Tuktoyaktuk
| Tuktoyaktuk | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Kanada |
| Alapítás éve | 1928 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 5,0 m |
| Időzóna | Mountain Time Zone |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 69° 26′ 34″, ny. h. 133° 01′ 52″Koordináták: é. sz. 69° 26′ 34″, ny. h. 133° 01′ 52″ | |
| Tuktoyaktuk weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tuktoyaktuk témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tuktoyaktuk (Inuvialuktunul:[1] Tuktuyaaqtuuq; jelentése: karibunak tűnő) inuvialuit (nyugat-kanadai inuit) település az Északnyugati területek[2] Inuvik régiójában, az Inuvik–Tuktoyaktuk országút északi végénél.[3][4]
Tuktoyaktuk az északi sarkkörtől északra, a Jeges-tenger partján fekszik, emellett az egyetlen olyan, a Jeges-tenger partján fekvő, kanadai település, mely úton közvetlen összeköttetésben áll az ország többi részével.
A települést előzőleg Port Brabantként lehetett ismerni, amikor is 1950-ben átnevezték jelenlegi – őslakos eredetű – nevére.[2]
Története[szerkesztés]
Bár mindeddig leleteket nem találtak a környéken, a területet az inuvialuitok már évszázadok óta karibu-, illetve bálnavadászatra használhatták. Ezenfelül Tuktoyaktuk természetes kikötőjén keresztül szállíthattak ellátmányt más inuvialuit telepekhez.
A 19. század végén és a 20. század elején pusztító influenzajárványok végeztek Tuktoyaktuk (őslakos) lakosságának jelentős részével; a betegséget nagy valószínűséggel az északra látogató európaiak hurcolták be. Az elkövetkező években a dené nép tagjai és a Herschel-sziget lakosai vették birtokba a területet. 1937-ben már a Hudson-öböl Társaság által létesített kereskedelmi állomás állt itt.[5]
1947-ben itt nyílt meg az inuit fiatalok kanadai társadalomba integrálódását, olvadását célzó iskolák egyike.[6]
Az 1950-es évek elején rádiólokátorok épültek Kanada északi, sarkvidéki részein, beleértve Tuktoyaktukot is, a „Distant Early Warning Line” vagy másképpen „Early Warning Line” (magyarul körülbelül: Korai Figyelmeztetőrendszer) esetleges szovjet támadás elleni figyelmeztetőrendszer részeként.[7]
Az 1970-80-as években a település a Beaufort-tengeren zajló kőolaj- és földgázlelőhely-feltárások egyik bázisa lett. Több e – az 1973-as olajválságot követő – korban felépült ipari létesítmény látható a területen.
2010-ben jelentették be, hogy előzetes környezeti hatástanulmány fog készülni egy egész évben használható, Inuvikot és Tuktoyaktukot összekötő országúttal kapcsolatban.[8] Az Inuvik–Tuktoyaktuk országút építése hivatalosan 2014. január 8-án kezdődött, és 2017. november 15-én fejeződött be.
Elhelyezkedése[szerkesztés]
Tuktoyaktuk a Kugmallit-öböl partján fekszik, a Mackenzie folyó deltájától nem messze. Területe 14 km2.[9]
Foglalkoztatottság[szerkesztés]
A helyiek számottevő része vadászással, halászással szerez magának élelmet.[5] Ősszel a karibuk vadászata a jellemző, vadkacsák elejtése tavasszal és ősszel is gyakori; a halászat egész évben folyik, sokan gyűjtögetéssel, kaributartással is foglalkoznak.
Manapság azonban a lakosság legfőbb bevételi forrásává a turizmus és a fuvarozás vált. Az olaj-, illetve földgázipar is jelentős számú munkaerőt foglalkoztat a település lakosságához mérten.
Népesség[szerkesztés]
A 2016. évi kanadai népszámlálás adatai szerint Tuktoyaktuk település lakossága 898 fő volt, amely 5,2%-os növekedést jelent a 2011. évi 854 főhöz képest. A népsűrűség 64,1 fő; a lakások száma 283 db. A település lakosságának nagy többsége kanadai őslakos (90,8%), ebből 88% inuit; 1,8% egyéb (dené, stb.), és 9,2% nem őslakos származású.[9]
Éghajlata[szerkesztés]
Tuktoyaktuk éghajlata még a szubarktikus kategóriába tartozik; a júliusi középhőmérséklet meghaladja a 10 °C-ot.
Mivel a Jeges-tenger ezen része az év jelentős részében fagyott, így a tenger mérséklő hatása korlátozott; rendkívül hideg teleket és rövid tavaszokat eredményezve. Emiatt az április átlagosan jóval hűvösebb októbernél, a május pedig szeptembernél.
A magas nyomású hideg levegőnek köszönhető, mely a település időjárását az év döntő többségében meghatározza, a kis mennyiségű, évi 200 mm alatti csapadék.
Mivel Tuktoyaktukot nem zárja el teljesen el teljesen semmilyen hegység az északi-amerikai kontinens legnagyobb részétől, ezért nyáron a hőmérséklet 20 °C fölé is emelkedhet, a környező vizek hűtő hatása ellenére. A településen eddig mért legmagasabb hőmérséklet 29,4 °C volt.[10]
Közlekedés[szerkesztés]
A Tuktoyaktuk/James Gruben Repülőtér köti össze légi úton a települést Inuvikkal.
Az Inuvik–Tuktoyaktuk országút 2017-es megnyitása előtt Inuvikot szárazföldön csak a téli időszakban lehetett elérni.[4]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Tuktoyaktuk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ helyi inuit nyelv
- ↑ a b Home. www.tuktoyaktuk.ca. (Hozzáférés: 2019. szeptember 13.)
- ↑ International, Radio Canada: Canada now officially connected by road-coast to coast to coast (amerikai angol nyelven). RCI | English, 2017. november 15. (Hozzáférés: 2019. szeptember 13.)
- ↑ a b David Michael Lamb; David Common: Driving to the top of the world: Exploring Canada's new Arctic highway, 2017. április 18. (Hozzáférés: 2019. szeptember 13.)
- ↑ a b Tuktoyaktuk | Northwest Territories, Canada (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2019. szeptember 13.)
- ↑ Keith J. Crowe, A History of the Original Peoples of Northern Canada, Arctic Institute of North America, McGill-Queen's University Press, Montréal és London – 1974. ISBN 0-7735-0220-3
- ↑ Former military site cleaned up. (Hozzáférés: 2019. szeptember 13.)
- ↑ Canada, Impact Assessment Agency of: Inuvik to Tuktoyaktuk Highway Project. www.ceaa.gc.ca, 2010. szeptember 27. (Hozzáférés: 2019. szeptember 13.)[halott link]
- ↑ a b Tuktoyaktuk, Hamlet (Census subdivision), Northwest Territories and Northwest Territories (Territory). 2016. évi kanadai népszámlálás. Statistics Canada. (Hozzáférés: 2019. szeptember 13.)
- ↑ Tuktoyaktuk A (CSV (3069 KB)). Canadian Climate Normals 1981–2010. Environment Canada. [2020. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 9.)
