Tolvajnyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tolvajnyelv (más szóval: argó) a bűnözők által használt szakmai szleng (szakszleng). (A tolvajnyelv szót a hétköznapi nyelvben ’(mások számára érthetetlen) csoportnyelv, zsargon’ jelentésben is használják, de mint nyelvészeti szakszó csak a ’bűnözői közösségek sajátos szókincsű csoportnyelve’ jelentésben használatos, ez a szócikk is ekként szól róla.)

A tolvajnyelv terminus alá tágabb értelemben minden bűnözői szlenget besorolnak, szűkebb értelemben azonban csak a szabadlábon lévő, bűnözői életmódot folytató csoportok szlengjét nevezik tolvajnyelvnek, amibe így nem tartozik bele a börtönszleng, ami a büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartott elítéltek csoportnyelve. (Ez esetben az argó szót a tolvajnyelv és a börtönszleng összefoglaló neveként értelmezik.)

A tolvajnyelv értelmezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tolvajnyelv egy olyan többrétegű szlengtípus, amit nem nyelvi sajátosságai, hanem beszélői alapján szoktak meghatározni, aláfoglalva minden olyan nyelvi jelenséget, amely a bűnözőközösségek beszédében eltérésnek bizonyul a többség nyelvéhez viszonyítva. Ennek következtében hosszú időn át nem figyeltek fel rá, hogy a tolvajnyelv több szlengtípus és több eltérő nyelvi funkció összefoglaló neve.

A tolvajnyelv lexikális oldalról közelítve egyrészt egy leginkább a közszlengre hasonlító általánosan ismert fogalmakat megnevező szóréteg (burkolni, kajálni ’enni’, huszárrostélyos ’pirított kenyér’, napsa ’víz’[1]), másrészt pedig egy bűnözőélettel kapcsolatos szakszleng (ami ráadásul szétválaszthatatlanul egybeolvad a bűnözők szaknyelvével, hiszen olyan fogalmakat nevez meg, amelyek a bűnöző „szakma” műveléséhez szükségesek, például piszkálni ’zsebtolvajlással lopni’, horgászni ’nyitott ablakon keresztül lopni’, libázni ’fa- vagy szénszállítmányt meglopni’ stb.[2] Más oldalról, a működése felől a tolvajnyelvet mint beszédmódot olyan szlengként határozhatjuk meg, amely a szokásos szlengfunkcióin túl a kívülállók kizárása céljából (mintegy titkos nyelvként, bár valójában inkább zsargonként) is működik.

Sokszínűsége ellenére a tolvajnyelv – elsősorban beszédmódbeli jellemzői miatt[3] – egyértelműen a szlengbe tartozik, a szlengen belül pedig leginkább mint szakszlenget határozhatjuk meg.

Hasonló eredményre jutott a francia Pierre Guiraud is, aki szerint az argó az alvilág speciális nyelve, azaz a csavargókra és gonosztevőkre jellemző szavak összessége, amely három rétegből áll:

  1. egy szakmai szókincsből, mely az alvilágra jellemző fogalmakat, tevékenységeket fejezi ki, más részről pedig egy sajátos kultúraformát, érzékelési módot, életfelfogást tükröz;
  2. egy titkos szókincsből, amelyet a bűnözői tevékenység szült, és végül
  3. egy argotikus (értsd: szleng) szókincsből, mellyel az argót beszélő felismeri és megerősíti identitását és eredetiségét.[4]

A tolvajnyelv mint titkos nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyakori hiedelem a tolvajnyelvvel kapcsolatosan, hogy ez egy titkos nyelv (kriptolektus), ami a bűnözői, alvilági elemeknek a tisztességes társadalom előtti titkolózása miatt jött létre.

Tolvajnóta 1888-ból

Káposztázik a rajcsos a heti kuksira.
Vágni akar egy czafkát, hogy legyen buksira.
Meg is vágott maslival, egy kis matértartót.
Nem komálta achremről, sem fejest sem zsarót.
Azonban őt gyertyázták, mint vágta a czafkát.
S igy bukott le a rajcsos, tréfi kapdovára
El is lett ő knaszolva, öt öreg mázsára.[5]

Ez az elképzelés mindmáig tartja magát, jóllehet Dmitrij Lihacsov okfejtése[6] alapján ezt az elképzelést a szlengkutatók napjainkban már inkább tévedésnek tartják, hiszen a tolvajnyelv titkosságáról vallott nézetek pusztán azon alapulnak, hogy a kívülállók nem értik ezt a csoportnyelvet. Ez alapján azonban ugyanolyan naiv dolog a tolvajnyelvet titkosnak nevezni, mint „némáknak” mondani a külföldieket[7] csupán amiatt, mert nem beszélik a bennszülöttek nyelvét. Ugyanennyire naiv az a feltételezés is, hogy a tolvaj akkor tud konspirálni, ha a maga tolvajnyelvén beszél. A tolvajbeszéd éppen hogy elárulja a tolvajt,[8] nem pedig eltitkolja az általa tervezett bűncselekményt: tolvajnyelven általában a bennfentesek beszélgetnek egymással, jobbára kívülállók nélkül. A tolvajbeszéd emellett nem is alkalmas titkos tárgyalásokra, mert szókincsét nem töltik meg olyan mértékben a speciális argóelemek, hogy azt egy kívülálló ne érthetné, ráadásul tele van olyan szavakkal és kifejezésekkel, amelyek csak kevéssé módosítják a bázisnyelvi jelentést, és amelyeknek értelmét ezért nem nehéz kitalálni.

A tolvaj mindennapi beszéde ugyanolyan természetes és minden egyezményességtől mentes, mint bármely más társadalmi csoport képviselőié; fejlődési törvényei ugyanolyanok, mint bármely más nyelvéi. Egyetlen kivételt az előre megbeszélt, főleg hamiskártyások körében használt szavak jelentik, amikor is a kártyázás közben használt bázisnyelvi szavak az előzetes megegyezésnek megfelelő, a lapjárásra utaló jelentést kapnak:

Kalabriás játéknál p. o., ha tudni akarja a hamis kártyás, hogy hol a makk 10-es, igy szól társához: „also, önnek malőrje volt?” ha a makk 10-es nála van a válasz = „igen.”

Ha pedig nincs nála a makk 10-es, akkor a válasz: „Nékem nem volt malőröm.” A czinkostárs most már tudja, hogy a makk 10-es hol van, és e szerint indítja meg a játszmát.

Ha p. o. a zöld ás-t akarja tudni hogy hol van, ily megszólítást intéz cinkos társához: „Tessék dibe hozzám jönni.” (Tessék a = zöld szin, dibe = ás). Ha nála van a zöld ás, igy felel: „igen elfogok jönni.” Ha pedig nincs nála akkor igy válaszol: „köszönöm, nem jöhetek.”[9]

A tolvajnyelv fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a tolvajnyelv különböző altípusainak leírására kevés kísérlet történt, valószínűsíthető, hogy a tolvajnyelvnek annyi fajtájával számolhatunk, ahány fajtája a bűnözésnek van. 1900-ban például az alábbiakat tartották a legfontosabbaknak:

  1. Közönséges tolvajszók: hadovál ’beszél’, firoló ’félbecsületes ember’, hiloz ’pénzzel csal’, kolera ’börtönkoszt’, matróz ’tolvaj’, piti ’ócska, ál, nem jó’, Szliácsra megy ’(be)vall’, tipli ’betörés’ stb.
  2. Hamiskártyások nyelve: cinkol ’kártyalapot megjelöl’, ’négy’, deák ’ász a kártyában’, flédli ’a kártyalapok összerendezése’, hápi ’kártyapénz’, herrdoktor ’a király kártylap’, '' ’kártya’, kukucs ’a következő kártyalap megnézendő’ stb.
  3. Csirkefogók nyelve: suli ’iskola’, bajdi ’férfi nemi szerv’, filla ’forint’, lula ’fa’, gárdesz ’kocsi’ stb.
  4. Kéjnők nyelve: zónázik ’kórházban van’, Szolnok ’kórház’, kupi ’bordélyház’, lacsó ’jó’, mantin ’lány’, balek ’áldozat’, fázik ’fél’ stb.
  5. Lókupecek nyelve: gitsol, jüdol, szokotol ’a ló fogának kupáját hamisítja’, lassúhajtó ’’, lógépész ’lócsiszár’, pergő ’kocsi, szekér’ stb.[10]

Akad azonban olyan kutató[11] is, aki szerint ugyan vannak egy-egy bűnözői „szakmára” jellemző tolvajnyelvi szavak, mégsem lehet „szakmák” szerinti változatokat elhatárolni, mert a határok elmosódnak, és a tolvajnyelvi szavakat a bűnözők általában ismerik akkor is, ha más bűnöző kategóriákban tevékenykednek. Egy 1960-as években készült felmérés szerint azért bizonyos bűnözői csoportok (betörők, csalók, zsebtolvajok, prostituáltak, markecolók ’ittas embereket kifosztók’) nyelve mégiscsak megemlíthető, mert a többihez viszonyítva ezek viszonylag stabilabb rétegek, itt cserélődik legkevésbé az „állomány”. Az is megfigyelhető volt azonban, hogy egyre nagyobb a száma azoknak a bűnözőknek, akiket nem kötnek a „szakma” korlátai, és alkalom szerint elkövetnek nem szakmájukhoz tartozó bűncselekményeket is.

Példák az 1960-as évek tolvajnyelvi típusaira:

  1. Zsebtolvajok: rajzoló, rajzos ’zsebtolvaj’, megvenni ’meglopni’, tedd panyókára a kabátot! ’tedd a karodra a kabátot úgy, hogy eltakard az illető zsebét, táskáját!’, nem bírom megvenni, mert levágott! ’nem tudom meglopni, mert észrevette szándékomat’, állj vizet! ’fedezzél!’.
  2. Betörők: afrik ’kirakatbetörés’, mackó, medve ’páncélszekrény, kassza’, mackódöntés ’kasszafúrás’, mackó ’kasszafúró’, srenk ’betörés’, srenkes ’betörő’, dáré ’álkulcs’, falazó ’őrtálló (bűncselekménynél)’.
  3. Prostituáltak: adja a dohányt! ’fizessen! (például közösülés után)’, áru, bőr, dög, hivarka ’nő’, döfi csaj ’szép nő’, cápa, fürdős ’idősebb prostituált’, elmegy a hajó ’elélvez’, freszolni ’elélveztetni’, Brunnó apó kunyhója, krumplisütő ’női nemi szerv’, gyertyázni ’önmagát izgatni (nő)’, broki, hancurlőcs, édesgyökér, flóriángyökér, buló, frigyák, lőcs ’hímvessző’ stb.
  4. Csalók: hiló ’csalás’.[12]

A tolvajnyelv kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tolvajok, koldusok szakszlengjeinek kialakulásához – ugyanúgy, mint bármelyik szleng létrejöttéhez – aránylag zárt, intenzív beszédkapcsolatot fenntartó, szociológiai értelemben is csoportnak nevezhető, közös értékrenddel, belső hierarchiával rendelkező közösségek kialakulására volt szükség.

Ezeknek a csoportoknak a létrejötte – nyilvánvalóan különböző előzményekből – bizonyos népi szubkultúrák megszületésével magyarázható. A tolvajok és koldusok ellenkultúrájának kialakulása szorosan összefügg Nyugat-Európa gazdasági és társadalmi életében a 14. század elején bekövetkezett hirtelen megtorpanással, amikor különböző társadalmi okok miatt százezrek kényszerültek elhagyni otthonaikat. Ezek között a körülmények között bandába szerveződő zsoldosok, útonállók, erőszakos álkoldusok és más, társadalmon kívüli csoportok félelmetes hírű koldus- és rablótanyákat szerveztek.[13]

A tolvaj-, csavargó és kolduscsoportok ellen már a 13. század végén, a 14. század elején véres törvényeket hoztak, amelyek ellen a törvényen kívüli csoportosulások külön szervezetek, társulások (akárcsak más „szakmák” képviselőinél megfigyelhető ekkortájt: kötelező tagsággal és korlátozott jogi autonómiával rendelkező céhek) létrehozásával védekeztek.[14]

Czagány András bandavezér vallomása a zsiványnyelvről 1776-ból: „a’ magyar ZSiványokat, a’ nyelveken lehet meg esmérni, a pedig a’ nyelvek a melly itt elöttem el olvastatott.”

A tolvaj- és kolduscéhek megszerveződésének nyelvi következménye a tolvaj- és koldusszlengek megszületése volt. Ezeknek az összetartozást kifejező, a csoport működését biztosító nyelvváltozatoknak a létrejötte természetes, elkerülhetetlen folyamat, és az is természetesnek tekinthető a tolvaj és koldus szubkultúrák esetében, hogy az argó egyúttal a külvilág elleni védekezés eszköze is lett. Ezekben a zárt és pontos normakodifikációval szabályozott közösségekben a tolvajnyelv ismerete a tolvajtársadalomhoz tartozás egyik feltétele is volt.

Valószínű, hogy az egész világon kialakultak a nemzeti argók. A 13. századból már maradtak ránk feljegyzések, kisebb gyűjtemények az angolban, franciában, németben, a 15. sz.-ból az olaszban, a 16. sz.-ból a spanyolban, a 17.-ből a hollandban.

A különböző európai tolvajnyelvek közül az első feljegyzések a német Rotwelschről a 13. századból származnak (Passional, 1250), rendszeres szójegyzéket pedig több, mint kétszáz koldusszóval a „Liber vagatorum” (Csavargók könyve, 1510) közölt, amit még Luther Márton is érdemesnek tartott újra kiadni 1528-ban „Von der Falschen Bettler Bübelei” (A hamis koldusok gaztetteiről) címmel.

A franciában szintén a 13. század végén (a „Jeu de saint Nicolas” (Szent Miklós (misztérium) játék) nyelvében) tűnik fel a tolvajnyelv (franciául: argot). Az első ismert argó nyelvemlék a Coquillards (Kagylósok) bűnbanda 1455-es dijoni peréhez kapcsolódik: ez egy elbocsátott katonákból verbuválódott útonálló „maffia” volt, akiket rablás miatt bírósági perbe fogtak. (Talán Villon is közéjük tartozott. Mindenesetre jobelin-nek nevezett nyelvüket ő is használta a „Nagy Testamentum”-ban és néhány balladájában.) További nevezetes argóemlék a „Vie généreuse des mercelots” (A házalók (tkp. vándorkereskedők) „fényes” élete, 1596), „Jargon de l’argot réformé” (A reformált argó zsargonja, 1625). A francia argó érdekes szépirodalmi bemutatása Victor Hugo nevéhez fűződik.[15]

Az angol cant először John Awdeley „The Fraternity of Vagabondes” [A csavargók társasága] (1560) című könyvében található meg nyomtatott alakban, ahol a szerző a koldusok beceneveit közli, valamint egy kis tolvajnyelvi szójegyzéket is ad. Egy másik nevezetes korai emlék: Thomas Harman „Caveat or Warening for Common Cursetors vulgarly caled Vagabondes” (1566) c. munkája.[16]

A magyar tolvajnyelv története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar tolvajnyelv korai kéziratos emlékei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Személynévi szórványemlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar tolvajnyelv első emléke 1364-ből való: Zagyurwagou [Szatyorvágó].[17] A név viselője, Filetlen Pál mindkét ragadványneve (Szatyorvágó és Filetlen) alapján állíthatóan tolvaj, mégpedig táskák felmetszésével lopó tolvaj volt, s mint „fületlensége” bizonyítja, visszaeső, akit az ekkoriban szokásos csonkítással korábban már büntettek is.

Az alföldi zsiványnyelv emlékei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Miskolci szójegyzék első szavainak képe
A Hajdúböszörményi szójegyzék egy részletének képe
A Hajdúsági szójegyzék a Helytartótanács körleveleként kinyomtatva

Első ismert tolvajnyelvi szójegyzékeink keletkezése egy kiterjedt vásáritolvaj-banda büntető peréhez kapcsolódik. A banda vezetőit és számos tagját 17751776-ban elfogták és az ország különböző városaiban (Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Debrecen, Miskolc, Nagykálló stb.) bíróság elé állították. Az 1775–1776-ban zajlott perek irataiból három szójegyzék vált ismertté:

  • Vocabula vero, quibus iidem uti Solebant, uti Nobis revelatum extitit, Seqvuntur hoc Ordine’ [Most pedig e (sor)rendben következnek a szavak, amelyeket ők szoktak használni, ahogy nekünk elárulták]. – A Miskolci szójegyzék-ként emlegetett 28 szót tartalmazó tolvajnyelvi emlék a Nógrád Megyei Levéltárban található.[18]
  • Lingva idiotica furum Complurium in una Societate et ingenti Banda Constitutorum per Captivum Eppalem Joannem Kovács asylantem dicita. 28o 9bris 1775 [Egy társaságba és hatalmas bandába szerveződött jó néhány tolvaj sajátos nyelve, ahogy azt az E.-ből való száműzött fogoly, Kovács János tollba mondta 1775. szeptember 28-án]. – A 70 szót tartalmazó szólista (piarista szójegyzék) a budapesti Piarista Levéltárban került elő.[19]
  • Zsivány Szók – A 78 kifejezést tartalmazó szójegyzék a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Hajdúböszörményi Fióklevéltárában található a IV. A. 505/e. 7. csomó. 1776. Fasc. J. No. 14/17. jelzetű ügyirat 17a–18b oldalain, az 1776. május 29-én Czagány András, Balás Mihály, Görög Sámuel és Csengeri István gyanús tolvajok ellen indított eljárás irataihoz csatolva.[20]

Az 1780-as évekre újjászerveződött a vásári tolvajok bandája, melynek elfogott tagjai ellen 1782 elején zajlott le egy nagyobb per a Hajdú kerületben. Hajdúböszörményben készült szójegyzéket a Magyar Országos Levéltár őrzi.[21] Címe:

  • Annô 1782. Die 17â Aprilis, sub Sedria Districtûs Privilegiator[um] Oppidorum Hajdonicalium Causarum Criminalium Revisoria, in Oppido Böszörmény celebrata, Consignatio Terminorum, et Vocum, qvibus Fures Nundinales, vulgô ’Sivány, seu Vásári Tolvaj, in mutuo colloqvio, occasione patrandorum furtorum uti consveverunt [Az 1782. év április 17-én a kivételezett hajdú városok kerületi törvényszéke bűnügyi vizsgálóbizottságának ülése, melyet Böszörmény városában tartottak; azon kifejezések és szavak jegyzéke, melyet a vásári tolvajok (közönségesen ’Sivány, vagy Vásári Tolvaj) egymás közt folytatott beszélgetésein a tolvajlások végrehajtása alkalmával szoktak használni]. – Ez a Jablonczay-féle vagy másként Hajdúsági szójegyzék néven emlegetett 74 szó a legismertebb tolvajnyelvi emlékünk, amit a magyar királyi helytartótanács egy körleveléhez nyomtatásban mellékelve országszerte szétküldött.[22] (A szójegyzék eredetijének zárósorai Jablonczay Petes János aláírásával.)

Az előbbiekkel számos hasonlóságot mutat az egri szójegyzék, amelyet egy Raphaëlis Takáts „Lexicon Ungaricum”-ához csatolt feljegyzés tartalmaz:[23]

  • Dictionarium Novum in Sede Dominali Episcopali Agriae Die 29 Novemb[ris] conscriptu[m] a latronib[us] interceptis, adhuc in latrocinio suo existentib[us] excogitat[um] [Új szótár, amelyet az egri érseki székhelyen november 29-én írtak össze az elfogott rablóktól, ezeket használták eddigi rablásaik során].[24]

Nyomtatásban megjelent tolvajnyelvi emlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Két adat Edvi Illés Pál Első oktatásra szolgáló kézikönyvében (1838): „e’ mondás: nem világitasz, annyit tesz, mint meghalsz; vak-pandur, annyit tesz mint zsiványok’ feladója”.
  • Toronyai Károly szójegyzéke (az első nagyközönség számára készített magyar tolvajnyelvi szójegyzék) A rablóknak, tolvajoknak és kozákoknak együttvaló hamis és zavaros beszédeik, hasonlóan hamis és titkos cselekedeteik felfedezéseül összeiratott és kiadattatott a köznépnek ovakodási hasznára, és a rosz emberektől való őrizkedéseikre című könyvecskéjében (1862). E szójegyzék legfőbb érdeme az, hogy megörökíti a változásnak azt a kezdeti fázisát, amikor a a főleg belső keletkezésű szavakból álló vidéki zsiványnyelv elkezd keveredni az idegen eredetű elemeket nagy mennyiségben tartalmazó, a német argó erős hatása alatt kialakult városi tolvajnyelvvel. (A szójegyzék szövegét lásd itt.)
  • Három szó a Közrendészeti Lap Tolvajmünyelv címen közzétett kis közleményében[25] 1872-ből: „A rimaszombati bünfenyitő törvényszék előtt közelebb egy czigánytolvajügy tárgyaltatot, – mely alkalommal egyik vádlott elöadá, hogy ő társai közt rajzoló (zsebmetsző), másik pedig bugázó (töltéstolvaj), a harmadik brámázó (bolttörő) volt.”
  • A tolvaj élet ismertetése. Irta Berkes Kálmán fővárosi m. kir. államrendőrségi felügyelő. Budapesten 1888. Ez a könyv alapvetően kriminológiai céllal íródott, és a bűnözők megismertetésének, bemutatásának egyik eszközeként szerepel benne a tolvajnyelvi gyűjtemény. Gazdag tolvajnyelvi anyagot tartalmaz; van benne egy ismertetés „A tolvajnyelvről” (98–100), körülbelül 800 szó a „Tolvajszavak gyüjteménye” fejezetben (101–39), továbbá „Tolvaj számok” (139–40) és „Beszélgetések tolvajnyelven” (141–82).

Források, jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A magyar tolvajnyelv szótára. Összeállította Szirmay István. Bp., é. n. [1924]. 53.
  2. A magyar tolvajnyelv szótára. Összeállította Szirmay István. Bp., é. n. [1924]. 57
  3. A tolvajnyelvre mint beszédmódra lásd például a tolvajnyelvi szótárak szövegközléseit (Berkes Kálmán: A tolvaj élet ismertetése. Bp., 1888. 141–4, 156–66; Kiss Károly: A mai magyar tolvajnyelv. Bp., 1963 31–7) vagy C. Fehér Ferenc szociográfiai riportját (Szabadlábon. [?Cegléd], 1991).
  4. Guiraud, Pierre: L’argot. Paris, 1956. 7.
  5. Forrás: Berkes Kálmán: A tolvaj élet ismertetése. Bp., 1888.
  6. Lihacsov, Dmitrij: A tolvajbeszéd ősi primitivizmusának vonásai. In: A szlengkutatás 111 éve. Szerk. Várnai Judit Szilvia és Kis Tamás. Debrecen, 2002. 27–80
  7. Például a magyar nyelv szláv eredetű német szava a némával azonos tövű, és eredetileg a szlávban valóban abból a szemléletből keletkezett, hogy a németeket valami módon „némának”, kommunikációra képtelennek tekintették.
  8. Azt, hogy a tolvajnyelv éppen nem az eltitkolást, hanem a lebukást segíti elő, jól mutatja, hogy zsiványok nyelvének megismerését a bíróságok nemcsak azért tartották fontosnak, mert ezáltal megérthették a bűnözők egymás közötti beszélgetését, hanem azért is, mert a bűnüldöző szervek a tolvajnyelv ismeretét és használatát – mint ezt például egy 1782-ből származó tolvajnyelvi szójegyzék mellé írott kísérőszöveg is igazolja – egyértelműen a bűnösség egyik bizonyítékának tekintették: „A’ Hajdú Városokon bizonyos ZSiványokat vagy is Vásári Tolvajokat meg fogtak, kik magokba térvén ki vallották hogy mitsoda Terminusokkal magok kőzőtt ßoktak élni: arra nézve F.H.T.K. [= fölséges helytartó királyi] Magyar Tanátsnak Kegyelmes Parantsolattyából azon kőzőttők folyó Terminusok vagy is ßók a’ végre hirdettetnek Kltek [Kegyelmetek] kőzőtt hogy azokról azon Vásári káros Tolvajokat leg hamarább éßre vehessék, és mihelyest valakitől ollyan Terminusokat hallanának azonnal megragattassák.” (Országos Széchényi Könyvtár: Fol. Hung. 1581. 4. füzet, 45b lap).
  9. Berkes Kálmán: A tolvaj élet ismertetése. Bp., 1888. 178
  10. A magyar tolvajnyelv és szótára. Irta és gyűjtötte: Jenő Sándor és Vető Imre. Bp., 1900. 31.
  11. Kiss Károly: A mai magyar tolvajnyelv. Bp., 1963. 25
  12. Kiss Károly: A mai magyar tolvajnyelv. Bp., 1963. 24
  13. Talán még François Villon is járt azon a koldus- és rablótanyán, amely „Csodák udvara” (Cour des miracles) néven volt ismert, s ahonnan reggelenként sánták, bénák, tolvajok, gyilkosok, törvényes és törvénytelen gyerekek sereglettek elő, s mesterségesen elnyomorított testükkel, szörnnyé torzított arcukkal igyekeztek szánalomra indítani, koldusadományra bírni a párizsiakat. Jellemző példa erre a hierarchikusan felépülő tolvajtársadalomra Victor Hugo „A párizsi Notre-Dame” című regényének az a leírása a szélhámosok és csavargók felvonulásáról, amelyben részt vesz a bohócok pápája, a csavargók királya, a cigányok hercegei és grófjai, „tolvajország” bírósági jegyzői és mások.
  14. Kovács Ákos–Sztrés Erzsébet: Az orosz tolvajvilág és művészete. Bp., 1994. 11–2.
  15. Hugo, Victor: A nyomorultak. II. kötet. Bp., 1966. Negyedik rész. Hetedik könyv. Az argó. 380–400.
  16. Kruuspere, Valdek: Mi az argó?. In: Mi a szleng? (Tanulmányok a szleng fogalmáról). Szerk. Fenyvesi Anna, Kis Tamás, Várnai Judit Szilvia. Debrecen, 1999. 165–8.
  17. A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Gróf Zichy Károly ez idő szerinti senior áldozatkészségéből közli a Magyar Történelmi Társulat. Harmadik kötet. Szerkesztik Nagy Imre, Nagy Iván és Véghely Dezső választmányi tagok. Pesten 1874. III, 237.
  18. Jelzete: „Nógrádm. Lt. Fiscalia fasc. XLV/36.” Közzéteszi: Török Gábor: Legrégibb tolvajnyelvi szójegyzékünk. Magyar Nyelv, 53 (1957): 273–4. Szövege
  19. Jelzete: Varia For. 20. Fasc. 1/16 (V407). Közzéteszi: Schramm Ferenc: Egy 1775-i tolvajnyelvi szójegyzék. Magyar Nyelv, 58 (1962): 107–9.
  20. Közzéteszi: Nagy Sándor: Zsivány nyelv a XVIII. században. Múzeumi Kurír, 1970, 2. sz. 34–6.).
  21. Jelzete: C 43 – Helytartótanácsi Levéltár – Acta secundum referentes – Sauska – 1782 – Fasc. 62.
  22. Részletesebben: Implom József: Legrégibb tolvajnyelvi szójegyzékünk. Magyar Nyelv, 53 (1957): 270–2; a szójegyzék szövege
  23. MTA kézirattára: M. Nyelvt. 4-r. 33. sz.
  24. Közzéteszi: Heinlein István: Egri tolvajnyelv a XIX-dik század elejéről. Magyar Nyelv, 4 (1908): 268–9.
  25. Közrendészeti Lap, 1872. január 14.): 15.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisebb szójegyzékek:

Dolgozatok:

Magyar tolvajnyelvi szótárak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tolvaj-nyelv (mely Európa legnagyobb részében nem csak a tolvajok, hanem az orgazdák és hozzátartozóik által is használtatik). A. F. Thiele és mások után németből magyarra forditotta Nagy Pál. főv. állam-rendőrségi polgári biztos. Győr, 1882. (83 lap).
  • A magyar tolvajnyelv és szótára. Irta és gyűjtötte: Jenő Sándor és Vető Imre. Budapest, 1900. (109 lap).
  • A tolvajnyelv szótára. Kiadja: A Budapesti Államrendőrség Főkapitányságának Bűnügyi Osztálya. (Melléklet az „Államrendőrség” 44-ik rendkivüli számához.) Budapest, 1911. (76 lap).
  • A magyar tolvajnyelv szótára. Összeállitotta Szirmay István „A Rend” munkatársa. Bevezető tanulmánnyal ellátta Dr. Balassa József a „Magyar Nyelvőr” szerkesztője. (Mindent Tudok Könyvtár 16. sz.) Budapest, é. n. [1924]. (61 lap).
  • A tolvajnyelv szótára. Összeállitották: Dr. Kálnay Gyula m. kir. államrendőrségi főtanácsos, Benkes János m. kir. államrendőrségi detektiv. Nagykanizsa, 1926. (59 lap).
  • Kiss Károly, A mai magyar tolvajnyelv. (BM Tanulmányi és Módszertani Osztály) Budapest, 1963. (93 lap).
  • A mai magyar argó kisszótára. Összeállította Boross József, Szüts [= Szűts] László. Budapest, é. n. [1987]. (56 lap).
  • Boross József–Szűts László, Megszólal az alvilág… (A mai magyar argó kisszótára). Budapest, 1990. (48 lap).
  • Jasszok, zsarók, cafkavágók. (Életképek a vagányvilágból, ó- és új argószótár). Összeállította: Fazakas István. Budapest, 1991. (176 lap).
  • Farkas István, Börtön argó szótár. [Budapest, 2004.] (11 lap)