Takács Tibor (labdarúgó)
| Takács Tibor | |||||||||
 | |||||||||
| Takács Tibor az NB I-es dorogi csapat tagjaként | |||||||||
| Személyes adatok | |||||||||
| Születési dátum | 1944. január 11. | ||||||||
| Születési hely | Esztergom, Magyarország | ||||||||
| Halálozási dátum | 2023. április 11. (79 évesen)[1] | ||||||||
| Halálozási hely | Tokodaltáró, Magyarország | ||||||||
| Állampolgárság | magyar | ||||||||
| Becenév | Taki | ||||||||
| Poszt | középpályás | ||||||||
| Felnőtt klubok1 | |||||||||
| |||||||||
| 1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Takács Tibor témájú médiaállományokat. | |||||||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||||||
Takács Tibor (Esztergom, 1944. január 11. – Tokodaltáró, 2023. április 11.) magyar labdarúgó, középpályás, utánpótlásedző a Dorogi FC Örökös Tagja.
Pályafutása[szerkesztés]
1963-ban mutatkozott be a dorogi csapatban. Pályafutása szerencsésen, mondhatni a csúcson kezdődött, ugyanis minden idők legjobbnak tartott dorogi csapatának, a Dorogi Aranycsapat tagjaként egyben az ország egyik legjobb gárdájában játszhatott, amely ekkor érte el a legjobb bajnoki helyezését és egyben a Vidék Legjobbja címet is elnyerte.
Legelső mérkőzésén a bajnok Ferencváros elleni rangadón az Üllői úti stadionban, 25 ezer néző előtt lépett pályára, ahol 1:1-es döntetlen született. Sokáig a bajnoki címért is harcba voltak. A dorogiak a tavaszi szezonban sokáig a legeredményesebb csapatként veretlenül közel álltak a legnagyobb sikerhez is, végül két egymás utáni elveszített mérkőzés miatt nem csak a végleges elsőségről, de a dobogóról is lecsúsztak. Amennyiben hazai pályán a Pécsi Dózsa ellen a papírforma érvényesül, a Dorog biztos második lett volna. A váratlan vereség azonban sokba került, hiszen a végelszámolásnál az MTK egy ponttal, az Újpesti Dózsa pedig csak gólaránnyal, de megelőzte őket. Az ominózus Pécs elleni mérkőzésen nem játszott, viszont utána az Újpest elleni 2-0-s győzelem közvetlen részese volt és a záró fordulóban is játszott az MTK otthonában gól nélküli döntetlennel zárult meccsen.
A következő évadban nem sikerült csapatával megismételni a korábbi sikert, viszont a záró fordulóban a Fradi legyőzésével főszereplővé váltak azzal, hogy a fővárosi zöld-fehéreket megfosztották az újabb bajnoki címtől. Pályafutását alaposan megkeserítette, hogy a Dorog osztályozóra kényszerült, majd kiesett 1966-ban. Ugyan a Ózd ellen győztek, döntetlen játszottak a Haladással szemben és minimális 1-0-s vereséget szenvedtek a Salgótarján ellen, azonban a körmeccsek eredményei úgy alakultak, hogy mindez nem volt elég a bennmaradáshoz.
Egy évvel később az NB. I/B-ből való kiesés jelentette a mélypontot pályafutása során. Ezt követően lassan elindultak felfelé. 1968-ban, majd 1969-ben bronzérmes, 1971-ben pedig bajnok lett az NB. II-ben. Két évvel később újra visszaküzdötték magukat a legjobbak közé, azonban 1974-ben kiestek. Ezután került sor utolsó bajnoki évadjára, miután 1975-ben visszavonult az aktív játékból. Csapattársához, Horváth Péterhez hasonlóan, ha még egy évet tudott volna maradni, akkor NB. I-es játékosként búcsúzhatott volna. Pályafutása után a Dorogi Öregfiúk csapatát erősítette hosszú éveken keresztül.[2][3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Takács Tibortól, a dorogi labdarúgás hőskorának egyik utolsó tagjától búcsúzunk, 2023. április 19.
- ↑ Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75 éves Jubileumi Emlékkönyve/ A Dorogi Bányász labdarúgói
- ↑ Takács Tibortól, a dorogi labdarúgás hőskorának egyik utolsó tagjától búcsúzunk
Források[szerkesztés]
- Takács Tibor (labdarúgó) NB I-es statisztikája a Nemzeti Labdarúgó Archívum oldalán
