszközök fejlesztésén dolgozott. Több tanulmány, szabadalma van.

1972. március 22-től részesült űrhajóskiképzésben. 1975-ben műszaki doktori címet szerzett, amit 1985-ben megvédett. Az űrhajós felkészítés időszakában is folytatta mérnökként, vezető kutatóként és módszertan oktatóként a tudományos munkát. Összesen 219 napot, 5 órát és 59 percet töltött a világűrben. 1968-ban a Zond–5 űrszonda kutatási eredményeinek értékelésével bízták meg. Szakmai felkészültségével részt vett a Szojuz, a Szojuz T, a Szaljut–4, a Szaljut–5, a Szaljut–6 tervezésében. Az orosz akadémia tagja. Az űrhajózástól 1993. február 25-én vonult vissza.

Űrrepülések[szerkesztés]

A Szojuz–13 űrhajón 1973-ban fedélzeti mérnökként szolgált. Az átalakított Szojuz a második, kibővített energiaellátású kutató űrhajó volt.

Az 1982-ben pályára állított Szaljut–7 űrállomás, volt a Szaljut-program utolsó tagja, ahol hosszú távú (211 napos) szolgálatot teljesített. 300-nál több tudományos kísérletet vezetett , illetve tanulmányokat folytatott.

Bélyegen is megörökítették az űrrepülését.

Tartalék személyzet[szerkesztés]

Szojuz–32 tartalék fedélzeti mérnök. Az űrhajó szállította a Szaljut–6 űrállomásra a 7. hosszú időtartamú személyzetet.

Tudományos munkák[szerkesztés]

A kozmoszból visszatérve specialista lett az űrtérképtanból és geoinformatikából. 1989-től a tudományos munkának szentelte magát.1989-től az útmutatásával alapított Geoinformatikai Központ (GIC) igazgatója. Vezetése alatt egységesített technológiát fejlesztettek ki a térképek készítésére, ami az ökoszisztémák dinamikáját is előre jelzik. A technológia lehetővé tette a természetes környezetek többrétegű térképeinek az elkészítését miközben az időbeni változásokat is jelezte. Ez a technológia fontos szerepet töltött be Moszkva autóforgalmának értékelésében, a szükséges intézkedések megtételénél. Előre jelezhető vált a forgalom növekedése, a környezetre, a vízre, talajra és légszennyezettségre gyakorolt hatásmechanizmusával. Közreműködésével kidolgozták a Volga vízszintjének alakulását a tavaszi hótakaró olvadását követő áradás elemzése alapján, rögzítették a talaj nedvességtartalmát (téli hónapok alatt fagyott), és a környezet aktuális változásának lehetőségeit. Tudományos kutatással, adatgyűjtéssel, elemzéssel lehetővé tették Moszkva utcai forgalmának és az automatizálás korszerűsítését.

Egyéb pozíciók[szerkesztés]

  • A Szovjetunió akrobatikai szövetség elnöke (1975–1991)
  • A nemzeti olimpiabizottság tagja (1976–1991)

Írásai[szerkesztés]

  • 157 tudományos munka szerzője,
  • 26 találmánya lett bejegyezve,
  • Több publikációja jelent meg hazai és külföldi lapokban.
  • Munkásságáról könyvet adtak ki, Oroszországban és az Egyesült Államokban.

Kitüntetések[szerkesztés]

  • Kétszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést és a Lenin-rendet.
  • Megkapta a francia Becsület-rendet.
  • 16 orosz város tiszteletbeli díszpolgára.
  • 1978-ban egy kisbolygót neveztek el róla.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Лебедев Валентин Витальевич, 2015. szeptember 27.
  2. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Лебедев Валентин Витальевич, 2015. szeptember 28.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]