Szászfenesi csata
| Szászfenesi csata | |||
| Konfliktus | Szejdi-dúlás | ||
| Időpont | 1660. május 22. | ||
| Helyszín | Erdélyi Fejedelemség, Kolozs vármegyében Szászfenes (ma Florești, Románia) | ||
| Eredmény | Oszmán-török győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
A szászfenesi csata 1660. május 22-én zajlott le Szászfenes mellett, Erdélyben a budai pasa Szejdi Ahmed és II. Rákóczi György között. Utóbbi katasztrofális vereségével zárult a harc, melynek végkimenetele Várad eleste lett.
Előzmény
Rákóczi 1657-ben szövetkezve a két román vajdával betört Lengyelországba, mely végzetes hiba volt. A lengyelek nemcsak, hogy visszaverték, de az erdélyi sereget a tatár horda elfogta, majd betört Székelyföldre és könyörtelenül végigpusztította. A török Rhédey Ferencet tette fejedelemmé, de az lemondani kényszerült a Partium felől betörő Rákóczival szemben. A hatalmas török-tatár sereggel szemben egyetlen reménye az osztrákok voltak, akik azonban nem kívántak háborúzni a törökökkel.
Csata
A budai pasa Ahmed 1660-ban betört a Tiszántúlra, miközben Rákóczi Barcsay Ákossal harcolt. Rákóczi abban a reményben, hogy a német és nyugati hadak közelednek szembeszállt a pasával és Szászfenesnél személyesen próbálta megállítani. A hatalmas török-tatár haddal szemben rendkívül véres harc bontakozott ki és az erdélyi sereg hamarosan meghátrált. A fejedelem egy patakon ugratva igyekezett a menekülőkhöz, hogy újra csatába vezesse őket. Az ugrás következtében leesett páncélsisakja és a törökök felismerték. Hatalmas tömeg vetette magát Rákóczira, aki oroszlánként harcolt, levágott 17 törököt a csatában, miközben öt lovat lőttek ki alóla de három súlyos fejsebet kapott és később azokba halt bele Az ónodi katonák uruk segítségére siettek és kemény kézitusában kimentették 150 testőre közül csak 20 maradt életben.[1][2]
A csata elveszett és a halálosan megsebesült Rákóczit Váradra vitték. Ott több mint két hét múlva meghalt.
Következmények
Rákóczi nemcsak, hogy eddigi meggondolatlan tetteivel, de még temetésével is óriási kárt okozott. Holttestét a váradi katonák vitték Gyulafehérvárra, s a várban még csak ezer katona sem maradt. Szejdi nem késlekedett ezt kihasználni; seregével rögvest felment és ostrom alá fogta Váradot, amelyet csakhamar bevett. Így a török ötödik magyarországi vilajetét, a váradit szervezhette meg. Ezzel pedig Erdély önállósága megszűnt.[1]
Jegyzetek
- ↑ a b 1660. május 22. – A szászfenesi csata. (Hozzáférés: 2020. január 23.)
- ↑ Tudta-e, hogy II. Rákóczi Györgyöt, még apja életében erdélyi fejedelemmé választották?. rakoczimuzeum.hu. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
További információk
- Czófalvi Csia Attila:Az 1980-as években még Százfenesnél lehetett látni a Százfenei csata tömegsír dombjait .Az autópálya építésénél megsemmisítették. Markó László: A Magyar Állam Főméltóságai Szent Istvántól napjainkig életrajzi lexikon, Magyarkönyvklub Budapest 2000. ISBN 963-547-085-1
- Csorba Csaba – Estók János – Salamon Konrád: Magyarország Képes Története, Magyar Könyvklub, Budapest 1998. ISBN 9635489617
- R. Várkonyi Ágnes: Megújulások kora, Magyar Könyvklub, Budapest 2001. ISBN 9635484712
|
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
.svg){kind=small}
