Vajda Mihály

Vajda Mihály (Vajda Mihály András)
Szilágyi Lenke felvétele
Született	1935. február 10. (89 éves) Budapest
Elhunyt	2023. november 27. (88 évesen)
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	filozófus, egyetemi tanár, akadémikus
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (1957–1960)
Kitüntetései	Alföld-díj (1993) Széchenyi-díj (1998) a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2005)
MTMT MTA
A Wikimédia Commons tartalmaz Vajda Mihály témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vajda Mihály András (Budapest, 1935. február 10. –) Széchenyi-díjas magyar filozófus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Munkásságát elsősorban a fenomenológia, a 20. századi német filozófia és a totalitariánus társadalmak elmélete terén fejtette ki. 1996 és 2000 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Filozófiai Intézete, 2005 és 2009 között az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatója.

Életpályája

1953-ban érettségizett, majd a Lenin Intézetben kezdte meg felsőfokú tanulmányait. 1956-ig tanult ott, azután 1957-től 1960-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának filozófia–német szakára járt és szerzett diplomát. Lukács György tanítványai közé fogadta; a budapesti iskola köréhez tartozott.

Egyetemi tanulmányainak befejeztével általános iskolai tanárként dolgozott, majd 1961-ben a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa lett. 1967-ben védte meg a filozófiai tudományok kandidátusi értekezését. Fokozatosan távolodott el a marxista eszmétől, illetve 1973-ban a budapesti iskolában betöltött szerepe miatt politikai alkalmatlanság címén elbocsátották az intézettől és szabadúszóvá vált: fordítóként, valamint nyelvtanárként dolgozott. 1977-ben Brémában lett vendégprofesszor, egészen 1980-ig tartott előadásokat. Az 1980-as években többször volt New Yorkban vendégprofesszor. 1991–1992-ben Siegenben, 1994-ben Kasselban is tanított.

1989-ben rehabilitálták, majd 1990-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma: Debreceni Egyetem) filozófia tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárává nevezték ki. 1992-ben védte meg akadémiai doktori értekezését. 1994-ben az MTA közgyűlési képviselője, 2000-ben az MTA Filozófiai Bizottsága elnöke lett, majd 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben pedig annak rendes tagjává. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 2005-ben emeritálták. Szintén 2005-ben az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatójává nevezték ki. Az intézetet 2009-ig vezette.

Munkássága

Kutatási területe pályafutása elején a 20. századi fenomenológia, Edmund Husserl és Max Scheler munkássága volt, később a társadalomelmélet felé fordult.

Az ebben az időszakban a fasizmusról írt könyvét 1995-ig nem jelentethette meg magyarul. Az 1970-es évek felé marxizmuskritikus műveket írt, melyeket többségében szintén nem jelentethetett meg. A rendszerváltás után a posztmodern filozófia lehetőségének vagy lehetetlenségének kérdése foglalkoztatta. Továbbá foglalkozott filozófiatörténettel és politikai filozófiával.

Több mint nyolcvan publikációja jelent meg, ezeket elsősorban magyar, angol és német nyelven adja közre.

Családja

Nős, egy fiú- és egy leánygyermek édesapja, két unokája van.

Díjai, elismerései

• Alföld-díj (1993)
• Deák Ferenc-díj (1997)
• Széchenyi-díj (1998)
• Csokonai-díj (2000)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2005)
• Hevessy Józef-díj (2008)

Főbb publikációi

• Zárójelbe tett tudomány. A husserli fenomenológia tudományfelfogásának bírálatához; Akadémiai, Bp., 1968
• A mítosz és a ráció határán. Edmund Husserl fenomenológiája; Gondolat, Bp., 1969
• Fascism as a Mass Movement (1976)
• Sistemi sociali oltre Marx (1980)
• The State and Socialism (1981)
• A sztratokrácia közép-kelet-európai szemmel; AB Független, Bp., 1982
• Orosz szocializmus Közép-Európában (1989)
• Marx után szabadon, avagy miért nem vagyok már marxista? (1990)
• Russischer Sozialismus in Mitteleuropa (Orosz szocializmus Közép-Európában); németre ford. Maria Anna Dessewffy; Passagen, Wien, 1991 (Passagen Politik)
• Változó evidenciák. Útban a posztmodern felé; Cserépfalvi–Századvég, Bp., 1992 (Filozófia)
• A történelem vége? Közép-Európa – 1989 (1992)
• A posztmodern Heidegger (1993)
• Orosz szocializmus Közép-Európában; sajtó alá rend. Gyurgyák János; 2. jav. kiad.; Századvég, Bp., 1994 (Politika)
• Mit lehet remélni? Esszék Fehér Ferencről; Határ Irodalmi Alapítvány, Debrecen 1995 (Határ könyvek)
• A fasizmusról. Politikai-szociológiai tanulmány; Osiris, Bp., 1995
• Nem az örökkévalóságnak. Filozófiai (láb)jegyzetek; Osiris, Bp., 1996 (Horror metaphysicae)
• Meditaţii anticarteziene; románra ford., utószó Alexandru Polgár, szerk. Ciprian Mihali; Casa Cărţii de Ştiinţă, Cluj, 1999 (Diaphora)
• Tükörben (2001)
• Ilisszosz-parti beszélgetések (2001)
• Mesék Napnyugatról (2003)
• "Az aszketikus pap"; MTA, Bp., 2005 (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)
• Sisakrostély-hatás. Kísérteteim; Kalligram, Pozsony, 2007
• Ethics and heritage. Essays on the philosophy of Ágnes Heller; szerk. Boros János, Vajda Mihály; Brambauer, Pécs, 2007 (Kortárs magyar filozófusok)
• Szókratészi huzatban (2009)
• A lét hangoltsága. Tanulmányok a tudás sokféleségéről; szerk. Gábor György, Vajda Mihály; Typotex, Bp., 2010 (Saeculum könyvek)
• Túl a filozófián. Typotex Kiadó, 2013. ISBN 978-963-2798-09-7
• A szellem és a szellemek; MTA, Bp., 2014 (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)
• Utam Marxtól; Kalligram–Pesti Kalligram, Pozsony–Bp., 2015 (Vajda Mihály válogatott művei)
• Rejtekutak a posztmodernben; Kalligram–Pesti Kalligram, Pozsony–Bp., 2015 (Vajda Mihály válogatott művei)
• Vajda Mihály–Kardos András: Kérdő evidenciák. Beszélgetések; szerk. Fehér Ildikó, Kardos András; Dupress–Líceum–Kalligram, Debrecen–Eger–Bp., 2015
• Meine Gespenster. Essays zur Zeitgeschichte (Sisakrostély-hatás); előszó Esterházy Péter, németre ford. Heike Flemming; Passagen, Wien, 2016
• A személyes emlékezet filozófiája; Pesti Kalligram–EKF Líceum, Bp.–Eger, 2016 (Vajda Mihály válogatott művei)
• Szög a zsákból; Magvető, Bp., 2017, (Tények és tanúk 130.), ISBN 9789631435337
• Emlékezet. Idegenség. Zsidók és más idegenek; Múlt és Jövő, Bp., 2018

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1349. o.
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 1148. old., ISSN 1787-288X
• Életrajz a Debreceni Egyetem Filozófiai Intézete honlapján (lásd Vajda Mihály menüpont)
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján, publikációs listával
• A Magyar Tudomány írása Vajda levelező taggá választásakor
• Majdnem nem lehet másként. Tanulmányok Vajda Mihály 60. születésnapjára; szerk. Fehér Ferenc, Kardos András, Radnóti Sándor; Cserépfalvi, Bp., 1995
• Megkerült dilemmák. Vajda Mihály hatvanadik születésnapjára – debreceni tanítványaitól; szerk. Gulyás Gábor; KLTE, Debrecen, 1995
• Nagyerdei megálló. Tanulmányok Vajda Mihály 70. születésnapjára; szerk. Orosz László; Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2005
• Negatív küldetés. Esszék Vajda Mihály filozófiájáról; szerk. Boros János, Heller Ágnes; Brambauer, Pécs, 2008 (Kortárs magyar filozófusok + DVD)
• Az aligtól a túlig. Bevezetés Vajda Mihály gondolkodásába. Pszeudo-szótár; szerk. Széplaky Gerda, Valastyán Tamás; Dupress–Líceum–Kalligram, Debrecen–Eger–Bp., 2015
• Sümegi István: Talpalatnyi remény. Portrék Vajda Mihályról; Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, Veszprém, 2015