TOPGUN

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A klasszikus TOPGUN embléma, melyet a végzett hallgatók viselhetnek egyenruhájukon (a bal vállon), valamint az NSAWC-gépek függőleges vezérsíkjain is látható. A jelvénybeli ábra egy célkeresztbe fogott MiG–21-est ábrázol

A TOPGUN[1] az amerikai haditengerészet 1969-ben alapított vadász-harcászati iskolájának (United States Navy Fighter Weapons School, NFWS) kódneve és népszerű elnevezése volt. Ezt a kódnevet és becenevet 1995-ben az addigi Power Projection-ről Strike Fighter Tactics Instructor-re (SFTI) átnevezett, módosított kurzus is átvette. 1996-ban politikai nyomásra (haderőreform) az SFTI-t összevonták más haditengerészeti kiképző alakulatokkal (a Naval Strike Warfare Center-rel, azaz a STRIKE "U"-val valamint a Carrier Airborne Early Warning Weapons School-lal, azaz a TOPDOME-mal). Az összevonás után nevük egységesen Naval Strike and Air Warfare Center (NSAWC, magyarul: „tengerészeti csapásmérő és légi hadviselési központ”) lett, ma is ezt használják. Az 1996-os átalakítás előtt a légiharcászati részleg áttelepült a kaliforniai Miramar haditengerészeti légi támaszpontról (NAS Miramar – Naval Air Station, másik nevén Fightertown USA) Nevadába, a Fallon tengerészeti légi támaszpontra (NAS Fallon).

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikai haderő légierői az 1950-es évek közepétől kialakuló új szemléletű légiharcászati kiképzéseikben egyre kevesebb hangsúlyt fektettek a manőverező légiharc oktatására. A vietnami légiháborúban ez a szemlélet megdőlni látszott, mikor is az észak-vietnami vadászpilóták, technikai lehetőségük miatt, egyre gyakrabban kényszerítették bele az amerikai vadászpilótákat a légiharc eme válfajába. Ennek a "régimódi" harcmodornak az amerikai légierők egyre kisebb hatékonysággal tudtak megfelelni, a vadászpilóták légigyőzelmi mutatói a háború közepére drasztikusan leromlottak. 1966-ra a MiG-ekkel vívott légiharcokban 1:2 és 1:1,5 volt a lelövési arány az észak-vietnami vadászpilóták javára. Ez minden idők legalacsonyabb amerikai lelövési aránya volt, még az első világháborúban kialakultat is alulmúlta (az kicsivel jobb volt, mint 3,5:1).[2] Amerikai statisztikák szerint 10 kezdő vadászpilótából 9-et lelőttek az első tíz bevetéseinek valamelyikén. A tengerészeti hadvezetés az egyre romló tendenciát megállítandó 1969. március 3-án létrehozott egy elit pilótaiskolát, ahol alaposan kiválogatott kiképzőpilótákkal és műszaki felszerelésekkel megkezdték a haditengerészet legjobb képességű vadászpilótáinak kiválasztását és intenzív légiharc-kiképzését. Ezek a pilóták a tanfolyam végeztével visszakerültek eredeti vadászszázadukhoz, ahol ismereteiket továbbadták pilótatársaiknak, így téve lehetővé a vadász-hajózóállomány minél egységesebb és gyorsabb fejlődését. 1972 decemberére, a vietnami konfliktus végére az új iskola elgondolása beigazolódott. Indulása előtt a US Navy győzelmi aránya 3,7:1 volt, 1972 december végére 13:1 lett. A Légierő légi győzelmi aránya 2:1 lett a háború végére.[3]

A TOPGUN elvégzése magas fokú légiharc-tudást adott a pilótáknak. Észak-Vietnam felett eredményes lett közülük Ronald „Mugs” McKeown és Jack Ensch (F–4B, VF–161 – 2 db MiG–17), és a vietnami háború első amerikai haditengerészeti ász pilótája Randy „Duke” Cunningham és Willie Driscoll (F–4J, VF–96 – 1 db MiG–21 és 4 db MiG–17). Ők később oktatók lettek a NFWS-ban.

1975-ben az NFWS mintájára az Amerikai Légierő megalapította a RED FLAG-ot.

Kiképző alakulatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • VF–43 Challengers
  • VF–45
  • VF–126 Bandits
  • VFA–127
  • VFC–12 Fighting Omars (VFC – Vessel Fighter Compostie)
  • VFC–13 Fighting Saints

Repült típusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A nevet említik még Top Gun-nak is (jelentése szabad fordításban „Csúcs Fegyver”), mindkettőre találhatunk sok példát. Legszembetűnőbb és talán a legmérvadóbb példák a NAS Miramar-i Fightertown USA hangárjaira felfestett TOP GUN feliratok, viszont az ezen a felvételen látható Agresszor F/A–18A Hornet gerincén a TOPGUN felirat látható. Mivel a repülőgépekre festett feliratok szigorú katonai szabványok szerint kerülnek fel a gépekre, ezért valószínűsíthető, hogy ez a hivatalos „hívójel” és leírás.
  2. Ld. WAPJ cikk.
  3. Lásd Drenel, 30. o.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Monográfiák, folyóiratok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Monográfiák:
    • Lou Drenel …And Kill MiGs. Squadron/Signal Publications, Inc. 1974.
    • George Hall: Miramar – The Home of 'Top Gun' (Ospery Publishing Ltg., 1988 – Ospery Superbase 2.) ISBN 0-85045-845-5
  • Folyóiratok, cikkek:
    • Horváth Zoltán Legenda és valóság – 25 éves a Top Gun. In Top Gun 1997/7, 2–8. o.
    • World Air Power Journal – 1992/tavasz (Vol. 8.), 108-121. o.: Best in the Business – VF–43 'Challengers

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]